Lévay Máté

   Réges-régen a legjellemzőbb karácsonyi ajándékok közé tartoztak a saját készítésű karkötők, pulóverek, amik abszolút egyedi ajándékok voltak és szívből készültek. Később ezt felváltotta a boltban gyorsan megvásárolható ajándékok valamelyike, amit szívélyesen adtak szeretteiknek, de most egyre jellemzőbbé vált, hogy a vásárolható, rendelhető ajándékok mellett belevigyük egy kis egyediséget, sajátosságot... ehhez segíthettem hozzá Alexandrát és Katát is:

    Alexandra és Kata is a párját szerette volna meglepni a róluk készült fotókkal, de természetesen más-más stílusban. Nagyon vártam mindkét fotózást, már csak azért is, mert a stúdióvakukat használva fotózásról-fotózásra tanulok és tapasztalok. A fénnyel történő 'játék' nem egyszerű, de tanulható és tapasztalható is, azonban nagyon lágy fényekkel a színeket is másképpen látjuk viszont, ami a fotókat tekintve általában inkább előnyös, mint hátrányos.

   Egy-egy ilyen fotózás igen hosszú, akár 4-5 órás is lehet, ami hihetetlen fárasztó tud lenni, de mindenki igyekszik palástolni ezt a fáradalmat.. legalábbis annyira, hogy a képeken ne látszódjon :) Azonban nálam alapszabály, hogy amíg a modellem nem azt látja, amit előtte levő nap elképzelt.. addig senki nem megy sehova. Addig próbálkozunk amíg nem sikerül :) Bízom benne, hogy utólag is örülnek a kész képeknek és a fotózás napjának! Én - a két nap alatt - ennyire hasfájósra azelőtt még nem nevettem magamat, mint akkor. :)

   Advent első vasárnapján sokféle módon lehetett eltölteni az időt. Én jobb elfoglaltságot és lehetőséget nem is kaphattam volna, mint hogy 4 csodás nővel dolgozzak együtt egy fotózáson. Nincs okom a panaszra, jobban sikerült az egész nap, mint vártam!

   Mikor Mészáros Vivien vázolta számomra az alapkoncepciót és a résztvevők számát, azután volt jó pár álmatlan éjszakám. Talán sosem éreztem magam ennyire zaklatottnak egy fotózás előtt, mint ezen... de ugyanakkor meg nagyon foglalkoztatott is a dolog, azonban féltem a ténytől, hogy nem 1 vagy 2 modellel kell fejben gondolkodni és komponálni, hanem 4-gyel. Ez volt az igazi kihívás, de ettől függetlenül vártam a vasárnapot és az eredményt.

   A fotózás helyszínének megszervezésére szabad kezet kaptam, így kerestem meg két nagyon kedves fotós kollégámat, akiknek jóvoltukból megkaptuk az Artbalance stúdióját, illetve Barbi és Barnabás mindvégig segítettek Nekünk a fotózás alatt. Hatalmas köszönet ezért! :-)

    Tehát elérkezett a vasárnap 11 óra, és a találkozási pontnál tudatosodott csak bennem: Te jó Isten! Mennyien leszünk? 4 modell, 2 sminkes, 2 fodrász, Barbi és Barnabás, mint segédek, illetve jómagam. Szerencsére a lakás igen nagy szobákkal rendelkezett, így nem jelentett senkinek sem problémát az eddigiektől jóval nagyobb számú stáb folyamatos munkája.

   A sminkek és hajak elkészítésénél főleg igaz az, hogy jó munkához idő kell. Ez megvalósult, mert körülbelül 3 óra volt ezek elkészítése, azonban nagyon szép munkát végeztek a lányok, név szerint: Király Valéria, Kirják Enikő - a sminkesek, és Hajnal Noémi, Hegyes Döníz a fodrászok. Miután elkészültek a modellek, nekiláttunk a munkálatok rám eső részének: a fotózáshoz :-)

      A legelején úgy érzetem, hogy nem csak bennem volt kellő izgatottság, hanem Molnár Dalmában, Pálfi Henriettában, Albert Dorkában és Mészáros Vivienben is egyaránt, mivel mindenki számára volt valami új ebben az eseményben... így ez teljesen érthető és már-már megszokott, azonban ahogy haladt az idő, úgy készültek el a jobbnál-jobb képek és egyre jobban élveztük mindannyian.

   Fotózásunk vége felé közeledbe viszont szépen lassan mindenki elfáradt és a kezdéstől a végéig 6 óra alatt igen meg is éheztünk, így pedig egyre jobban vesztettük el a lelkesedésünket... ami rám nézve azért nem volt szerencsés, mert pár órával később már egy másik rendezvényre kellett mennem fotózni, de az indulás előtt úgy érzem: elalszom... azonban szép lassan átestem a holtponton :-)

További képek hamarosan felkerülnek a www.levay-mate.hu galériájába, amit azt hiszem érdemes lesz böngészni, már csak a lányok miatt is! :-)

Hálás köszönet még egyszer a stúdióért, a felszerelésért a www.artbalance.hu-nak, a WERK fotókért és közreműködésért Rozmán Barbarának, illetve Lévai Barnabásnak!

   Két teljes napja várom, hogy ezt a bejegyzést elkezdhessem megírni, sőt... igazából már a fotózás előtt is szerettem volna itt tartani :-) Mégis, szinte nem is tudom, hogy hogyan kezdjem az élménybeszámolómat. Megpróbálkozom a megszokott kezdetekkel indítani irományomat:

   Ez volt az első saját szervezésű fotózásom, melyre nagyobb hangsúlyt fektettem és nem titkolom: nem volt egyszerű a kivitelezés, azonban biztos voltam benne, hogy nem lehetetlen összehozni, így lelkesedésemből nem engedtem és igyekeztem mindenkivel felvenni a kapcsolatot, hogy szép lassan összeállítsam a fontosabb tényezők listáját, mint a helyszínt, sportautót és a stábtagok névsorát. Mindez pár hetet vett igénybe és utólagosan biztosra állíthatom: minden velejáró idegességet megért!

   A szervezés több fázisból állt, melynek a legstresszesebb pillanatát az okozta, hogy a nagylelkűen felajánlott Szentendrei volt orosz laktanyán - mint fotózási helyszínen - bizonyos területein "vajon fel akad a sportautó, avagy sem?"
Sokáig nyugtalanított a kérdés, ezért az előzőhét egyik napján tartottam egy terepszemlét Stelzel Erik (www.pannonpaintball.hu) jóvoltából az eredetileg paintballként funkcionáló pályákon, hogy egyrészt: tervezni lehessen továbbra is a részleteket, másrészt meg megválaszolódjon az előbbi kérdés... melynél továbbra sem tudtam biztosra menni, így ejtettem is a nagyon lapos autók kategóriáját.. aztán jött a 'felajánlás' és vele együtt a közreműködés Tokai Róbert, illetve az Ő Chevrolet Camarojának személyében, majd ezt követően kiválasztásra került a két modell is. A néma hallgatásnak oka volt - ami a blogbejegyzések hiányát illeti -, de ezennel elkezdődött a Camaro Project!

   A két modellem közül Krecskovszki Evelin volt a női főszereplő, míg a férfi oldalt Petrovicz Roland képviselte, akivel korábban már volt alkalmam közösen dolgozni a Cotton Club-os fotózáson és karakteres arca miatt kapásból egy sportautó mellé tudtam elképzelni, így nem volt kérdés a részemről, ki legyen Evelin mellett a képeken.

   Hálás köszönettel tartozom Tarjányiné Gera Szilviának, aki csodálatos sminket varázsolt a fotózás legelején és javította a képek minőségét, illetve segített rajtam az esetleges arcretusálások kapcsán időt spórolni. Ha kíváncsiak vagytok a további munkáira, akkor kattintsatok a weboldalára: www.geraszilvia.freewb.hu!
   Szinte állandó jelleggel dolgozom Bordás Rolanddal, aki elfogadta a meghívásomat és részt vett a fotózáson. A WERK fotók mellett nagyon sokat köszönhetek neki, épp úgy, mint a fotózás teljes ideje alatt készült WERK videóért bátyámnak: Lévay Gergelynek!

  Szerencsére semmi nem zavarta meg az eseményt és a rendkívüli hideg ellenére is mindenki maximálisan kivette a részét a munkálatokból és azt látom viszont, amint fejben elképzeltem. Robinak köszönhetően viszont egy váratlan élménnyel lehettem gazdagabb azáltal, hogy a több száz lovas Camaro kulcsát odaadta, mondván: próbáld ki! Ez egy betegesen erős verda! :-)

    Szokásos fotós kijelentés, miszerint 100 képből ha már 1-re azt mondod, hogy 'hú, ez jó lett', akkor profi vagy és piszok szerencsés. Mivel én nem vagyok profi, így duplán olyan szerencsés viszont lehetek, ugyanis 20 képből lett kapásból egy, amire azt mondtam: hű, ez k*rva jó! :-)

   A fotóz teljes egészéről minden bizonnyal 3 különböző médiumnál jelenik meg cikk, amely boldogsághormonokkal tölt el és próbálok eleget tenni ezeknek a lehetőségeknek, ugyanis nem árt, ha mások is olvasnak erről a remek csapatmunkáról, ugyanis irigylésre méltó mindenkinek a közreműködése, részvéte és támogatása!

Aki pedig nem látta még a fotózáson készült WERK videó összeállítását, annak íme a videó!

Még egyszer köszönöm mindenkinek, illetve külön a helyszínért a PannonPaintball.hu -nak, Tokai Róbertnek a sportautót és Gera Szilviának az önzetlen közreműködést!

   Előző héten napvilágot látott a Szentendrei Kurír novemberi száma, melyben a szerencseszámom oldalán egy Velem készített rövid interjú olvasható, múltamról, jelenemről és jövőbeli - városban intézett - terveimről. Akit esetlegesen érdekel, az itt el tudja olvasni, ha a 'kép megjelenítésére' kattint. :-)

    Ahogyan azt Petőfi Sándor is megírta: "Itt van az ősz, itt van újra..."
Kezdetben ezt az évszakot sokkal inkább a télies idő rideg folyosójaként tekintettem és ez a tény nem csak a fákat, de engem is lelombozott... de rá kellett jönnöm, hogy rossz oldalról közelítettem meg ezt az évszakot, ugyanis olyan élénk színvilágot tárt elénk a természet, amilyenre nem számítottam az érkezés előtt.

   Azonnal szerelmes lettem a sárgás-barnás-vöröses színekbe, de néhány elkészült képbe csak azután, mikor a modell is a fényképező elé állt... kapásból kettő :-).

   Bozsó Lillát egy korábbi alkalommal már fotóztam a Városligetben, és hatalmas élményekkel tértem haza, hisz elégedett voltam az elkészült fotókkal, melyek nem jöttek volna létre Lilla közreműködése nélkül. Csodás arca és alakja ismételten lenyűgözött, de a kedvessége sem utolsó erénye, ami miatt talán nem túlzás azt állítanom, hogy az egyik kedvenc modellem. Másik csodaszép modellem Herceghalmi Vivien volt, akivel korábban még nem volt szerencsém találkozni, azonban ezt a hiányosságot most pótoltuk. Nála is tapasztaltató volt azonnal az a kedvező tény, hogy nem csak Ő, de a kamera is szereti, tehát a 'kapcsolatuk' babérokra tőrt. Részemről már ott nyert ügye volt Vivinek, hogy nagyon mosolygós és kedves mindenkivel... és nem utolsó sorban nagyon bájos az arca!

Rengeteg kép készült még, melyek megtekinthetők a WEBOLDALAM GALÉRIÁJÁBAN !

Külön köszönet a segítségért és a WERK fotókért Bordás Rolandnak és Bordás Rékának!

    A rendezvénysorozatok után elérkezett a vasárnap: a pihenés napja... de nem Nekem :-) Felesleges energiáimat 2 fotózással csillapítottam, témában és személyben is szó szerinti egymást követő váltásban. Kezdetben egy nagyon kedves és (képekkel bizonyítottan) csinos csoporttársnőmről készítettem képeket, utána az este és majdan éjszakába torkoló második fotózás egy félakt/reklám szerű fotózásba ment át. Lássunk ezekről pár képet:

   Elképzeléseim a "Héé... ez háttérkép gyanús kép!" kifezezésen alapult, vagyis hogy letisztult, de mégis valamilyen témát körülölelő képek szülessenek, akár 1-1 terméket reklámozva vele. Az elején még kis szolid beállás, faltámasztós egyszerűbb fotók születtek, de valami hiányzott belőle... a dögösség, a vadság. Próbáltuk orvosolni:

   A jókedv kétségtelenül megvolt, de úgy éreztük, hogy egy finom whisky és pezsgő közreműködésével - az egyébként is hiányos - gátlásainkat teljesen 'levetkőzzük', majd folytatjuk tovább a munkát... egy ideig, aztán azt vettem észre hogy a gép már nincs a kezemben és Lenkével közös képeket kattintgatnak rólunk... ki érti ezt? :-)

Idővel előkerült a ventilátor, melyet a haj lágy lebegéséhez használtunk, hogy legyen egy kis mozdulata, mozgása a képnek, illetve előkerült a HELL energiaital is, és megpróbáltuk a terméket egy dögös nővel 'eladni'. Hogy sikerült-e azt majd a visszajelzésekből fogom levonni. Alapjába véve nem ez volt a cél, de jó ötletnek találtuk és érdekes próbálkozásnak.

Egyre inkább rájövök, hogy mennyire szeretem a fotózásokat. Amíg korábban csak a képekért, addig mostanra márt magért a hangulatért is. Hihetetlen jókedvűek, felszabadultak és Önmagunk lehetünk mindannyian, akik részt vesznek egy ilyen és ehhez hasonló fotózáson, akár modellként, fotósként vagy más stábtagjaként.

    Nagyon érdekesnek és izgalmasnak ígérkezett a pénteki és szombati Simonfay borkóstoló, mégpedig azért mert a főváros szívébe több tájegységi borászat hozta el a büszkeségeit palackozott formában, amelyet bárki megkóstolhatott, illetve meg is vásárolhatott... és egy kiállítás megnyitójának is a szem-, illetve fültanúi voltunk.

    Az első napon volt a megnyitó, amikor is elképesztő tömeg fogadott.. és be kellett látnom, hogy érkezésem előtt picit alábecsültem ezt a létszámot. Én szempontomból jelentéktelen volt igazából, ugyanis csak a szabad mozgás volt megnehezítve és könnyebb volt a 'tömegről' képeket készíteni, de összességében az első nap sok-sok pillanatképet sikerült megörökítenem, mellyel a feladatomat - legalábbis úgy érzem - teljesítettem is. Másnapra maradt a tárgyfotózás és annak megkomponálása. Ilyenkor sokkal jobban repül az idő, imádtam csinálni :-)

   Fittyet hányva mindenre az udvar csaknem közepét elfoglalva borokat, szőlőt, hordót és sok más finomságot helyeztem el, aztán csak kattintgattam serényen. :-)