Sosem voltak hosszúak a fotózásaim, ritkán (havonta 2-3 szor) fordult elő a 8 órás műszak... de a mai volt (a leghosszabbal ellenkezőleg) a legrövidebb fotózásom. Nettó 9 perc.
Igen, maga az utazás is jóval hosszadalmasabb volt, mint maga a munka, mely egy kosárcsapat edzőjéről készült, amely az Óbudai újságba kerül minden bizonnyal.
Még így is lehetett volna rövidebb a folyamat, ha az edző nem fordult volna el mindig, amikor őt próbáltam meg szemből levillantani. :-)
Az óbudai újságot második alkalommal képviselhettem újságíró barátommal, - Mezei Péterrel - akivel a Kaszásdűlői tornaterembe látogattunk el.
Ennek a látogatásnak a célja az volt, hogy láthassuk és szemléltessük az NB 1 -es csapat felkészülését a következő összecsapásra.
Bár a képeket hivatalosan nem biztos, hogy közzé tehetném... mégis megteszem :-)
Ma 15:00 környékén beléptem az 'előszobába', mint jelképes helyszínre, ahol fél lábbal rá is léptem a legalsó lépcsőfokra... az új lehetőség lépcsőfokára! Igen... egy újabb lehetőség, egy újabb munkahely.
Békáson az egyik iskolába mentem, mint az Óbudai Újság fotósa. Azaz öröm, amivel ott találkoztam egyszerűen leírhatatlan. Ennyi boldog pici arcot még nem láttam! Minek volt köszönhető ez a széles mosoly 'áradat'? Tessék-lássék:
Abban a bizonyos iskolában mindenki számára kipróbálható (ingyenes) falmászást biztosítanak! Annyira jó ötletnek tartom a kivitelezését és megépítését, hisz azt hiszem elérték vele a céljukat az intézmény vezetői: az emberek sorban állnak, ujjongnak, küzdenek és közben mosolyognak!
Az újsággal való házasság még nagyon korai, sőt... az is lehetséges hogy nem lesz hosszú életű, mégis én bizakodó vagyok és napról-napra próbálok előrébb lépni az álmaim mihamarabbi elérésének érdekében! Egyelőre szavam nem lehet a kapott lehetőségek terén, de csak hamarosan fog kiderülni, hogy volt-e értelme igyekezni... igyekeznem. Néhány nap múlva kiderül :-)
Utolsó kommentek