Lévay Máté

   Itt van a nyár, itt van újra... de még nagyon az elején járunk, mégis mindenki életébe elhozza a változást, legalábbis hangulat terén mindenféleképpen. Bár én egyelőre nem érzem még a nyarat (pulcsiban ülök) és a vizsgáim is még javában tartanak, a fotózásnak még sem tudok nemet mondani, avagy hátat fordítani. Most sem volt másképp, hisz rám talált Szentesi Márta, és elmentünk a szabadba kicsit 'villogni' :-)

  Margitsziget az utóbbi időben központi szerepet tölt be az életemben, viszonylag gyakran járok oda barátokkal, barátnőkkel, csodás hely. Egyik alkalommal kijelentettem, hogy a csodásan rendben tartott sziget nagyon jó lehetőségeket rejt (már ami a fotózást illeti). Így csöppentünk ide most is.

  Hiába akartam elhitetni magammal, hogy nem turistaként, sokkal inkább ismerős utakon sétálgató srácként érkeztem meg a zöldövezetbe, mégsem voltam közel, hogy eltévedjek, vagy máshol legyek mint ahol én azt gondoltam, hogy vagyok :-). Végül megérkeztünk a szimpatikus helyszínekre.

   Megoszló véleményeim, pontosabban tapasztalataim vannak a modellekkel kapcsolatosan... de egy pillanatra sem a kinézetre, vagy a 'profizmusára' gondolok, sokkal inkább a megbízhatóságra. Sajnos nem egyszerű összehozni 1-1 modellfotózást, mert 'mindig közbe jön valami', ami picit romba dönti a tervet, az aznapot... de Mártival igen szerencsésnek érezhettem magamat :-)

  Nem jellemző rám, hogy bárhonnan is elkéssek, de Murphy törvényéken köszönhetően most ez összejött, és szegény Mártit 15-20 perces késéssel tudtam csak üdvözölni, de Ő rendkívül higgadtan fogadta, sőt! :-) Szóval telis tele vagyok pozitív élményekkel. Remélem még lesz alkalmunk együtt dolgozni!

    Az Ünnepi Könyvhét évről-évre kerül megrendezésre a Vörösmarty téren, melynek az időpontja idén erre a hétre esett, amely valóban ünnepi alkalommal bír a szempontomból, ugyanis a tegnapi naptól egy olyan fotóalbum került a forgalomba, melyben az egyik saját fényképem is megtalálható. Nagy öröm a számomra, hogy a rengeteg csodaszép és - fotós szemszögből - kiváló képek között a sajátomat is megtalálhatom.

   Egy februári fotópályázaton vettem részt, melynek 'díjazottjai' nem helyezettekre lettek osztva, hanem publikálási lehetőséget nyertek. Szerencsém volt, ugyanis a pályázat határideje előtt (az én órám szerint) 2 perccel még pont el tudtam küldeni 2 képet, és bíztam benne, hogy az egyiket elfogadhatónak tartják ahhoz, hogy a későbbiekben a kezemben tartott könyvben viszont láthassam. Egy kis Isteni szerencsével ez így is történt. :-)

Bár a könyv már megtalálható/megvásárolható a kiadónál és néhány könyvesboltban, a 'közönségnek' ténylegesen csak június 19.-én kerül bemutatásra, ünnepélyes keretek között.

     Szombaton délelőtt egy olyan rendezvényen vehettem részt, ahol közel annyi háziállat volt, mint ember... ráadásul többségben gazdátlan és szomorú (de ugyanakkor érző) lények. Ezt a rendezvényt az Árvácska állatmenhely rendezte Szentendrén.

    Némelyik kutya fél és picit remeg a lába, a másik magabiztosan mozog... a harmadik rohangászik, kihasználva a 'szabadságot', míg a negyedik büszkén lépeget előre. Ezeket véltem felfedezni a kis jámbor állatoknál, akiket annyira nehéz volt ott hagyni, hogy ha otthon elviselnék a kis négylábút, akkor örökbe fogadtam volna valamelyiket, és élete végéig vigyáztam volna rá.

    A rendezvényt a tombola zárta, melynek nyereményei felajánlott tárgyak, eszközök... és az esetemben: saját képek. A sok szép - és olykor finom - ajándékok kiosztása után jött 3 darab A3-as méretű fényképem felajánlásra, melynek remélhetően nagyon örültek a nyertesek :-) Ha ez így van, akkor én vagyok a legboldogabb!

    Vasárnap 11:00: Talán még sosem voltam ilyen pontos, mindösszesen egyetlen percet késtem a Cotton Club nevezetű helyen tartott fotózásról... mely egy újabb stílusban és komolyabb hangvételben zajlott. A 'komoly hangvétel' alatt nem a katonai fegyelmet, sokkal inkább a szervezést, a csapatmunkát értem.

    Rita - a női modell - pár hete keresett meg azzal, hogy találkozzunk, majd törjük a fejünket, mit lehetne kihozni két profi modellből és egy elegáns helyből. A téma igen hamar megszületett: sznob élet luxuskivitelben.

    A fotózás napján nem tétovázott senki, megérkezett a férfi modell is (Petrovicz Roland) és mindenki a saját kis feladatával ügyködött/ütötte el az időt. A fodrász kora reggel elkészítette a hajat, a sminkes hölgy a helyszínen folyamatosan szépítette a modelleket, az Artbalance csapata pedig segítette munkámat, tehát egy szuper csapatmunkának (illetve csapatnak) lehettem a részese.

   Bár az eredeti tervek szerint maximum 4 órát maradtunk volna, mégis olyan nehezen tudtunk elszabadulni a bőségzavartól telt helyről, hogy este 6 kor végeztünk. Részemről megérte, nagyon élveztem :-)

Elérkezett a tavaszi Karrier- és állásbörze napja a ZsKF-en, melytől - őszintén bevallva - kicsit tartottam, ugyanis reggeltől estig sajnos igencsak le tud fáradni az ember, de összességében pozitív csalódás volt minden szempontból az egész nap. Rögtön a kezdetek kezdetén találkoztam egy olyan személlyel, akire álmomba se számítottam volna, hogy két év után az iskolámban fogom köszönteni... a legelső modellemet a Levi's fotózásról.

Ennek különösképp örültem, ugyanis amikor 'lefáradtam', akkor egy kis 'mi újság veled' azonnal helyrehozott... arról nem is beszélve, hogy Betti és Andi (HCS-s) kolléganőim kitűnő társaságában a vidámságom az egekbe szökött :-) szó szerint repült az idő.

14:00 környékén megjelent Keresztes Ildikó is, akivel egy beszélgetés során ismerkedhettünk meg. Jó volt hallani, milyen kis lelkesen tud mesélni a múltjáról. Igaz, ki ne tudna mesélni az életéről anélkül, hogy bele ne élné magát?

   Turáni Gergely barátom meglepett egy, saját magamat és a 'csöppségemet' ábrázoló képpel. Igazán szellemes, nagyon tetszik! :-)