Lévay Máté

   Réges-régen a legjellemzőbb karácsonyi ajándékok közé tartoztak a saját készítésű karkötők, pulóverek, amik abszolút egyedi ajándékok voltak és szívből készültek. Később ezt felváltotta a boltban gyorsan megvásárolható ajándékok valamelyike, amit szívélyesen adtak szeretteiknek, de most egyre jellemzőbbé vált, hogy a vásárolható, rendelhető ajándékok mellett belevigyük egy kis egyediséget, sajátosságot... ehhez segíthettem hozzá Alexandrát és Katát is:

    Alexandra és Kata is a párját szerette volna meglepni a róluk készült fotókkal, de természetesen más-más stílusban. Nagyon vártam mindkét fotózást, már csak azért is, mert a stúdióvakukat használva fotózásról-fotózásra tanulok és tapasztalok. A fénnyel történő 'játék' nem egyszerű, de tanulható és tapasztalható is, azonban nagyon lágy fényekkel a színeket is másképpen látjuk viszont, ami a fotókat tekintve általában inkább előnyös, mint hátrányos.

   Egy-egy ilyen fotózás igen hosszú, akár 4-5 órás is lehet, ami hihetetlen fárasztó tud lenni, de mindenki igyekszik palástolni ezt a fáradalmat.. legalábbis annyira, hogy a képeken ne látszódjon :) Azonban nálam alapszabály, hogy amíg a modellem nem azt látja, amit előtte levő nap elképzelt.. addig senki nem megy sehova. Addig próbálkozunk amíg nem sikerül :) Bízom benne, hogy utólag is örülnek a kész képeknek és a fotózás napjának! Én - a két nap alatt - ennyire hasfájósra azelőtt még nem nevettem magamat, mint akkor. :)

    Nagyon érdekesnek és izgalmasnak ígérkezett a pénteki és szombati Simonfay borkóstoló, mégpedig azért mert a főváros szívébe több tájegységi borászat hozta el a büszkeségeit palackozott formában, amelyet bárki megkóstolhatott, illetve meg is vásárolhatott... és egy kiállítás megnyitójának is a szem-, illetve fültanúi voltunk.

    Az első napon volt a megnyitó, amikor is elképesztő tömeg fogadott.. és be kellett látnom, hogy érkezésem előtt picit alábecsültem ezt a létszámot. Én szempontomból jelentéktelen volt igazából, ugyanis csak a szabad mozgás volt megnehezítve és könnyebb volt a 'tömegről' képeket készíteni, de összességében az első nap sok-sok pillanatképet sikerült megörökítenem, mellyel a feladatomat - legalábbis úgy érzem - teljesítettem is. Másnapra maradt a tárgyfotózás és annak megkomponálása. Ilyenkor sokkal jobban repül az idő, imádtam csinálni :-)

   Fittyet hányva mindenre az udvar csaknem közepét elfoglalva borokat, szőlőt, hordót és sok más finomságot helyeztem el, aztán csak kattintgattam serényen. :-)

    Hónapok óta nagyon csábít a 'kreatív' jegyespár fotózás, mely valódi izgalmakat rejt a számomra, hisz ha adott egy szép helyszín és egy szép jegyespár (már pedig az mindig adott), akkor igazán különleges képeket lehet készíteni. Ebben szerettem volna kipróbálni magam, és most végre lehetőséget kaphattam, hogy kiéljem eme 'perverz' vágyamat :-)

    Olykor előfordul (szinte mindig), hogy késve érek ide vagy oda... melynek vagy a tömegközlekedés az egyik legfőbb oka, vagy az, hogy nem szeretek elsőként megérkezni és másokra várni. Ez azonban nem biztos, hogy a legjobb stratégia, ezért kivételesen úgy gondoltam, hogy korábban elindulok a fotózás helyszínére: A Hotel Presidentbe. Ez a korábbi elindulás és odaérkezés közel 1 órás várakozást tett lehetővé a számomra - köszi Murphy -, de panaszra semmi okom nem volt és nem is lehet, hisz nagyon jól szórakoztam és rengeteget okultam a fotózás alatt, hála a kitűnő fotósoknak: Lévai Barnabásnak és Rozmán Barbarának, akik mindvégig önzetlenül segítettek és tanítottak a fotózás alatt. Nagyon hálás vagyok Nekik, köszönöm szépen!

    Mikor találkoztam a jegyespárral és egyik barátjukkal (illetve későbbiekben a rendezvény szervezőjével) rögtön szimpatikussá váltak a számomra, ugyanis nem tűntek feszültnek és az olykor vakító fény ellenére is úgy gondolom, hogy valamelyest élvezték ezt a 'programot'.

   Eredetileg úgy volt, hogy a szállodai fotózás után visszajövünk Szentendrére, mégpedig a Skanzenbe, ahol folytatjuk a fotózást, de ezt sem az időjárás, sem az időigényes készülődés okozta késés nem tette lehetővé, hogy aznap eljussunk oda is (de ami késik, az nem múlik...). :-)

    Sajnos hamarabb el kellett jönnöm, mint ahogyan eredetileg tervezve volt, ugyanis este egy másik helyszínen dolgoztam tovább, így nem túlzó azt állítanom, hogy eseménnyel teli és igen hosszú napom volt, melynek a legvégén felemelő érzés volt vízszintesbe helyezkedni :-)

   Évek óta szinte hagyományként él az a kerti-parti jellegű születésnap, mely minden évben augusztus 13.-ára kerül kitűzésre. Tavaly sajnos elmaradt ez az esemény egyéb más elfoglaltság miatt, azonban idén - ha törik, ha szakad alapon - megtartjuk a baráti összejövetelt (gondoltam naivan)... de 'áldozatot' kellett hozni a cél érdekében, mely nem is kis cél volt.

   A nyárnak még nincs vége, mégis úgy érzem, hogy ha ennyi fotós munkám lett volna az egész évszak alatt, az már jóval több, mint amennyire számítottam még az elején. Így alakult, hogy a születésnapomon - azaz 13-án - is dolgozni fogok egy esküvőn, melyet a nyárra kitűzött céljaim miatt vállaltam el. Ilyen cél volt (méghozzá a legfőbb) a képen látható stúdióvaku szett megvétele, mely rengeteg új lehetőséget tett nyitottá a számomra. Ezzel elkezdődött a cél második fele, vagyis a komplett stúdió/műterem elkészítése.

   Alig várom, hogy elkészüljenek az első teszt fotók, de erre csak a jövőhét folyamán kerül sor. Addig itt egy régről előkotort kép:

(...egy vicces 'sufni stúdió' jellegű fotó úgy félévvel ezelőttről... jól látszik, hogy baloldalt egy steklámpa volt, jobboldalt meg egy 100-as égővel felszerelt ősrégi asztali lámpa... de ennek a korszaknak mától vége :-))

    Gellért-hegy... rég óta csábított, hogy rátegyem a lábam. A fotózás előtt napokkal le akartam menni 'terepszemlére', azonban vagy valamilyen elfoglaltság nem tette lehetővé, vagy az időjárás volt kevésbé kedvező hozzá, így a fotózás napjára hagytuk a nézelődést. Sok-sok fotósnak a szívében erős érzelmeket táplál a Gellért-hegy, de nekünk valahogy nem volt olyan szívélyes a 'találkozás'... hála az időjárásnak :-)

   Napokkal a fotózás előtt már többet néztem az időjárás előrejelzést, mint bármilyen más oldalt a világhálón... teljes volt a bizonytalanság az időjárást illetően. Végül elérkezett a csütörtök, elindultunk és rögtön az érkezésünkkor elkezdett szakadni az eső. Nem volt túl megnyugtató, de nem riadtunk meg, csak kerestünk egy viszonylag esőmentes helyet, ahol Nagy Kinga modell 2 órás kifinomult sminkeléséhez Bartos Anita nekiláthatott. Ámulatba ejt, hogy amikor már úgy gondolom, hogy nem lehet szebb sminket varázsolni, - hanem csak rontani - akkor Anita szívét-lelkét beletéve még gyönyörűbbet alkot. Nem tagadom, szerencsés helyzetben vagyok, hogy a stáb tagjaként Ő is részt vett a fotózáson.

   Amikor minden és mindenki elkészült - illetve felkészült - a kattintgatásra, akkor még inkább rákezdett az eső és elkezdtünk igen erősebben vacogni a hidegtől... még a leheletünk is látszott -> kicsit 'aggódni kezdtünk'. Sajnos megfordult a fejemben az is, hogy ha Anitának nem lett volna ennyi munkája benne, akkor elnapoljuk a kegyetlen időjárásnak köszönhetően, hisz nem éri meg, hogy másnapra mindenki lebetegedjen, hihetetlenül kiszolgáltatottak voltunk az időjárásnak. Aztán jött az Isteni közbeavatkozás: az eső elállt.

 Abszolút a legjobb időben kezdett javulni a helyzet, végre nekiláthattunk annak, ami miatt szerintem mindenki megszenvedett. Végül nagyon jó kedvvel és nyugodtsággal élhettünk annak, amit szeretünk, ami (remélhetőleg egyre inkább) már hivatássá válik...

(A WERK fotóért hatalmas köszönet Bordás Rékának :-) )

    Eme bejegyzésem megírása előtt vettem tudomásul azt a szomorú tényt, hogy nagyon régen írtam élménybeszámolót... pedig lenne mit mesélni, de a napok csak úgy telnek! :-)

    Közel egy hete keresett meg Linda csoporttársnőm (jelenleg fotós kolléganőm) azzal a levéllel, hogy a saját rendezésű fotózásán nem vennék-e részt? Nagyon megörültem ennek a meghívásnak, mindenképpen szerettem volna elmenni és végül így is tettem.

   A fotózás helyszínén, azaz a Filatogátnál már nem először jártam fotózni, többek közt itt készültek a Beatrice képei is, így kicsit válságban éreztem magamat ötlet ügyileg... ez picit látszik abból is, hogy egy kicsit visszafogottabbak lettek a képek, de ez nem jelent különösebb problémát a számomra :-)

   Nagyon szórakoztató volt, mikor a modellünk: Judit egy kis palack vízzel öntötte.. és csak öntötte le magát, amikor a HÉV elhaladt mellettünk... ezek után szinte azt vártuk, hogy mikor fognak megállni mellettünk és nézni, mint egy megkergült látványosságot. Hát igen, nem szeretjük a szokványos egyszerű dolgokat :-) Összességében nagyon jól éreztem magam és a fotózás végén egy új témát is kitaláltunk UTAZÁS néven, melyet szeretnénk a nyáron megvalósítani... roppant jónak ígérkezik! Linda is vezet blogot, ahol a saját élménybeszámolóját tette közzé (ITT olvasható!) a fotózással kapcsolatosan. Imádom olvasni mások véleményét az azonos fotózásokról :-)

(Köszönet a WERK fotókért Nagy Lindának)
 

Hamarosan ténylegesen is elkészül a weblapom, hisz a munkálatok ezekben a percekben is kőkeményen folynak. Remélem ez lesz a következő bejegyzésem :-)

    Azt hiszem most sok férfitársam cserélne velem helyet abban a tekintetben, hogy milyen élménydús - és látvány dús -  volt a tegnapi napom, mely igen csak maradandó élményt okozott a számomra.

(Megvan az új hátterem :-))

    Amilyen feszülten kezdődött a tegnapi napom, olyan jóra sikeredett a nap végére. Mint mindig, most is megvizsgáltam tüzetesen, hogy hova kell mennem, kiszámoltam az időt, az esetleges tömegközlekedési járművek késését is belevéve... csak egyel nem számolok soha: ha szünetel az egyik járat. Ilyen szünetelés volt tegnap is, ami a Széll Kálmán térről vitt volna a szállodához, emiatt nem kevés idegeskedéssel jutottam csak el késés nélkül a helyszínre... de mindezt egy buszsofőrnek köszönhetem, aki volt olyan rendes hogy elvitt egy közelebbi villamosmegállóhoz. 3 percen múlott, hogy ne késsek el ismét... azt hiszem visszajön az a korszakom, hogy mindenhova 1 órával hamarabb fogok odaérni, de legalább ott vagyok időben :-) A lényeg a lényeg, megérkeztem a fotózás helyszínére, mely nagyon szép és előkelő volt... de még annál is szebb és előkelőbb maga a modell :-)

    A kezdetek kezdetén lehetőség adódott a fotósoknak egymással megismerkedni kicsit: ki honnan jött, mit csinál, mit dolgozik, mit dolgozott... közben meg szabadon ettél, ittál és hallgattad a tájékoztatást, a fotózás menetét, eddigi tapasztalatokat és néhány tanácsot. Nem sokra rá elindultunk a szállodai szobába, mely telis-teli volt pakolva mindenféle stúdiófelszereléssel. Ekkor toppant be először a kisasszony... alig bírtam visszafogni magam a nevetéstől, mikor az emberek arcára néztem: a csapat nagyobbik fele teljesen elvörösödött, alig mertek a nőre nézni (igaz, Én nem láttam magamat kívülről, lehet én is elpirultam... na jó, nem :-) Én nem!), de mégis zavarban éreztem magamat, mert én voltam a legfiatalabb és mégis teljesen el tudtam különülni fejben, csak a fotózásra koncentráltam és nem éreztem feszélyezve magam egy meztelen női testtől.

Párokban fotóztunk a hely szűkössége és az eszközök megfelelő kihasználhatósága miatt. Na most, képzeljétek el, hogy amíg valakik sorra kerültek, addig a többi 13 ember nem bámészkodni akart, hanem fotózzak ők is eszeveszetten... és ehhez milyen pozitúrákat vettek fel ahhoz, hogy egymás mögött tudjanak addig is fotózni. Láb között a földön feküdve, szekrényre mászva, másik vállára téve az objektívet :-) Amíg valaki nem került sorra, addig gondolkodhatott a beállításokon, meg arról, hogy mégis mit mond közben a modellnek hogy mindkét fél ellazuljon és ne látszódjon a képeken az akt (lélekbeli) hátrányai. Csuha Pál, aki a fotózást vezette még a legelején mesélte, hogy mindenki beszéljen Georginával két kattintás között... még az se kell hogy értelmes legyen a mondatunk, csak valami hangozzon el. Valóban remek tanács, sokat segített mindkettőnkön. Aztán jöttem én, 3 reflektor beállítva és kezdődött az, amiért igazából jöttem.

Vadul kattintgattam, beállításonként körülbelül 5 percünk volt kihozni a maximumot a helyből és magunkból. Az exponálás pillanata mindig nagy élmény, főleg akkor ha tényleg ilyen profi körülmények között szerezheted meg a főszerepet. Pál elmondása szerint, ha 100 képből 1 összejön, ami valóban tetszik, akkor már megérte. Próbáltam ezt felülmúlni és az alacsony elvárásaimnak eleget téve a 100/1 ből 100/5-öt csinálni. Saját ízlésemhez mérten ez össze is jött, azóta 'szenvedek', hogy melyik legyen a hátterem. :-)

    Délután 2 körül nekiláttunk az ebédnek. Amin jót szórakozom (utólag), hogy egyet kívántam: ha lesz leves, csak nehogy gombaleves legyen... ugye nem kell leírnom, hogy végül mi volt? :-) De túléltem. Végül jött az utolsó program, a retusálás oktatás.

   Megismerkedhettünk Magyarország legjobb retusőrével: Vittman Hajnalkával. Van pár év szakmai tapasztalat a háta mögött, hisz 10 éve dolgozik a Playboynak. Elképesztő, milyen szépen dolgozott, de sajnos viszonylag hamar elvesztettem a fonalat, vége fele inkább hátradőltem és néztem, mit csinál. Tanultunk szempillát dúsítani, arcot pirosítani, 'szebb bőrt' húzni a modellre, tárgyakat kiszedni a képből stb. Nagyon hasznosnak éreztem akkor és most utólag is ezt a 9 órás fotózást és retusálást egyben :-)

Azt szeretem leginkább az ilyen élménybeszámolókban, hogy miközben ezeket a sorokat írom, újra átélhetem ezt a remek eseményt és emiatt majdnem, hogy teljesen csukva van a szemem, hogy mégjobban beleképzeljem magam az élményekbe.

Köszönöm Gergőnek, hogy meglepett ezzel az ajándékkal! :-)