Lévay Máté

   Az idő 'csodaszép': ködös, párás, szürke, homályos... de valamiért a nap mégis rám mosolyog. Megékezett a "A világ másik oldala" 3. helyéért járó pályázatának az ajándéka.

   Korábban szomorú hangvételben írtam azokat a sorokat, melyben azt ecseteltem: milyen szerencsétlen vagyok, hogy nem mentem el az ünnepélyes díjátadóra. Egyrészt mert felemelő érzés lett volna ott átvenni a díjat, másfelől pedig biztos voltam benne, hogy - mivel nem mentem el aznap Kecskemétre - elfelejthetem azt az apróságot, melyet a dobogó legalsó szintjén vehettem volna át. Szerencsére nem volt igazam, és a mai napon meghozta a postás a képen látható Utazók Atlaszát, melyet őszintén állíthatok: a kedvenc könyveim egyike lett (természetesen a képek miatt) :-). Másik örömteli pillanatot a borítékból kivett oklevél okozott, melyet talán nem kell novellákba illően ecsetelnem, mekkora boldogság a számomra.

    A szenteste évről-évre telis-tele van meglepetésekkel. Idén se volt ez másképp, a szeretet mellett az öröm és a vidámság is főszerepet játszott... az ajándékok pedig álomba illőek voltak, hisz bővült a Sony család egy külső vakuval :-)

A karácsonyi őrületnek köszönhetően eddig nem volt alkalmam ezt a bejegyzést megírni, melynek eredménye az lett, hogy páran 'megszóltak' emiatt. Ez kivételesen jól esett :-)

Az év tán legszebb és legeseménydúsabb napja a december 24.-e, ugyanis ez a nap tömve van az összes jósággal: az étel bőségével, az ital minőségével, a család egészével és a meglepetés erejével. Bárki is próbálja titkolni, úgy gondolom mindenki a készülődés végét, a pihenés közbeni cselekvést várja: az ajándékozást.

Amikor elérkezett az időpont és a kezemben tarthattam a szülőktől szánt ajándékom (megelőzve azt a mondatot, miszerint "nem fogok neki örülni annak, ami benne van"... hát, hogy is mondjam szépen és egyszerűen fogalmazva... TÉVEDTEK!

El se hittem, mikor megláttam, hogy a fényképezőgépem tuningolása befejeződött, hisz kapott egy gyári Sony vakut, amit szükségesnek érezve épp a két ünnep között szerettem volna megvásárolni. A szépsége ennek a kis fényforásnak még az, hogy a talpát ráhelyezve vezeték nélkül is használható (például egy üveg whisky mögé helyezve a vakut és onnan villantva... mint a két képen). Azt hiszem ezzel kiegészülve már nem is várhatnám jobban az első éles 'bevetésemet' :-)

  Kedves bratyómtól pedig a korábban megkapott statívot kaptam, illetve lemezek, melyekkel a soron következő kisfilmjeimhez adnak nélkülözhetetlen segítségeket.

Az utolsó két képet csak öncélú indítatásból csináltam, természetesen saját képekből!

Áldott és békés karácsonyt kívánok mindenkinek!

   Közel egy hete a csodaszép Kogart Rendezvényházban jártam, ahol egy konferenciát kellett felvenni, illetve megvágni nekik saját felhasználásra. Ez a videó nemrégiben készült el, amely - reményeink szerint - EZEN a weboldalra lesz elérhető/látható. A tervem az volt, hogy megosztom veletek az elkészült filmecskét, de akármilyen rövidre is szerettem volna megcsinálni, közel 14 perces lett... és a YouTube nem engedélyezi a 10:00 percnél hosszabb videókat feltölteni, csak néhány dollár fejében... ezért csak 1-2 képet tudok megosztani veletek, aztán a későbbiekben, - ha fent lesz az oldalon - akkor jelzem Nektek! :-)

   Napok óta az átlagos alvással töltött óráim száma alig haladja meg az 5-öt, így igen nehezemre esik, mikor mennem kell ide vagy oda. Úgy döntöttem egy picit visszaveszek a tempóból...

   Tegnapi konferencián való részvétemet egy apró késéssel kezdtem, de különösebb problémát szerencsére nem okoztam.

   Este hazaérve máris nekiláttam a képek utómunkálataihoz, ugyan is aznap este el is kellett küldenem. Ennek a szokatlan gyorsaságnak az oka az volt, hogy - 3 médium előre jelezte - azonnal felhasználnák a képeimet saját weboldalaikon.

   Remélem találtak olyat, amelyik megtetszett Nekik :-)

   ...ez a mondat épp idejében hangzott el, amikor is Máté Bencét több mint 10 alkalommal hívták ki a színpadra, hogy átvehesse első helyéért járó díját a Természettudományi múzeumban. Ezen a díjátadón jártunk mi is...

Mikor megérkeztünk kolléganőmmel, Dórival az ismeretlennek tűnő múzeumba, nagyon meglepődtem.

,,Én itt már jártam!"
 

Jó néhány évvel ezelőtt egy kiállításon voltam itt, és csodás érzés volt, mikor villanásszerűen jelentek meg a fejemben a pillanatképek, első látogatásomról... no mindegy. Szóval bementünk egy igen nagy helységbe, ami telis-teli voltak képekkel. Javarészt Máté Bence készítette őket, aki talán most éli át karrierének legmeghatározóbb szakaszát, csupán 25 évesen.

Mikor elkezdődött a 12 kategória egyenkénti első 3 helyezetnek díjátadása, igen hamar unalmassá vált:

,,Az első díj nyertese Máté Bence... A következő díj nyertese Máté Bence..."

Aztán jött az est legfontosabb díjátadása: az év természetfotósa díjának átadása.

,,Aki a díjat nyerte, nem más, mint..."

Dórival már előre 'megtippeltük': Máté Bence.

Mikor odamentem beszélni Bencével a program után, akkor a következő kérdésemre, mely így hangzott: Mit szólsz, hogy 25 évesen Te vagy a legsikeresebb magyar természetfotós?
Nemes egyszerűséggel ezt válaszolta:
 

,,Hát igen... Össze jöttek a dolgok!" - és egy mosoly.

Szóval... csak ismételni tudom azt, ami tegnap este már oly sokszor elhangzott: Gratulálok és további hasonlóan komoly sikereket kívánok!

   Rengeteg lépcsőfok megtételének eredménye az, amit végre magaménak tudhatok: megjelent nyomtatásban az első képsorozatom!!!

   Az 'alig' 3000 példányszámban megjelenő Pálya magazin adott helyet és lehetőséget, hogy a konferenciákon és rendezvényeken a történéseket képek formájában megörökítsem, majd közzétegyem a magam módján.

   Nagyon örömteli, hogy ma is (mikor siettem a hévhez) mellettem egy lányt megelőzve azt vettem észre, hogy séta közben a magazint lapozgatja, és azon az oldalon volt kinyitva, ahol a képeim voltak. Igazából ez nem jelent semmit, mert az emberek rápillantanak, és tovább lapoznak, de mégis... baromi jó érzés a sajátom vagy másvalaki kezében látni.

Remélem nem kell sokat várni a következő örömteli pillanatra, mikor ismételten egy médiumot tarthatok a kezemben... saját 'gyümölcseimmel' :-)

U.i.: Ezúton szeretnék gratulálni Taki kollégámnak, illetve Linda kolleginámnak, vagy más szóval: barátaimnak a kemény munkájukért és igényes cikkeikért!