Lévay Máté

    Szeptember 5 - A nyárnak ezennel vége, ami annyit tesz, hogy elkezdődnek az olykor monoton és fájdalmasan fárasztó hétköznapok. Sebaj, jó oldala is van ennek, mégpedig az, hogy a fotózások is sűrűsödni látszanak, és az iskola mellett a szabadidőben foglalkozhatom - az egyelőre igen csak függőben levő, de - készülői státuszban álló második fotókiállításommal és a hamarosan induló rovatommal. Utóbbiról csak később :-)

   A kiállítás részleteinek hiánya miatt sokat sajnos nem tudok elárulni, de amit talán fontos lenne megemlítenem, hogy az Országos Gyermekvédő Liga szervezésének köszönhetően valósulhat meg ez a páratlan és egyelőre határozatlan dátumú megnyitó, illetve kiállítás.
Mikor megemlítették, hogy érdemes lenne gyermekfotókat is készítenem, akkor kapva kaptam a lehetőségen és egy rövid kis látogatást tettem Lindánál, hogy néhány kép erejéig lefotózhassam gyermekeit. Íme a kedvencem:

   Egyik barátomnak megmutattam ezt a képet, ugyanis sejtettem, hogy tudja értékelni, hisz a kép mögé lát és épp ezért a véleményére nagyon is adok. Megörvendeztetett, mert Neki is nagyon tetszett, és állítása szerint ezt a vonalat kellene tovább vinni, erősíteni és képviselni... legalábbis művészi szempontból.

A Képek készítése alatt történt egy pici baleset, amikor Ervin a fotózás alatt eldőlt a kosárral (melyben ült), de hála Istennek semmi baja nem történt. Ettől függetlenül rendkívül ijesztő volt, mikor a keresőbe tekintve azt látom, hogy dől oldalra a kis lurkó... enyhe szívritmus zavar lépett fel nálam ...hát vajon még Lindánál :-)
Hamar megállapítottam, hogy sokkal nehezebb kölyköt fotózni, mint ahogyan Én azt gondoltam, hisz - különösen ha pici a modell - nem csinálja azt a mit kérsz, vagy ha neki nem tetszik valami, akkor rögtön egy kis sírásba torkol át a fotózás. Viszont ebből is lehet tanulni - mint ahogyan ezt tettem is - és legközelebb már biztosan sokkal jobban sikerül a maximumot kihozni.

Köszönöm Lindának és gyerkőceinek (Andrisnak és Ervinnek), hogy náluk járhattam és ilyen nagyszerűen érezhettem magamat az otthonukban. :-)

    Gellért-hegy... rég óta csábított, hogy rátegyem a lábam. A fotózás előtt napokkal le akartam menni 'terepszemlére', azonban vagy valamilyen elfoglaltság nem tette lehetővé, vagy az időjárás volt kevésbé kedvező hozzá, így a fotózás napjára hagytuk a nézelődést. Sok-sok fotósnak a szívében erős érzelmeket táplál a Gellért-hegy, de nekünk valahogy nem volt olyan szívélyes a 'találkozás'... hála az időjárásnak :-)

   Napokkal a fotózás előtt már többet néztem az időjárás előrejelzést, mint bármilyen más oldalt a világhálón... teljes volt a bizonytalanság az időjárást illetően. Végül elérkezett a csütörtök, elindultunk és rögtön az érkezésünkkor elkezdett szakadni az eső. Nem volt túl megnyugtató, de nem riadtunk meg, csak kerestünk egy viszonylag esőmentes helyet, ahol Nagy Kinga modell 2 órás kifinomult sminkeléséhez Bartos Anita nekiláthatott. Ámulatba ejt, hogy amikor már úgy gondolom, hogy nem lehet szebb sminket varázsolni, - hanem csak rontani - akkor Anita szívét-lelkét beletéve még gyönyörűbbet alkot. Nem tagadom, szerencsés helyzetben vagyok, hogy a stáb tagjaként Ő is részt vett a fotózáson.

   Amikor minden és mindenki elkészült - illetve felkészült - a kattintgatásra, akkor még inkább rákezdett az eső és elkezdtünk igen erősebben vacogni a hidegtől... még a leheletünk is látszott -> kicsit 'aggódni kezdtünk'. Sajnos megfordult a fejemben az is, hogy ha Anitának nem lett volna ennyi munkája benne, akkor elnapoljuk a kegyetlen időjárásnak köszönhetően, hisz nem éri meg, hogy másnapra mindenki lebetegedjen, hihetetlenül kiszolgáltatottak voltunk az időjárásnak. Aztán jött az Isteni közbeavatkozás: az eső elállt.

 Abszolút a legjobb időben kezdett javulni a helyzet, végre nekiláthattunk annak, ami miatt szerintem mindenki megszenvedett. Végül nagyon jó kedvvel és nyugodtsággal élhettünk annak, amit szeretünk, ami (remélhetőleg egyre inkább) már hivatássá válik...

(A WERK fotóért hatalmas köszönet Bordás Rékának :-) )

    Eme bejegyzésem megírása előtt vettem tudomásul azt a szomorú tényt, hogy nagyon régen írtam élménybeszámolót... pedig lenne mit mesélni, de a napok csak úgy telnek! :-)

    Közel egy hete keresett meg Linda csoporttársnőm (jelenleg fotós kolléganőm) azzal a levéllel, hogy a saját rendezésű fotózásán nem vennék-e részt? Nagyon megörültem ennek a meghívásnak, mindenképpen szerettem volna elmenni és végül így is tettem.

   A fotózás helyszínén, azaz a Filatogátnál már nem először jártam fotózni, többek közt itt készültek a Beatrice képei is, így kicsit válságban éreztem magamat ötlet ügyileg... ez picit látszik abból is, hogy egy kicsit visszafogottabbak lettek a képek, de ez nem jelent különösebb problémát a számomra :-)

   Nagyon szórakoztató volt, mikor a modellünk: Judit egy kis palack vízzel öntötte.. és csak öntötte le magát, amikor a HÉV elhaladt mellettünk... ezek után szinte azt vártuk, hogy mikor fognak megállni mellettünk és nézni, mint egy megkergült látványosságot. Hát igen, nem szeretjük a szokványos egyszerű dolgokat :-) Összességében nagyon jól éreztem magam és a fotózás végén egy új témát is kitaláltunk UTAZÁS néven, melyet szeretnénk a nyáron megvalósítani... roppant jónak ígérkezik! Linda is vezet blogot, ahol a saját élménybeszámolóját tette közzé (ITT olvasható!) a fotózással kapcsolatosan. Imádom olvasni mások véleményét az azonos fotózásokról :-)

(Köszönet a WERK fotókért Nagy Lindának)
 

Hamarosan ténylegesen is elkészül a weblapom, hisz a munkálatok ezekben a percekben is kőkeményen folynak. Remélem ez lesz a következő bejegyzésem :-)

    4. órája csak újra, csak újra és csak újra pörög a lemez a lejátszóban, mely a Vidámság és Rock & Roll névre hallgat. Őrületes, annyira tetszik, hogy nem tudok betelni vele. Egy kósza pillanatomban meg kinyitom a tokot, elkezdem lapozgatni a kis füzetet és vidámság tölt el, miközben arra gondolok: mekkora élmény volt ezeket a képeket elkészíteni! Jó érzés volt kicsit a Beatrice fotósának lenni, ezt a következtetést kell, hogy levonjam. :-)

    Nagyon elégedett vagyok a végeredménnyel, jobbat álmodni se tudtam volna, mint hogy az album összes képének elkészítéséhez engem kérjenek fel... a lemeztől, a borítófotókon át egészen a hátlapig. Ez még csak az egyik fele, ugyanis a boldogság második fele ott kezdődik, hogy (az engem illető részével) a Beatrice tagok is elégedettnek tűnnek, azért ez remek érzés! Másfelől pedig olyan embereket ismerhettem meg (de tényleg!), akik fantasztikusak, talán ez a legdrágább kincs a számomra.

    Úgy gondolom ezzel itt nincsen vége, ugyanis az elmúlt napok egyikében Nagy Feró lánya, Nagy Gaby keresett meg azzal hogy készítsek Nekik koncertfotókat az elkövetkező koncertjeiken. Remélem ez a 'hullám' nem ér itt véget, hanem előnyt tudok kovácsolni ebből a fergeteges 'kezdésből', melyet még mindig tanulószinten művelek, hisz - aki látott egy-egy fotózás előtt - láthatja, hogy toporzékolok, járok fel s alá és mindeközben azzal időzök el fél órákat, hogy beállítsam a gépet.

   Nem tudok mit tenni, egyszerűen élvezem ezt.. mindezt amit csinálhatok. Elképesztő érzés, mikor valaki velem együtt élvezi a végeredményt, és majdnem annyira tud örülni neki, mint saját magam... azt hiszem emiatt csinálom azt, amit csinálok. Ahogy a kiállításomon is elhangzott: A hobbim a munkám :-)

Szívből köszönök mindent a barátaimnak: a Beatrice tagjainak!!!

    A 'projektnek' vége, a lemez elkészült, a Cora, Auchan Media Markt polcai már megteltek velük... mégis még szükség volt egyetlen rövid eseményre: a sajtótájékoztatóra.

    Ahogy arra számítani lehetett, a pincében tumultus volt, nem lehetett elférni és harcolni kellett a helyért. Kamerák kereszttüze, RTL és TABU tv, köztük fotósok egyik sarokból át a másikba... tehát volt 'kerge marha kór' a sajtó körül :-)

   A bandatagok mellett még megjelent néhány ismert személyiség is, mint például Keresztes Ildikó, akiről korábban már volt szerencsém képeket készíteni, illetve a Non Stop-os Zsoltika, aki a beatboxolásával vállt igen ismerté és elismerté. Zavartalanul zajlott az ünnepség és a lemez megszületésével én is újjászületem :-)

    Elérkezett a fotózás 2. napja. Látszólag az idő nagyon nem szeretett volna kedvezni, hisz reggel óta esett, később pedig szakadt az eső és ennek hála igen hamar be is sötétedett a későbbiek során. Ennek köszönhetően kicsit feszültebb voltam az átlagnál, ezért a kedvesem és barátnője a hangulatomat egy kis borozgatással próbálták jobb kedvre deríteni. Azt kell mondanom, hogy sikerült :-)

A Beatrice koncert előtt - egy órával - sikerült a kordonok mögé jutni, és a bandatagokkal kihasználni az ingyen evés-ivás igen kedvező lehetőségét. Ha tudnátok, milyen hangulat uralkodik ott! Képzeletben arra gondoltam, hogy a formula 1-es pilótákhoz hasonlóan néma csöndben koncentrálnak, hogy minden a legtökéletesebben alakuljon... de itt mindenki szintet lépet, erre már alig volt szükség, hisz minden megvolt fejben, ami szükséges egy oltári nagy tabáni hangoskodáshoz. Az eső is elállt szerencsére, mely jelentős nyugalomra adott okot, hisz nem kellett attól tartanom, hogy a gép csurom víz lesz.

Kezdetben a színpad előtt a 'fotós árokban' voltam, de hamar rá kellett jönnöm, hogy van ennél ideálisabb hely, és miért is tétováznék, ha egyszer engedélyt kaptam egyedüliként ahhoz, hogy a zenészek között a színpadon járhassak fel és le. Remek érzés volt határtalanul és szabadon mozogni ott, ahova sokan önerőből próbáltak bemászni. :-)

A korábban említett sötétedés, az eső mellett a második ősi ellenségem azonnal lecsapott, épp ezért rengeteget kattintottam, bízva abban, hogy lesz köztük éles kép hosszú zárral úgy, hogy valamelyest a közönség is látszódjon. Nem volt egyszerű, nem is nevezném tökéletesnek, de ismét tanultam, tapasztaltam, próbálkoztam... és mindenekelőtt nyertem egy felejthetetlen élményt, egy nagyszerű munkát és jó néhány remek embert! :-)

     Kedd: Épp indulni készültem operatőrködni a Csevej kulturális estre, amikor is elkapott a rosszullét, valószínűen a napok óta tartó kialvatlanságom miatt. Nem voltam biztos abban, hogy végig bírom állni az estét, mely sajnos nem is valósult meg, ugyanis az est második felében jobbnak éreztem, ha Önerőmből leülök, minthogy eldőljek... aztán jött egy telefon, mely pluszba rátett egy lapáttal, mégis azonnal helyrejöttem...

    A Beatrice managere, N. Botond keresett meg azzal, hogy vállalnám-e a Beatrice új albumának fotózását. A szó szoros értelmében köpni-nyelni nem tudtam, borzasztóan örültem a felkérésnek, a lehetőségnek. (Méltóképpen meg is ünnepeltük egy kis iszogatással) :-)

   A fotózás a mai napra esett, illetve holnap folytatódik a Tabáni majálisán megrendezésre kerülő Beatrice koncerten, ahol egyedüli fotósként a színpadot körbecsászkálva folytatom a képek készítését.

   Az idő is kedvezett, szerencsére nem volt esőzés, melytől személy szerint ÉN nagyon is rettegtem. Körbejártuk Szentendre bizonyos kis utcáit illetve környékét. A banda nagyon szimpatikus, bohóckodnak és hülyülnek... mely egy pillanatra sem adott teret az unatkozásnak és búskomor tekintetnek.

    Bízom benne, hogy az általam készített képekből találnak olyanokat, melyek megtetszenek mindenkinek, és hasznos részét képezik az új albumnak, az új lemeznek. Június elején várható a megjelenés, addig sajnos nem tehetek közzé egyetlen készült képet sem. Remélem a holnapi fotózás is legalább olyan jó lesz, mint a mai!

Werk fotókért köszönet Bordás Rolandnak! :-)