Lévay Máté

    A körülbelül egy hetes 'eltünésem' nyomós oka, hogy a nyarat ez idáig a kiérdemelt semmittevéssel búcsúztattam. Sokat gondolkodtam azon, hogy hogyan lehetne a legméltóbban elköszönni ezektől a csodás nyárias hónapoktól. Egyben biztos voltam: nem otthon üléssel.

    Az időjárás kedvező körülményeinek köszönhetően a mai napon nem egy, hanem rögtön két programot is kitaláltam. Az egyik a 25. Nike félmaraton futóversenyére való kilátogatás, villantós mókus-t játszva.

    Az 'alig' 7000 versenyzőtől zengett a Városliget. Egy egyszerű, hagyományt őrző versenyről van szó, én mégis máshogy fogalmaznék: ez maga volt egy nemzetközi találkozó. Miről beszélek pontosan?  Több(!) mint 50 különböző nemzetiségű ember találkozott egy helyen, egy időben... a barátságos sport jegyében. Elképesztőnek tartom azt a számot is, hogy minden 3. résztvevő külföldi volt. Ez igen!

A 21 kilométeres versenytáv teljesítői között volt minden. Voltak fiatalabbak:

Voltak idősebbek:

Voltak Viccesebbek:

... és voltak fegyelmezettebbek:

De egy mindenkiben közös volt: az öröm :-)

Sajnos nem maradhattam sokat, ugyanis következett a második nyárbúcsúztató programom, melyet a következő posztban fejtenék ki.

    Egy új és szokatlan világ: Nekem ez a Sziget! Túl a mínusz 1. napon állíthatom, hogy igen nagy elismerésem az emberek felé. A mai tömeg arányokban megegyezett egy csapat osztállyal, az iskola létszámához képest. Nekem már ez is rengeteg. Viszont, ami azonnal pozitívum lett, hogy az emberek nagyobb százaléka valóban jófej, normális és inkább bulizni, mint balhézni jött, VAGY külföldi, és felőlem szidhatott is, akkor se értettem :-) A lényeg, hogy idén látogattam ki először egy ilyen nagy létszámú, ismert fesztiválra...de nem is akárhogyan: Fotósként.

     Kora délután folyamán vettem át a kis karszalagom, ami az idei szigetre díjmentesen bejuttat, VIP részleg kivételével bárhova a területen. Sikerült kiváltani a fotós/tv-s pass-szalagot is, így már tarka-barkán járkálhatok egy hétig mindenhol.

     Kispál és a borz búcsú koncertjén vettem részt, nem is akármilyen helyen. 3 számot izgulhattam végig egy úgynevezett fotós árokban, ami a színpad előtt és a kordonok mögött helyezkedett el. Na most, képzeljük el: 3méter széles, és színpad hosszúságú helyen 60-70 sajtós, főleg cameraman vagy fotós. Hát igen, ezt nem volt semmi. Mint a heringek egy konzervdobozban hasonlattal szemléltetném.

     Baromi jó látni (miután bejutott a szigetre), hogy mennyi ember és főként mennyi nemzetiség mutatkozik meg, még olyankor is, amikor 'csak' magyarok játszottak. Hát igen, ez ilyen. Tessék, lássék, néhány kép:

    Kora reggel az 5 órás kelés nem nevezhető mindennapinak így nyáron, de a lelkesedésnek ára van. Egyedülálló élményben volt részünk, Enikővel, akivel kilátogattam a Kecskeméti repülőnapra. Azt hiszem mondhatom, hogy 'Hála Isten!' nincs szükség vadászrepülőre, vagy ha mégis, akkor is főként gyakorlás, de a mai napon bemutató eszközként játszották a főszerepet.

    Érkezéskor először is a nagy, tömött sorok lombozták le az embert, majd a későbbiekben maga a tudat, miszerint valószínű: nem látunk gépeket a rossz idő miatt. Azt hiszem mondanom sem kell, mekkora bosszúságot okozott volna az embereknek akik azért jöttek ki a rendezvényre (többek közt én is), hogy lássam ezeket a csodagépeket, még ha "csak" 3500-4000ft-ot is kértek érte. Szerencsénkre valaki mégis meghallgatott ott fent, mikor azt daloltam "Süss fel nap...".

    Csőrike II, a Magyar büszkeség mutatta meg vad kinézetét a közönségnek, azt követően elindultak a vadászrepülők is, így semmiről sem maradtunk le és nem ostoroztuk magunkat. A hatalmas kecskeméti repülőteret oda-vissza végiggyalogoltuk, utunk során haditechnikai eszközökkel ismerkedhettünk.

    Tesztek kitöltésére is volt lehetőség, több témakörben: Alkohol, drogok, egészség, dohányzás. Akik fáradoztak vele, ajándékot is kaptak. Lehet nem okozok meglepetést a kért ajándékommal, egy nyakba akasztós Pass-tartóval :-)

    Felejthetetlen élménynek tartom az eseményt, örülök a részvételnek. Külön megjegyezném, hogy mennyire elégedettek voltunk a szervezéssel. Eltekintve attól, hogy a bejáratnál valóban sokat kellett várni, a parkolók őrzöttek és ingyenesek voltak, hasonlóan a buszok is, melyek oda-vissza hoztak a bázisról. Beszéljen helyettem néhány fotó:

     8 nagyszerű emberrel, illetve egy kutyulival (rottweilerrel) nyaralhattam 3 napot a Velencei-tó mellett. Felejthetetlen élmény :-)

     Az első nap picit tintás állapotban megérkezve, majd kipakolva megnéztük a "kis" tó vizét, mely igen hideg, de annál hűsítőbb volt. A napot egy kellemes szalonnasütéssel, majd egy Ve(lencei)télkedő-vel zártuk. Igen viccesnek találtam a játékot, ugyanis itt sok olyan ökörködés történt, amire (bár büszkék nem biztos hogy vagyunk) mégis jó lesz a későbbiekben is visszagondolni rá. :-)

     Másnap a rossz idő ellenére elég hamar feltaláltuk magunkat: Karaoke party, azt követően a táncos lábunkat tettük próbára egy táncszőnyegen. Itt a különböző mozdulatoktól kezdve a tökéletesen kivitelezett taktikákon át minden volt... Egyszóval: kézzel-lábbal.

    Harmadnap: elérkezett a búcsúzás ideje. Igaz, csak a késő délutáni időkben, addig is búcsúzóul megnéztük a napok alatt készült képrögzítő eszközök alkotásait, azt követően egy gyors fiúk vs. lányok activity-t játszva hagytuk el a nyaralót.

Örültem hogy elmentem, annak ellenére, hogy nagyon kétséges volt több okból is kifolyólag. :) "Velence, velence... mindenki kedvence!"

     Sokkoló híreket kaptam az este folyamán. A magazinunk másik fotósa, a kollégám fényképezőgépe kereket oldott, más szóval gazdát váltott. Valakinek eszébe jut valami hasonlóság egy nemrég történt esettel? Emberek! Komolyan ennyire elfajult ez az ország?! Vagy mi nem becsüljük ennyire az értékeinket? Sebet szakított bennem ez a történet, totálisan átérzem Bence helyzetét, és borzasztóan el vagyok keseredve.

Nemrég gondolkodtam el a következőn: "Akkor vagyok a társadalom igazi tagja, ha lopok a másiktól, vagy ha eszembe se jut a lopás gondolata, SŐT, ha találok valamit még vissza is juttatom a gazdájának?" Én hiszek az utóbbiban és tartom is magamat hozzá, mert nem csak anyagi, de lelki sérülést is okozhat az ember a másiknak, ha ellopják a hobbieszközét, a munkaeszközét.

    Én jelenleg sajnos borzasztóan bizalmatlan lettem az emberekkel szemben, ezért nem is nagyon viszem sehova sem a gépem, csak ahova muszáj és tudom, hogy egész végig a nyakamban illetve a kezemben lehet. Továbbá nyugodtabb vagyok, ha vannak még velem, bízom benne, hogy feltűnne nekik is, ha kicsennének valamit a táskából.

     Nyáron a család egyik 'szórakozása' a "Hely, ahol élek" - szépítése. Idei első változtatás a bátyám terasza. Két szakaszból áll: 1. Új korlátok; 2. új padlólap. Másodállásként megkaptam az első szakaszt. Korlátok javítása, csiszolása, festése. Nem magamat dicsérve, de egész jó lett:)

(kép_helye)

     Vége sincs az egyiknek, itt a másik misszió: Garázs és egy másik szoba pakolása, festése. Ezt megspékelem egy újabb feladattal: Gödöllői irodaház felmérése. Hétfőtől pedig nyaralni megyek :) Velencére!

     Döbbenve állok a tények előtt, mennyi ember él a hobbijának. Úgy érzem köztük vagyok én is, hisz (egyenlőre) azt csinálom, amit szeretek és ami egyben a hobbim is. Tegnapi napon egy - számomra - rendkívül tanulságos fotózáson vettem részt, rengeteg-rengeteg információt szerezve egy sportágról (vagy időtöltésről?). A főszerepet a természetes erő kapta, melyre igen is figyelmet kell szakítani. Az izmaink növelésével foglalkozni elsősorban nem csajozási célból érdemes (bár arra is remek taktika), sokkal inkább a férfias kinézet, a magabiztosság és bátorság elsajátítása. A rendkívűl jó fizikum elérése egyeseknek a munkájával egyenlő, különösebb odafigyelés nélkül is erős lehet az ember, de vannak, akik minden más elfoglaltság elé helyezi hobbiját, a test izomtömegének növelését. Ilyen személy Ferenc is, akit tegnap volt szerencsém megismerni, majd szembesültem izomzatával. Miért fontos, hogy jó kiállása legyen valakinek? Előnyös vagy hátrányos az izomcsoportok folyamatos terhelése? Kezdőként hogyan lásson neki bárki is az erősítéshez, anélkül hogy sérülést szerezzen?

Íme egy cikk, melyből minden kiderül:

Mint mindennek a, testünknek is szüksége van karbantartásra, átmozgatásra, fokozott figyelemre. Ez alól az izmaink sem kivételek. A természetben, amit nem használsz az leépül, elsorvad, elgyengül. De tehetsz ellene!

Nem elég csak a belső szerveinkre figyelnünk, ahogy a nőknél úgy a férfiaknál is fontos a kinézet, azonnal meglátszik, ha valaki komolyan veszi a külsejét, de az is, ha nem foglakozik a külsővel, rosszabb esetben elhanyagolja magát.

Akinek nagy a motivációja és kitartó, szeretne erős lenni és látványos változást tapasztalni magán, annak mindenféleképpen ajánlott az erősítés, már csak egészségügyi szempontból is.

A sportág kezdő fiataljai gyakran esnek abba a hibába, hogy nem tudják, miként lássanak hozzá a legegyszerűbb gyakorlatoz, ezért saját elképzelésük szerint erősítenek. Macsu Ferenc elmondása szerint a legjobb tanács mindenféleképpen az alapgyakorlatok szabályos elsajátítása, magas ismétlésszámmal, ezzel elkerülve a későbbi sérüléseket. Éppen ezért célszerű szakedző segítségét kérni, ugyanis szükség lesz egy megfelelően összeállított, személyre szabott edzéstervre. Gyakori, hogy saját magunk szakszerűtlenül állítjuk össze edzésprogramunkat, de ez hosszútávon veszélyes és hasztalan. Ferenc tapasztalata pont ennek a következménye: "kezdetben a saját készítésű edzéstervem eredménye lett az akkori izomzatom aránytalansága, melyet évek munkájába került helyrehozni, az edző észreveszi az aránytalanságot, és még időben tudtam volna korrigálni".

Másik nagy hiba, hogy sokan az azonnali látványt várják. Sajnos ez nem ilyen egyszerű. Bár fokozatosan érzed magadban az erőt, mégis az izomzat csak lassan, de fokozatosan fejlődik. Kötelező időt szakítani az izmok regenerálódására is! Ha türelmetlen az illető, nagy súlyokat emelget, vagy a gyakorlatokat nem megfelelően végzi, akkor fájdalmas sérülések következhetnek be. A rosszul megválasztott súlyok is roppant kellemetlenséget tudnak okozni, ha túlbecsüljük önmagunkat. Mint az előbbiekben is említettem ezért is fontos a szakedző és/vagy a tapasztalt edzőtárs, aki egyfajta fékként szolgál, ha túl bátrak vagyunk. Viszont ha indokoltnak látjátok, akkor mindenféleképpen  próbálkozzatok nagyobb súllyal, de csak ésszel.

Kiküszöbölhetők ezek a balesetek, sérülések bemelegítéssel, nyújtással, de ami a legfontosabb, mindenképpen meg kell adnunk az izmaink számára azokat a dolgokat, amik a regenerálódáshoz szükségesek, két edzés között, illetve edzések alatt:
Megfelelő pihenőidő két edzés közt
Megfelelő mennyiségű alvás (6-8 óra minimum)
Megfelelő mennyiségű és minőségű fehérje, szénhidrát, zsír és egyéb tápanyagok (pl.: rostok)

Megfelelő mennyiségű folyadék (nem cukros üdítők, hanem víz)

"Ha valaki étrend kiegészítőket, fehérjét vagy vitaminokat szeretne szedni az edzés ideje alatt, de nem tudja mennyire káros vagy éppen előnyös a szervezet számára, az mindenféleképpen konzultáljon edzőjével. Az én meglátásom szerint ezek a termékek teljesen veszélytelenek, sőt kifejezetten nélkülözhetetlenek a nehéz fizikai teljesítőképességhez. Például egy nagy dózisú multivitamin kifejezetten javasolt a későbbi sérülések elkerülése végett, vagy túledzettség ellen."

Személyiség, lélek
Ki kell még térnünk a személyiségünk megváltozására. A gyúrás én-központúvá tesz, ennek vannak negatív, de pozitív hatásai is.
Pozitív hatásai a következők lehetnek:

- magabiztosabbá válsz
- határozottabb,
- talpraesettebb,
- bevállalósabb,
- hosszú évek múlva nyugodtabb
- és bátrabb leszel

Gyakori negatív hatásai:

- picit nagyképűbbnek tűnhetsz mások szemében
- nagyszájúbbá válsz
- önzőbbnek tűnhetsz
- többet foglalkozol önmagaddal, mint a környezeteddel
- bátorságod vakmerőségbe csap át, ami bajba sodorhat

Sokak számára a gyúrás csak egy jó kiegészítő sportág, erősítés. Miután eltöltöttünk egy hosszabb időt ebben a sportágban, előbb vagy utóbb válaszút elé kerülünk. Testépítővé válunk és akkor mindent ez alá rendelünk, vagy marad egy jó hobbi, egy kiegészítősport, más megmérettetésekhez pl. foci, úszás. A választás nem minden esetben egyszerű.

Végezetül a bemelegítés és nyújtás: Nem szabad elhanyagolni a megfelelő, alapos bemelegítést és az edzés végén történő levezetést, valamint az óvatos (hangsúlyozom: nagyon óvatos) nyújtást.

Ha elég kitartó vagy és érezni szeretnéd az erőt, amit kitartással; odafigyeléssel; hosszadalmas, évekig tartó szigorú edzéssel elsajátíthatsz, akkor ne lépj hátra, hisz a későbbiekben előnyödre válhat: akár a strandon, akár munka közben.

Köszönet Macsu Ferencnek és Szabó Zsoltnak.