Lévay Máté

   Morrison's 2-ben félrészegen igen sokszor jártam már kikapcsolódni, de most józan állapotomban még az épület megtalálása is kihívás volt a számunkra. Biztos vagyok benne, hogy ha elszürcsöltem volna 1-2...5-6 felest, akkor hamarabb megtaláltam volna a főbejáratot, mint így bő negyed óra után. :-) A megszokottól eltérően most nem padlótámasztási céllal jöttem a szórakozóhelyre, hanem a Hooligans sajtótájékoztatójára...

   Új lemezük bemutatóját tartották a srácok, és egész kellemeset csalódtam bennük, és a zenei stílusukban. Tény, hogy nem vagyok a Királylány című daluk megszállott hallgatója, de úgy jöttem el a végén... hogy akár még az is lennék. Nem tudom, hogy a hangzás volt az, ami kiváltotta belőlem a zenei tetszésüket, vagy valami más... de egy biztos, hogy nem az alkohol volt.

Az interjú része számomra szokatlan volt az eddigiekhez képest. Bár a kérdezz-felelek megvolt, de eddig nem úgy történt, hogy leültek mindenkivel szemben és felemelt kézzel jelezhetted mondanivalódat, hanem külön, négy szem között kérdezhettél... Sebaj, nem jelentett problémát, sőt! Nekem ez a 'jelenség' is nagyon tetszett.

További képek a Blog Facebook-os oldalán.

   Közel egy hete a csodaszép Kogart Rendezvényházban jártam, ahol egy konferenciát kellett felvenni, illetve megvágni nekik saját felhasználásra. Ez a videó nemrégiben készült el, amely - reményeink szerint - EZEN a weboldalra lesz elérhető/látható. A tervem az volt, hogy megosztom veletek az elkészült filmecskét, de akármilyen rövidre is szerettem volna megcsinálni, közel 14 perces lett... és a YouTube nem engedélyezi a 10:00 percnél hosszabb videókat feltölteni, csak néhány dollár fejében... ezért csak 1-2 képet tudok megosztani veletek, aztán a későbbiekben, - ha fent lesz az oldalon - akkor jelzem Nektek! :-)

    Egy új és szokatlan világ: Nekem ez a Sziget! Túl a mínusz 1. napon állíthatom, hogy igen nagy elismerésem az emberek felé. A mai tömeg arányokban megegyezett egy csapat osztállyal, az iskola létszámához képest. Nekem már ez is rengeteg. Viszont, ami azonnal pozitívum lett, hogy az emberek nagyobb százaléka valóban jófej, normális és inkább bulizni, mint balhézni jött, VAGY külföldi, és felőlem szidhatott is, akkor se értettem :-) A lényeg, hogy idén látogattam ki először egy ilyen nagy létszámú, ismert fesztiválra...de nem is akárhogyan: Fotósként.

     Kora délután folyamán vettem át a kis karszalagom, ami az idei szigetre díjmentesen bejuttat, VIP részleg kivételével bárhova a területen. Sikerült kiváltani a fotós/tv-s pass-szalagot is, így már tarka-barkán járkálhatok egy hétig mindenhol.

     Kispál és a borz búcsú koncertjén vettem részt, nem is akármilyen helyen. 3 számot izgulhattam végig egy úgynevezett fotós árokban, ami a színpad előtt és a kordonok mögött helyezkedett el. Na most, képzeljük el: 3méter széles, és színpad hosszúságú helyen 60-70 sajtós, főleg cameraman vagy fotós. Hát igen, ezt nem volt semmi. Mint a heringek egy konzervdobozban hasonlattal szemléltetném.

     Baromi jó látni (miután bejutott a szigetre), hogy mennyi ember és főként mennyi nemzetiség mutatkozik meg, még olyankor is, amikor 'csak' magyarok játszottak. Hát igen, ez ilyen. Tessék, lássék, néhány kép:

      Manapság nem meglepő, ha valaki egyedi pólót vagy cipőt tervez magának. Azt gondoltad volna, hogy alkalmad van csokoládé különlegességet rendelni, melyet Te magad tervezel? Csak és kizárólag az általad kiválasztott, több mint 70 féle feltét közül válogathatsz. Meglepőbb és extrémebb dolgokra is gondolhatsz: rózsa vagy ibolyaszirom, chili, wasabi golyó, aranypor feltétnek stb... valahogy így kezdődött Nekem ez a hétfő reggeli információgyűjtés, megismerés, csodálkozás.

     Mészáros Gábor egyedülálló manufaktúráját látogattuk meg, ami csokoládéigények kielégítésével foglalkozik. Folyamat a következő: (ma) fehércsokoládé 'megmunkálás'-ának voltunk tanúi, amit öntőformába öntött, majd a rendelésben leírtak szerint gumicukrot, zizit, epret, málnát, banánt és miegymást lehet rátenni.

Ha kész és elegendő időt volt a hűtőben is, akkor jön a gyönyörű összhatást keltő csomagolás. Én is kaptam egyedi csokoládét, amiből talán nincs még egy a világon :-)

     Sokkoló híreket kaptam az este folyamán. A magazinunk másik fotósa, a kollégám fényképezőgépe kereket oldott, más szóval gazdát váltott. Valakinek eszébe jut valami hasonlóság egy nemrég történt esettel? Emberek! Komolyan ennyire elfajult ez az ország?! Vagy mi nem becsüljük ennyire az értékeinket? Sebet szakított bennem ez a történet, totálisan átérzem Bence helyzetét, és borzasztóan el vagyok keseredve.

Nemrég gondolkodtam el a következőn: "Akkor vagyok a társadalom igazi tagja, ha lopok a másiktól, vagy ha eszembe se jut a lopás gondolata, SŐT, ha találok valamit még vissza is juttatom a gazdájának?" Én hiszek az utóbbiban és tartom is magamat hozzá, mert nem csak anyagi, de lelki sérülést is okozhat az ember a másiknak, ha ellopják a hobbieszközét, a munkaeszközét.

    Én jelenleg sajnos borzasztóan bizalmatlan lettem az emberekkel szemben, ezért nem is nagyon viszem sehova sem a gépem, csak ahova muszáj és tudom, hogy egész végig a nyakamban illetve a kezemben lehet. Továbbá nyugodtabb vagyok, ha vannak még velem, bízom benne, hogy feltűnne nekik is, ha kicsennének valamit a táskából.

     2000-ben, vagyis 10 éve nyitotta meg kapuit a 3000 m²-en elterülő létesítmény, a Tropicarium a Camponában. A mai napon lehetőségem adódott egy fotózásra az Óceanáriumban, hála a LaFemme csapatának. Drága - és állandó - kolléganőmmel ismételten "karöltve" végeztük az előre kiadott feladatunkat.

Vicces, mert épp a munkalehetőség felajánlása előtt mondtam néhány nappal, hogy:

"De jó lenne elmenni a Tropicariumba..."

Hát nem kellett sokat várnom, elég hamar meg is adatott a lehetőség, éltem is vele. Kiskoromban, nagyjából 6 éve voltam utoljára... minden olyan nagy volt, elképesztő és félelmetes. Sajnos rá kellett jönnöm hogy felnőttem, minden kisebbnek tűnik és nem változott semmit. A hangulatom is más volt, mintha családdal mentem volna, de ezt megpróbálom betudni annak, hogy igyekeztem komolyan venni a feladatot.

    Kint jártam a napokban az Omszki tónál és kattintottam néhányat a wakeboard-os fiúkról/lányokról. Egyébként egy üzleti megbeszélés-szerű alkalom adtán látogattam a tó partjára. Mi is ez a lehetőség? Később bővebben beszámolok róla...