Lévay Máté

     Szombaton délelőtt egy olyan rendezvényen vehettem részt, ahol közel annyi háziállat volt, mint ember... ráadásul többségben gazdátlan és szomorú (de ugyanakkor érző) lények. Ezt a rendezvényt az Árvácska állatmenhely rendezte Szentendrén.

    Némelyik kutya fél és picit remeg a lába, a másik magabiztosan mozog... a harmadik rohangászik, kihasználva a 'szabadságot', míg a negyedik büszkén lépeget előre. Ezeket véltem felfedezni a kis jámbor állatoknál, akiket annyira nehéz volt ott hagyni, hogy ha otthon elviselnék a kis négylábút, akkor örökbe fogadtam volna valamelyiket, és élete végéig vigyáztam volna rá.

    A rendezvényt a tombola zárta, melynek nyereményei felajánlott tárgyak, eszközök... és az esetemben: saját képek. A sok szép - és olykor finom - ajándékok kiosztása után jött 3 darab A3-as méretű fényképem felajánlásra, melynek remélhetően nagyon örültek a nyertesek :-) Ha ez így van, akkor én vagyok a legboldogabb!

    Nagyon ritka, mikor arra szánom el magam, hogy egy picit tegyek a körülöttem lévőkért és támogassam őket... főleg anyagi javakkal. Ha nem is sokkal, de idén is igyekszem egy picit tenni a jobb életért. Most a háziállatokon a sor.

Nem szeretem, mikor egy személy cigivel a szájban vagy kisüveggel a kezében jön hozzám kéregetni. Azt sem szívlelem, hogy az aluljáróban egy egészségesnek tűnő fiatal, 30 év alatti - tulajdonképpen - srác könyörög némi készpénzt. Bár évente 1-1 alkalommal támogatok bizonyos alapítványt vagy szervezetet az biztos, hogy nem az utcán lődörgő személyt fogom segíteni abban, hogy tovább füstöljön, vagy növessze máját.

Kellár F. János Immánuel OLTALOMB nevezetű felhívására kaptam fel a fejemet, melynek segítségével - elsőként - egy állatmenhelyet, név szerint az Árvácskát támogathatom. Annyira sajnálom, mikor azt hallom hogy 1-1 kóborállatot azért altatnak el, mert nincs pénz gyógyítani; nem tudják befogadni sehova, vagy nincs pénz 'ellátni', így megszabadítják szenvedéseitől... de én mégis úgy fogalmaznám, hogy az élethez való jogától szabadítják meg. Remélem ezzel az apró hozzájárulásommal segíthetek egy kisállat életben maradásában, aki legalább annyira nem tehet a körülötte lévő dolgokról és bántalmakról, mint egy kisgyermek! Az Árvácska menhely a kezdetektől főcéljául tűzte ki magának az állatok életben hagyását, ellátását és növekvő színvonalukat.

Ettől a naptól kezdve én is az OLTALOMB tagja lettem!

Ha Te is szeretnél jótékonykodó tag lenni, akkor látogass el a http://kellar.hu/oltalomb.html weboldalra, és tudj meg többet.

    Egy újabb hónap, egy újabb kulturális est, egy újabb Csevej! Talán a megszokottnál gyorsabban jött el az időpontja, de ezt senki sem bánta... még abban az esetben sem, hogy ez a nap péntek 13. -ra esett.

    A megszokottan elegáns környezetben két hölgyet fogadott vendégeként Kellár F. János Immánuel, akik az Árvácska állatmenhely ékkövei. Sz. Edit és H. Ria azért küzdenek nap mint nap, hogy a kis árva állatoknak szerető gazdát találjanak. Nem könnyű ez a művelet, de ha összejön, akkor bizony hatalmas a boldogság, mind az újdonsült gazdi és mind a kis kedvenc részéről, aki újdonsült családtaggá vált. Ezt a jószág ugrándozva, csóvált farokkal mutatja: mennyire örül. Egy pillanatra se felejtsük el: az állatok is érző lények!

    A menhely dolgozói is igencsak eltudnak érzékenyülni egy-egy örökbefogadás során, ennek tanúi is lehettünk az est folyamán egy történet elmesélése közben.

   Szuper nyereményekért lehetett ismételten jelentkezéssel játszani, ebből egyiket sikerült is megkaparintani :-)