Lévay Máté

    Szeptember 5 - A nyárnak ezennel vége, ami annyit tesz, hogy elkezdődnek az olykor monoton és fájdalmasan fárasztó hétköznapok. Sebaj, jó oldala is van ennek, mégpedig az, hogy a fotózások is sűrűsödni látszanak, és az iskola mellett a szabadidőben foglalkozhatom - az egyelőre igen csak függőben levő, de - készülői státuszban álló második fotókiállításommal és a hamarosan induló rovatommal. Utóbbiról csak később :-)

   A kiállítás részleteinek hiánya miatt sokat sajnos nem tudok elárulni, de amit talán fontos lenne megemlítenem, hogy az Országos Gyermekvédő Liga szervezésének köszönhetően valósulhat meg ez a páratlan és egyelőre határozatlan dátumú megnyitó, illetve kiállítás.
Mikor megemlítették, hogy érdemes lenne gyermekfotókat is készítenem, akkor kapva kaptam a lehetőségen és egy rövid kis látogatást tettem Lindánál, hogy néhány kép erejéig lefotózhassam gyermekeit. Íme a kedvencem:

   Egyik barátomnak megmutattam ezt a képet, ugyanis sejtettem, hogy tudja értékelni, hisz a kép mögé lát és épp ezért a véleményére nagyon is adok. Megörvendeztetett, mert Neki is nagyon tetszett, és állítása szerint ezt a vonalat kellene tovább vinni, erősíteni és képviselni... legalábbis művészi szempontból.

A Képek készítése alatt történt egy pici baleset, amikor Ervin a fotózás alatt eldőlt a kosárral (melyben ült), de hála Istennek semmi baja nem történt. Ettől függetlenül rendkívül ijesztő volt, mikor a keresőbe tekintve azt látom, hogy dől oldalra a kis lurkó... enyhe szívritmus zavar lépett fel nálam ...hát vajon még Lindánál :-)
Hamar megállapítottam, hogy sokkal nehezebb kölyköt fotózni, mint ahogyan Én azt gondoltam, hisz - különösen ha pici a modell - nem csinálja azt a mit kérsz, vagy ha neki nem tetszik valami, akkor rögtön egy kis sírásba torkol át a fotózás. Viszont ebből is lehet tanulni - mint ahogyan ezt tettem is - és legközelebb már biztosan sokkal jobban sikerül a maximumot kihozni.

Köszönöm Lindának és gyerkőceinek (Andrisnak és Ervinnek), hogy náluk járhattam és ilyen nagyszerűen érezhettem magamat az otthonukban. :-)

    Eme bejegyzésem megírása előtt vettem tudomásul azt a szomorú tényt, hogy nagyon régen írtam élménybeszámolót... pedig lenne mit mesélni, de a napok csak úgy telnek! :-)

    Közel egy hete keresett meg Linda csoporttársnőm (jelenleg fotós kolléganőm) azzal a levéllel, hogy a saját rendezésű fotózásán nem vennék-e részt? Nagyon megörültem ennek a meghívásnak, mindenképpen szerettem volna elmenni és végül így is tettem.

   A fotózás helyszínén, azaz a Filatogátnál már nem először jártam fotózni, többek közt itt készültek a Beatrice képei is, így kicsit válságban éreztem magamat ötlet ügyileg... ez picit látszik abból is, hogy egy kicsit visszafogottabbak lettek a képek, de ez nem jelent különösebb problémát a számomra :-)

   Nagyon szórakoztató volt, mikor a modellünk: Judit egy kis palack vízzel öntötte.. és csak öntötte le magát, amikor a HÉV elhaladt mellettünk... ezek után szinte azt vártuk, hogy mikor fognak megállni mellettünk és nézni, mint egy megkergült látványosságot. Hát igen, nem szeretjük a szokványos egyszerű dolgokat :-) Összességében nagyon jól éreztem magam és a fotózás végén egy új témát is kitaláltunk UTAZÁS néven, melyet szeretnénk a nyáron megvalósítani... roppant jónak ígérkezik! Linda is vezet blogot, ahol a saját élménybeszámolóját tette közzé (ITT olvasható!) a fotózással kapcsolatosan. Imádom olvasni mások véleményét az azonos fotózásokról :-)

(Köszönet a WERK fotókért Nagy Lindának)
 

Hamarosan ténylegesen is elkészül a weblapom, hisz a munkálatok ezekben a percekben is kőkeményen folynak. Remélem ez lesz a következő bejegyzésem :-)