Lévay Máté

     Kedd: Épp indulni készültem operatőrködni a Csevej kulturális estre, amikor is elkapott a rosszullét, valószínűen a napok óta tartó kialvatlanságom miatt. Nem voltam biztos abban, hogy végig bírom állni az estét, mely sajnos nem is valósult meg, ugyanis az est második felében jobbnak éreztem, ha Önerőmből leülök, minthogy eldőljek... aztán jött egy telefon, mely pluszba rátett egy lapáttal, mégis azonnal helyrejöttem...

    A Beatrice managere, N. Botond keresett meg azzal, hogy vállalnám-e a Beatrice új albumának fotózását. A szó szoros értelmében köpni-nyelni nem tudtam, borzasztóan örültem a felkérésnek, a lehetőségnek. (Méltóképpen meg is ünnepeltük egy kis iszogatással) :-)

   A fotózás a mai napra esett, illetve holnap folytatódik a Tabáni majálisán megrendezésre kerülő Beatrice koncerten, ahol egyedüli fotósként a színpadot körbecsászkálva folytatom a képek készítését.

   Az idő is kedvezett, szerencsére nem volt esőzés, melytől személy szerint ÉN nagyon is rettegtem. Körbejártuk Szentendre bizonyos kis utcáit illetve környékét. A banda nagyon szimpatikus, bohóckodnak és hülyülnek... mely egy pillanatra sem adott teret az unatkozásnak és búskomor tekintetnek.

    Bízom benne, hogy az általam készített képekből találnak olyanokat, melyek megtetszenek mindenkinek, és hasznos részét képezik az új albumnak, az új lemeznek. Június elején várható a megjelenés, addig sajnos nem tehetek közzé egyetlen készült képet sem. Remélem a holnapi fotózás is legalább olyan jó lesz, mint a mai!

Werk fotókért köszönet Bordás Rolandnak! :-)

    Barátomnak, Janónak azt hiszem most érkezett el az ideje és az igazi lehetősége ahhoz, hogy az eddig megszokott és a megszokottól szokatlanul jobb előadásokat új helyszínen, több támogatóval és tágabb réteghez szólva a Csevej-eket folytathassa. János (és vendégei) ismét kitettek magukért és nem 'cicózták' el az idei első estet sem.

Tavalyi évhez hasonlóan idén sem lett másképpen, megkaptam az operatőri feladatokat, sőt! Ezen túlszárnyalva a vágási munkálatokat is magaménak tudhatom, mely az elkövetkezendő 1-2 kész videó során kiderül, vajon meg is tarthatom-e ezeket a jogokat. Bízom benne! Ez még nem minden: örömömre szolgált, mikor bizalmat adott ahhoz, hogy én készítsem el a plakátokhoz és az újságokban történő cikkekhez/interjúkhoz szükséges fotókat magáról, a művész úrról.

     Szentendrey Géza Ornitológus gondolatait 'kaphattuk el' úgy, mint a hálói a madarakat. Bár a hálóból kiengedi a kis énekeseket, mi - a vendégek - az elhangzottakat sohasem fogjuk! Íme a Csevej 6. előadása:

Mi emberek nem mondhatjuk azt, hogy: Gyerünk és irtsunk ki valamilyen élőlényt! Mióta az ember él és épít, azóta pusztít is. Géza tanár úr a galambokkal kapcsolatos utálatunkhoz hasonlította a pusztítás fogalmát, ugyan is sokaknak hajtépést vált ki, mikor meglátja a kocsiját galamb'termékkel' telepiszkítva. Vajon mitől van ez? Csak van ott valami, ami miatt olyan sok galamb száll arra. Talán a szemetünkből esznek, vagy szándékosan szoktatjuk oda őket? Ezen fontos lenne elgondolkodni.

Az élőlények felelősségteljes védelmezése fontos (legyen szó madarakról, vagy éppen másokról)! Nyugtató mondat volt, hogy a sokszor elhangzó "kipusztulás" mellett azért előfordul szép számban néhány olyan faj is, mely kezd megmenekülni a végleges kiirtástól. Bízzunk benne, hogy mi, két lábon járó élények képesek vagyunk EMBERSÉGESek lenni.

A videó hamarosan ITT megtekinthető lesz a galériában!

Az este folyamán Janó barátom kezembe nyomott egy emléklapot, melyet az Árvácska menhelynek a kis összegű adományomért küldte, köszönetképpen. Nagyon szép és rendes gesztus! Köszönöm!

...

Elfognak és felkötnek,

áldott földdel elfödnek

s halált hozó fű terem

gyönyörűszép szívemen.

Számomra ez a versszak hangzott a legszebben, mely a Tiszta szívvel c. versből lett idézve a legutóbbi Csevej esten, Balázs László Gábor előadásában.

A színészet szerintem - és úgy gondolom rajtam kívül másoknak is - egy álom szakma. Elsősorban nem azért mert jól lehet keresni vele (bár az sem hátránya), hanem azért, mert minden helyzetben őszintén és komoly arccal, lámpaláz nélkül tud beleéléssel vegyítve őszinte kifejezéseket tenni, bármilyen szerepről is legyen szó!

Mindenki próbált már legalább egyszer a tükör előtt egy szöveget előadni 'hitelesen', de saját tapasztalatból mondva: a hiteles előadás annyira nehéz, hogy... szinte lehetetlen. :-) De csak szinte, hisz (ahogyan ti is láthatjátok néhány nap múlva az alábbi linken) vannak olyanok, akiknek sikerül. Legyen próza, vagy vers...  a hiteles előadás csodákra képes.

Az est felvétele hamarosan látható lesz a http://www.kellar.hu/csevej.html weboldalon.

     "Egyik barátom azt kérdezte, hogy az előadásomon egy terápia alanyai leszünk?" - Kellár F. János Immánuel

A feltételezés igen érdekes. Természetesen a válasz a "nem" szócska volt, de nekem a kérdés valahogy mégis megválaszolatlan maradt.

Valójában arról volt szó, hogy ha egy pszichológus lesz János vendége, akkor az előadás úgy fog zajlani, mintha egy terápiának vetnénk alá magunkat, vagy egy olyan személyt ismerhetünk meg, aki ennek a szakmának a köntösét viseli.

Eleinte meggyőződésem volt az utóbbit feltételezni, de idővel - mialatt kicsit megismerhettük H. Juditot - egy kis szakmabeliséget is érezhettünk, mely a felsorolt tapasztalataiból adódtak. Nem tagadom, hogy volt néhány ilyen elhangzott tapasztalat, melyben akár magamat is hasonlíthattam volna. Ijesztő, de elvégre emberek vagyunk és jó ha van valaki, aki meghallgat. Talán ez a leghatásosabb gyógyszer.

Ha szabad, akkor egy kicsit a technikai részével is szeretnék foglalkozni, a megszokott módon. Bátyámnak Gergőnek, Karesznak, illetve jómagamnak sikerült megszerezni a hang technikusi oklevelet :-) Persze nem szó szerint, de kis túlzással állíthatom, hogy kevés olyan hangtechnikai eszköz létezik, amit ne tudnánk hárman működőképessé tenni.

Végre valahára volt alkalmam kipróbálni a kamerát és az állványt a rendezvényen, mely nagyon élvezetessé tette számomra a munkát. Viszont meg kell hagyni, hagy kívánni valót maga után az eszközeim pontos használata, kezelése, gyakorlása.

    Egy újabb hónap, egy újabb kulturális est, egy újabb Csevej! Talán a megszokottnál gyorsabban jött el az időpontja, de ezt senki sem bánta... még abban az esetben sem, hogy ez a nap péntek 13. -ra esett.

    A megszokottan elegáns környezetben két hölgyet fogadott vendégeként Kellár F. János Immánuel, akik az Árvácska állatmenhely ékkövei. Sz. Edit és H. Ria azért küzdenek nap mint nap, hogy a kis árva állatoknak szerető gazdát találjanak. Nem könnyű ez a művelet, de ha összejön, akkor bizony hatalmas a boldogság, mind az újdonsült gazdi és mind a kis kedvenc részéről, aki újdonsült családtaggá vált. Ezt a jószág ugrándozva, csóvált farokkal mutatja: mennyire örül. Egy pillanatra se felejtsük el: az állatok is érző lények!

    A menhely dolgozói is igencsak eltudnak érzékenyülni egy-egy örökbefogadás során, ennek tanúi is lehettünk az est folyamán egy történet elmesélése közben.

   Szuper nyereményekért lehetett ismételten jelentkezéssel játszani, ebből egyiket sikerült is megkaparintani :-)