Lévay Máté

    Rettenetesen örültem, mikor - 2 évvel később ismételten - megkaptam a megtisztelő felkérést, hogy a Nagy Feró és a Beatrice együttesének képeit én készíthetem el, és ráadásul még szabad kezet is kaptam a fotózás részleteit illetően. Azt hiszem ez az egyik legfantasztikusabb érzés egy olyan személy számára, akinek a foglalkozása a legnagyobb szerelme... nem beszélve arról, hogy a lehetőség is eget rengető a számomra. Imádom, imádom és IMÁDTAM!

    A műtermi fotók mellett fontosnak tartottuk közösen, hogy beltéri elegáns képek is születhessenek magáról a teljes együttesről, és annak tagjairól is külön-külön. Ehhez helyszínül a budapesti Symbol-t kaptuk meg és teremről-teremre jártunk, nagyon izgalmas volt, hogy mennyi lehetőség áll a rendelkezésünkre... de volt egy ősi ellenségünk, bizony. Az idő! Ami aztán telik rendesen, főleg ha jól érzed magad. :-)

    Nagy köszönettel tartozom az együttes tagjainak, hogy mindig eszükbe jutok, ha fotózással kapcsolatos kéréseik merülnek fel. A közös munkát stílusosan egy közös csoportképpel zártuk. Ricse Ricse, Beatrice! :-)

(Köszönet a werk fotókért Bordás Roland barátomnak)

    4. órája csak újra, csak újra és csak újra pörög a lemez a lejátszóban, mely a Vidámság és Rock & Roll névre hallgat. Őrületes, annyira tetszik, hogy nem tudok betelni vele. Egy kósza pillanatomban meg kinyitom a tokot, elkezdem lapozgatni a kis füzetet és vidámság tölt el, miközben arra gondolok: mekkora élmény volt ezeket a képeket elkészíteni! Jó érzés volt kicsit a Beatrice fotósának lenni, ezt a következtetést kell, hogy levonjam. :-)

    Nagyon elégedett vagyok a végeredménnyel, jobbat álmodni se tudtam volna, mint hogy az album összes képének elkészítéséhez engem kérjenek fel... a lemeztől, a borítófotókon át egészen a hátlapig. Ez még csak az egyik fele, ugyanis a boldogság második fele ott kezdődik, hogy (az engem illető részével) a Beatrice tagok is elégedettnek tűnnek, azért ez remek érzés! Másfelől pedig olyan embereket ismerhettem meg (de tényleg!), akik fantasztikusak, talán ez a legdrágább kincs a számomra.

    Úgy gondolom ezzel itt nincsen vége, ugyanis az elmúlt napok egyikében Nagy Feró lánya, Nagy Gaby keresett meg azzal hogy készítsek Nekik koncertfotókat az elkövetkező koncertjeiken. Remélem ez a 'hullám' nem ér itt véget, hanem előnyt tudok kovácsolni ebből a fergeteges 'kezdésből', melyet még mindig tanulószinten művelek, hisz - aki látott egy-egy fotózás előtt - láthatja, hogy toporzékolok, járok fel s alá és mindeközben azzal időzök el fél órákat, hogy beállítsam a gépet.

   Nem tudok mit tenni, egyszerűen élvezem ezt.. mindezt amit csinálhatok. Elképesztő érzés, mikor valaki velem együtt élvezi a végeredményt, és majdnem annyira tud örülni neki, mint saját magam... azt hiszem emiatt csinálom azt, amit csinálok. Ahogy a kiállításomon is elhangzott: A hobbim a munkám :-)

Szívből köszönök mindent a barátaimnak: a Beatrice tagjainak!!!

     Kedd: Épp indulni készültem operatőrködni a Csevej kulturális estre, amikor is elkapott a rosszullét, valószínűen a napok óta tartó kialvatlanságom miatt. Nem voltam biztos abban, hogy végig bírom állni az estét, mely sajnos nem is valósult meg, ugyanis az est második felében jobbnak éreztem, ha Önerőmből leülök, minthogy eldőljek... aztán jött egy telefon, mely pluszba rátett egy lapáttal, mégis azonnal helyrejöttem...

    A Beatrice managere, N. Botond keresett meg azzal, hogy vállalnám-e a Beatrice új albumának fotózását. A szó szoros értelmében köpni-nyelni nem tudtam, borzasztóan örültem a felkérésnek, a lehetőségnek. (Méltóképpen meg is ünnepeltük egy kis iszogatással) :-)

   A fotózás a mai napra esett, illetve holnap folytatódik a Tabáni majálisán megrendezésre kerülő Beatrice koncerten, ahol egyedüli fotósként a színpadot körbecsászkálva folytatom a képek készítését.

   Az idő is kedvezett, szerencsére nem volt esőzés, melytől személy szerint ÉN nagyon is rettegtem. Körbejártuk Szentendre bizonyos kis utcáit illetve környékét. A banda nagyon szimpatikus, bohóckodnak és hülyülnek... mely egy pillanatra sem adott teret az unatkozásnak és búskomor tekintetnek.

    Bízom benne, hogy az általam készített képekből találnak olyanokat, melyek megtetszenek mindenkinek, és hasznos részét képezik az új albumnak, az új lemeznek. Június elején várható a megjelenés, addig sajnos nem tehetek közzé egyetlen készült képet sem. Remélem a holnapi fotózás is legalább olyan jó lesz, mint a mai!

Werk fotókért köszönet Bordás Rolandnak! :-)

Elérkezett a tavaszi Karrier- és állásbörze napja a ZsKF-en, melytől - őszintén bevallva - kicsit tartottam, ugyanis reggeltől estig sajnos igencsak le tud fáradni az ember, de összességében pozitív csalódás volt minden szempontból az egész nap. Rögtön a kezdetek kezdetén találkoztam egy olyan személlyel, akire álmomba se számítottam volna, hogy két év után az iskolámban fogom köszönteni... a legelső modellemet a Levi's fotózásról.

Ennek különösképp örültem, ugyanis amikor 'lefáradtam', akkor egy kis 'mi újság veled' azonnal helyrehozott... arról nem is beszélve, hogy Betti és Andi (HCS-s) kolléganőim kitűnő társaságában a vidámságom az egekbe szökött :-) szó szerint repült az idő.

14:00 környékén megjelent Keresztes Ildikó is, akivel egy beszélgetés során ismerkedhettünk meg. Jó volt hallani, milyen kis lelkesen tud mesélni a múltjáról. Igaz, ki ne tudna mesélni az életéről anélkül, hogy bele ne élné magát?

    Egy új és szokatlan világ: Nekem ez a Sziget! Túl a mínusz 1. napon állíthatom, hogy igen nagy elismerésem az emberek felé. A mai tömeg arányokban megegyezett egy csapat osztállyal, az iskola létszámához képest. Nekem már ez is rengeteg. Viszont, ami azonnal pozitívum lett, hogy az emberek nagyobb százaléka valóban jófej, normális és inkább bulizni, mint balhézni jött, VAGY külföldi, és felőlem szidhatott is, akkor se értettem :-) A lényeg, hogy idén látogattam ki először egy ilyen nagy létszámú, ismert fesztiválra...de nem is akárhogyan: Fotósként.

     Kora délután folyamán vettem át a kis karszalagom, ami az idei szigetre díjmentesen bejuttat, VIP részleg kivételével bárhova a területen. Sikerült kiváltani a fotós/tv-s pass-szalagot is, így már tarka-barkán járkálhatok egy hétig mindenhol.

     Kispál és a borz búcsú koncertjén vettem részt, nem is akármilyen helyen. 3 számot izgulhattam végig egy úgynevezett fotós árokban, ami a színpad előtt és a kordonok mögött helyezkedett el. Na most, képzeljük el: 3méter széles, és színpad hosszúságú helyen 60-70 sajtós, főleg cameraman vagy fotós. Hát igen, ezt nem volt semmi. Mint a heringek egy konzervdobozban hasonlattal szemléltetném.

     Baromi jó látni (miután bejutott a szigetre), hogy mennyi ember és főként mennyi nemzetiség mutatkozik meg, még olyankor is, amikor 'csak' magyarok játszottak. Hát igen, ez ilyen. Tessék, lássék, néhány kép: