Szokásomhoz híven, az előadás előtt 30-40 perccel korábban érkeztem meg a színhelyre. János barátomnak igen ráncos homloka nem volt megszokott látvány, látszott rajta, hogy igen ideges, de nem az előadására készült beszéde miatt, valaminek történnie kellett. Történt is..:
Konkrétan lerakták az egész hangtechnikai rendszert egy kisasztalra, hangosító sehol, ugyanis Ő nem tudott eljönni a helyszínre. Most már érthető az aggodalom, ha nem csinálunk valamit, akkor lehet ordítozni az előadáson mikrofonok és hangfalak nélkül. Csöppnyi szerencsével az össze-vissza lógó kábeleknek találtunk helyet, a keverőpulton is sikerült feléleszteni a vezeték nélküli mikrofonokat, az erősítőt és a jeladót is. Kezdődjék az Est!
Másik izgalmas 'jelenet' a sajátomnak tudható, ugyanis a felvételek elkészítéséhez szükségem volt egy kölcsön kamerára (pótolva a sajátomat), mely nehézségeket okozva merőben eltért a megszokottól, de igyekeztem.
.jpg)
Tedd fel magadnak a kérdést: Hol laksz? Melyik városban? Hány éve? Tudsz bármit is lakhelyedről, vagy azokról az utcákról ahol nap mint nap sétálgatsz? Gondolkodtál ezen?
Én vérbeli szentendrei vagyok, itt születtem, itt élek 20 éve, tán itt is halok meg. Kevés olyan szeglete van, ahol ne jártam volna, imádom ezt a várost. Erika néni (Helytörténész) felnyitotta a szemem: Az igazi szentendrei az, aki tudja hol lakik, annak történetét és minden miért(?)jére tudja a választ. Bárki megismerkedhetett a Csevej második előadásának vendégével, Pethő Zsoltné Németh Erikával, Kellár F. János Immánuel vendégével, aki megtisztelt minket jelenlétével!
Számos könyvet írt Szentendre történelmi személyeiről, illetve utcáiról. Kedvességének köszönhetően dedikált ajándékot kaptam tőle, Szentendre utcanevei c. könyvét, mint a rendezvény operatőre.
Utolsó kommentek