Lévay Máté

   Advent első vasárnapján sokféle módon lehetett eltölteni az időt. Én jobb elfoglaltságot és lehetőséget nem is kaphattam volna, mint hogy 4 csodás nővel dolgozzak együtt egy fotózáson. Nincs okom a panaszra, jobban sikerült az egész nap, mint vártam!

   Mikor Mészáros Vivien vázolta számomra az alapkoncepciót és a résztvevők számát, azután volt jó pár álmatlan éjszakám. Talán sosem éreztem magam ennyire zaklatottnak egy fotózás előtt, mint ezen... de ugyanakkor meg nagyon foglalkoztatott is a dolog, azonban féltem a ténytől, hogy nem 1 vagy 2 modellel kell fejben gondolkodni és komponálni, hanem 4-gyel. Ez volt az igazi kihívás, de ettől függetlenül vártam a vasárnapot és az eredményt.

   A fotózás helyszínének megszervezésére szabad kezet kaptam, így kerestem meg két nagyon kedves fotós kollégámat, akiknek jóvoltukból megkaptuk az Artbalance stúdióját, illetve Barbi és Barnabás mindvégig segítettek Nekünk a fotózás alatt. Hatalmas köszönet ezért! :-)

    Tehát elérkezett a vasárnap 11 óra, és a találkozási pontnál tudatosodott csak bennem: Te jó Isten! Mennyien leszünk? 4 modell, 2 sminkes, 2 fodrász, Barbi és Barnabás, mint segédek, illetve jómagam. Szerencsére a lakás igen nagy szobákkal rendelkezett, így nem jelentett senkinek sem problémát az eddigiektől jóval nagyobb számú stáb folyamatos munkája.

   A sminkek és hajak elkészítésénél főleg igaz az, hogy jó munkához idő kell. Ez megvalósult, mert körülbelül 3 óra volt ezek elkészítése, azonban nagyon szép munkát végeztek a lányok, név szerint: Király Valéria, Kirják Enikő - a sminkesek, és Hajnal Noémi, Hegyes Döníz a fodrászok. Miután elkészültek a modellek, nekiláttunk a munkálatok rám eső részének: a fotózáshoz :-)

      A legelején úgy érzetem, hogy nem csak bennem volt kellő izgatottság, hanem Molnár Dalmában, Pálfi Henriettában, Albert Dorkában és Mészáros Vivienben is egyaránt, mivel mindenki számára volt valami új ebben az eseményben... így ez teljesen érthető és már-már megszokott, azonban ahogy haladt az idő, úgy készültek el a jobbnál-jobb képek és egyre jobban élveztük mindannyian.

   Fotózásunk vége felé közeledbe viszont szépen lassan mindenki elfáradt és a kezdéstől a végéig 6 óra alatt igen meg is éheztünk, így pedig egyre jobban vesztettük el a lelkesedésünket... ami rám nézve azért nem volt szerencsés, mert pár órával később már egy másik rendezvényre kellett mennem fotózni, de az indulás előtt úgy érzem: elalszom... azonban szép lassan átestem a holtponton :-)

További képek hamarosan felkerülnek a www.levay-mate.hu galériájába, amit azt hiszem érdemes lesz böngészni, már csak a lányok miatt is! :-)

Hálás köszönet még egyszer a stúdióért, a felszerelésért a www.artbalance.hu-nak, a WERK fotókért és közreműködésért Rozmán Barbarának, illetve Lévai Barnabásnak!

    Gellért-hegy... rég óta csábított, hogy rátegyem a lábam. A fotózás előtt napokkal le akartam menni 'terepszemlére', azonban vagy valamilyen elfoglaltság nem tette lehetővé, vagy az időjárás volt kevésbé kedvező hozzá, így a fotózás napjára hagytuk a nézelődést. Sok-sok fotósnak a szívében erős érzelmeket táplál a Gellért-hegy, de nekünk valahogy nem volt olyan szívélyes a 'találkozás'... hála az időjárásnak :-)

   Napokkal a fotózás előtt már többet néztem az időjárás előrejelzést, mint bármilyen más oldalt a világhálón... teljes volt a bizonytalanság az időjárást illetően. Végül elérkezett a csütörtök, elindultunk és rögtön az érkezésünkkor elkezdett szakadni az eső. Nem volt túl megnyugtató, de nem riadtunk meg, csak kerestünk egy viszonylag esőmentes helyet, ahol Nagy Kinga modell 2 órás kifinomult sminkeléséhez Bartos Anita nekiláthatott. Ámulatba ejt, hogy amikor már úgy gondolom, hogy nem lehet szebb sminket varázsolni, - hanem csak rontani - akkor Anita szívét-lelkét beletéve még gyönyörűbbet alkot. Nem tagadom, szerencsés helyzetben vagyok, hogy a stáb tagjaként Ő is részt vett a fotózáson.

   Amikor minden és mindenki elkészült - illetve felkészült - a kattintgatásra, akkor még inkább rákezdett az eső és elkezdtünk igen erősebben vacogni a hidegtől... még a leheletünk is látszott -> kicsit 'aggódni kezdtünk'. Sajnos megfordult a fejemben az is, hogy ha Anitának nem lett volna ennyi munkája benne, akkor elnapoljuk a kegyetlen időjárásnak köszönhetően, hisz nem éri meg, hogy másnapra mindenki lebetegedjen, hihetetlenül kiszolgáltatottak voltunk az időjárásnak. Aztán jött az Isteni közbeavatkozás: az eső elállt.

 Abszolút a legjobb időben kezdett javulni a helyzet, végre nekiláthattunk annak, ami miatt szerintem mindenki megszenvedett. Végül nagyon jó kedvvel és nyugodtsággal élhettünk annak, amit szeretünk, ami (remélhetőleg egyre inkább) már hivatássá válik...

(A WERK fotóért hatalmas köszönet Bordás Rékának :-) )