Életem egyik legélvezetesebb fotózásán vagyok túl, mely teljes egészében saját indíttatásából jött létre, szimplán kedvet kaptam és elkezdtem rendezkedni, majd rendületlenül fotózni. :-) Íme a tárgyfotózás.
Sok-sok tárgyfotót láttam újságokban, magazinokban, mely hihetetlenül tetszett és úgy érezem, hogy Nekem is ki kell próbálnom, hogy hogyan tudnék kivitelezni egy-egy tárgyfotózást... mert a technika már adott, tehát rajtam állt a dolog, hogy mit tudok kihozni.. már csak gyakorlás gyanánt is teljes mértékben megérte, hisz többet tanultam, mint gondoltam. Másfelől pedig a hamarosan megjelenő Pálya magazinos rovatom egyik jövendőbeli cikkét a tárgyfotózásról szeretném megírni - bár magányos és élettelen', mégis némelyik mozgalmas. :-)
Nemrégiben az egyik nagyobb fotózást befejezve láttam a számítógépen, hogy mennyire elcsúszott a fehéregyensúly... hisz automatán volt. Ez az egyetlen, amit (eddig) mindig automatán hagytam és a gépre bíztam, hogy a fehéregyensúlyt maga állítsa be. Kár volt, mert ennek köszönhetően 650 képen mentem végig egyesével az utómunka során, és borzalmas volt. Megfogadtam, hogy EZT SEM bízom a gépre, magam állítom be innentől kezdve... és erre a mai nap jó gyakorlat volt.
Az első HELL-es képet 1 órán keresztül sikerült olyan állapotban elkészíteni, mire az utolsó kattintásra az lett, amit nagyjából elképzeltem a fejemben. Nagyon izgalmas volt az elkészítése: A fényképezőt állványon időzítőre tettem, majd a tárgyhoz mentem és szemből egy 'permetezővel' a palackot vízcseppesre locsoltam, majd mellé vizet csepegtettem és jeget ejtettem. Röviden ez volt a kivitelezés. A szép az egészben, hogy annyira minimális az utómunka (csak színekben apró korrigálás), hogy tulajdonképpen nem számottevő és enélkül is nagy kedvencem lett azonnal.
Néhány kép a berendezésről, kivitelezésről (részben mobillal készült werk fotók):
Utolsó kommentek