Február 26. péntek: A Főiskola kezd izgalmassá válni, előtérbe kerül a média a kommunikáció mögül. Pontosabban formálódik, hisz a kommunikációnak még mindig főszerepe van egy-egy televíziós, stúdiós órán is. Első élményem nem kifejezhető egyszóval, inkább egy rövid mondattal: az út nem simán rögös... telivan kátyúkkal!!!
Feladatunk a hétre: lapszemle. Egy általunk kiválasztott napilapot kellett röviden, 5 percen belül velősen ismertetni. Egész pontosan 'eladni' a lapot a nép számára, az érdeklődésüket felkelteni. Mit mondhatnék, rendesen feladták a leckét, még ha egyszerűnek is tűnik.
Bementem a stúdióba 3.ként, szép lassan... azon tanakodva:
"Te jó ég, mit fogok mondani?! "
Üvegfallal elzárt szoba, reflektortól 'égve', mikrofonnal a számban, kamerával a képemben neki kezdtem. Igyekeztem egészséges remegésemet leplezni, gyakran kamerával kacsingatni és beszélni-beszélni... a nagy 'rosszillatú' (büdös) semmiről. Ez tökéletesen össze is jött...
Rutintalanságom érezhető volt, bár mégsem éreztem magam olyan kellemetlenül, mikor kijöttem, mintha egy profi csoportban találtam volna magamat. Mind a 15-20 fő, aki az órán részt vett és kipróbálta magát, legalább olyan feszült volt, mint jómagam. Ettől függetlenül tetszett a környezet, hatalmas kritikát sem kaptam, mindösszesen annyit, hogy érdekesebb hírrel kellett volna kiállni. Ezzel tökéletesen egyetértek, építő jellegűnek fogtam fel.
Március első péntekén ismételten a stúdióban tartok előadást, kamerák kereszttüzében, mint előadó, műsorvezető (???) egy olyan feladattal, mely rendkívül érdekes lesz és beszámolni még annál is érdekesebb.
Utolsó kommentek