Lévay Máté

   Az idő 'csodaszép': ködös, párás, szürke, homályos... de valamiért a nap mégis rám mosolyog. Megékezett a "A világ másik oldala" 3. helyéért járó pályázatának az ajándéka.

   Korábban szomorú hangvételben írtam azokat a sorokat, melyben azt ecseteltem: milyen szerencsétlen vagyok, hogy nem mentem el az ünnepélyes díjátadóra. Egyrészt mert felemelő érzés lett volna ott átvenni a díjat, másfelől pedig biztos voltam benne, hogy - mivel nem mentem el aznap Kecskemétre - elfelejthetem azt az apróságot, melyet a dobogó legalsó szintjén vehettem volna át. Szerencsére nem volt igazam, és a mai napon meghozta a postás a képen látható Utazók Atlaszát, melyet őszintén állíthatok: a kedvenc könyveim egyike lett (természetesen a képek miatt) :-). Másik örömteli pillanatot a borítékból kivett oklevél okozott, melyet talán nem kell novellákba illően ecsetelnem, mekkora boldogság a számomra.

   Nincs is szebb érzés egy lelkes fotós számára, amikor arról kap visszaigazolást, hogy egy szakmai zsűri elismeri a munkáját... jelen esetben a fotóját! Ezzel az örömhírrel lett szebb a MAI napom, és a közelgő karácsonyom :-) bár van egy apróság, mely elszomorított... telhetetlen lennék?

Én mindig is a zsűrizést tartottam jobbnak - főleg egy ilyen jellegű pályázaton - hisz a képekről (és azok mondanivalójáról) szakmában jártas személyeknek kellene dönteniük. Bár a Nike fotópályázaton is hihetetlen nagy örömet tudtak szerezni nekem, mikor megtudtam az eredményt, de... mivel az közönségdíjas volt, így bárki mondhatja és gondolhatja, hogy csalás van a háttérben. Nem titkolom, sokszor az én fejemben is megfordul a gondolat egy olyan pályázat kapcsán, ahol szubjektív véleményem szerint egy másik képet jobbnak tartottam volna győztesnek, mint azt, amit első helyezettnek ítéltek a szavazatok alapján.

Szerencsére a Sport Auto-nál - a közönségszavazattól elhatárolódva - duplán is lehetőségem volt megtapasztalni azt a valódi boldogságot, aminek következtében még jobban megszerettem a fotózást, és ezt ismételten átélhetem, hisz 2 fotográfus döntött amellett, hogy a beküldött két képem közül az egyiket a dobogó legalacsonyabb, (de legstabilabb) szintjére emeli! Téma pedig: "Ahogy a világot látom". Miért vagyok mégis egy picit szomorú?

Az eredményhirdetés előtt kaptam egy levelet a pályázat kiírójától, hogy - mint pályázót - szeretettel várnak Kecskemétre az ünnepélyes eredményhirdetésre... egy kis étel, ital társaságában. Mondtam is itthon hogy el kellene menni, azonban a megkérdezettek közül mindenki hezitált és elhatárolódott a távolság miatt, így senki sem szánta el magát hogy elkísérjen, így itthon maradtam és azt kívántam: Nehogy helyezett legyek!!! Hát lettem, így nem volt alkalmam átélni a személyes gratulációt, és ki tudja mi mindent vesztettem még az este folyamán... azonban egy cseppet sem vagyok elégedetlen, újra a föld felett lehetek néhány centivel, és mire leszállnék, addigra itt a karácsony, és a szeretett ünnepe! :-)

4 napos lázzal fűszerezett hetemet töltögetem, melyre már igen régen volt példa. Ilyenkor nem csak testileg, de lelkileg is lelombozódok rendesen, hisz a semmittevésnél kevés haszontalanabb dolog létezik. Ilyenkor néhányan azzal nyugtatnak, hogy a rossz után csak jó dolgok jöhetnek. Ez éppenséggel bejött :-)

Csörög a telefon, egy hetvenes szám. Hangom nincs illetve a hallásom se maximális, ezért csak a következő szavakat értettem meg: Sport Auto... nyeremény... odaadnám... 10 perc.

Hát több se kellett, már az ablak előtt toporzékoltam, mint kisgyerekek a mikulást várva. Az a 10 perc felért újabb 3 hónappal.
A fickó a kezembe nyomta a csomagot, majd ezt mondta: Hát mit csinált maga? Tudja hogy ez a legnagyobb csomag?

Bent kinyitottam, és azt hiszem mondanom se kell, hogy a két - szerintem igen szép - oklevélnek örültem a legjobban, hiszen... talán ez a legnagyobb elismerés egy kezdő fotós számára, amikor ránézek és egy fotógráfus (mint a zsűri elnöke) az aláírásával hitelesíti döntését (gondolom) szakmai szemszögből...

A két kategória győzelemért mindenből kettőt küldtek: póló, zsák, toll, Renault embléma, bevásárló érme, jegyzettömb.

Egyszóval a lázam örömlázba ment át, és azóta a közérzetem is a tetőfokára hágott. Jövő héttől folytatás :-)
 

    A Nike félmaraton futóversenyének fotópályázatán elért helyezésemért kaptam egy kisebb-nagyobb ajándékcsomagot. Íme:

A képen egy Nike kistáska, póló, étrendkiegészítők, kislámpa illetve aprópénztárca látható. Ez az aranyos kis csomagocska nagyon tetszik :-) és el kell még mondanom, hogy le a kalappal a gyorsaságuk és szavahihetőségük elött. Egy hét alatt kézhez kaptam az ajándékokat, szemben az autós magazinnal, aki "kis türelmet kérünk" - címszóval 2 hónapja csak halogat.

Mindemellett szerencsés és jó napom van, mert két új munkát is kaptam, aminek ugyancsak szívből tudok örülni!

u.i.: Nagy meglepetésre az egyik cikkem (fotóimmal együtt) a www.mocsokmacsok.hu elsőszámú online férfimagazin kérésére az oldalán publikálásra került.

    Talán az eddigi legszebb névnapi ajándékomra bukkantam, alig néhány órával ezelött. A futanet.hu weboldalán a következőt találtam: Nézd meg a 25. NIKE fotópályázat nyerteseit.

Remegve rákattintottam, majd ezt találtam:

http://www.futanet.hu/cikk/nezd-meg-a-25-nike-budapest-nemzetkozi-felmaraton-fotopalyazatanak-nyertes-kepeit

Őszintén mondom, remélni sem reméltem, hogy ennyire jó helyen végzek, hisz annyira remek műveket választottak be a 12-be.

Talán mások is meglátták benne azt az apró dolgot, amit én is megláttam a kép készítésekor. Ha nem is mind az 57százalék, csupán 1 látott benne egy apró egyéniséget, akkor már boldogabb nem is lehetek. Nem tudom kifejezni, mennyire örülök neki!

Szeretném megköszönni Nektek, kedves barátaim, kedves szemlélődőim, kedves ismeretleneim (akárhol is vagytok)! Szert tehettem egy olyan élményre, egy olyan szakmai győzelemre, mely inspirál és erősít!

    10 perce még nem tudtam volna szavakba önteni azt a felhőtlen boldogságot, amit most érzek! Nagy kő esett le a vállamról, állandóan csalódok magamban és így azok is csalódnak bennem, akik ismernek. Elismerést is alig-alig kaptam, főleg fotós szemszögből. Miről is beszélek?...:

(Nagyításhoz: Kép megjelenítése)

    A (sokszor emlegetett) World Series by Renault, Hungaroringen megrendezett napján figyeltem fel a bemondótól egy pályázatra, ami úgy hangzott: A WSR és a Sport Auto Magazin közös fotópályázatot hirdet. Hirtelenjében nem foglalkoztam a dologgal, mert folyamatosan ott vagyok 1-1 pályázaton, általában kisebb, mint nagyobb sikerrel, ezért úgy gondoltam minek törjem magam, állandóan belelkesedek, pedig úgy sem nyerek. Ma este 22:00 kor, anyum elhozta az újságot (Sport Auto Magazin 2010/8) , majd fellapozva a nyertesek listáját látva az újságban az eredményt síri csönd lett... aztán felkiáltottam(!!!) és egy engem körülvett jeget törtem meg: 3 kategóriából KETTŐt megNYERTEM! Egész pontosan 3 legjobb művet választottak/kategória, de nincs ragsorolva, sőt: külön kiemelí hogy a 3 személy Győztes, nem pedig Helyezett. Miért is olyan nagy szó ez a számomra? Először is egy nagyon színvonalas, nyomtatott sajtóról van szó, másrészt pedig 714 képből választották ki azt a 2-t képemet, amitől leradírozhatatlan mosoly van az arcomon.

     Nyereményünk egy WSR-es ajándékcsomag (lehet hogy két brosúra:-), nincs részletezve, szóval meglepetés lesz ), egy Sport Auto Magazin előfizetés, illetve (aminek a lehető legjobban örülök) bekeretezett oklevelet. Ugye a faramuci helyzet abból adódik, hogy a papírforma szerint én ezeket a nyereményeket duplázva kapom. Remélem nem nyúlják le :-) Szóval a mai új mondásom: "Ember, küzdj, és bízva bízzál", illetve egy másik szellemes: "A remény hal meg utoljára!"