Lévay Máté

    A szenteste évről-évre telis-tele van meglepetésekkel. Idén se volt ez másképp, a szeretet mellett az öröm és a vidámság is főszerepet játszott... az ajándékok pedig álomba illőek voltak, hisz bővült a Sony család egy külső vakuval :-)

A karácsonyi őrületnek köszönhetően eddig nem volt alkalmam ezt a bejegyzést megírni, melynek eredménye az lett, hogy páran 'megszóltak' emiatt. Ez kivételesen jól esett :-)

Az év tán legszebb és legeseménydúsabb napja a december 24.-e, ugyanis ez a nap tömve van az összes jósággal: az étel bőségével, az ital minőségével, a család egészével és a meglepetés erejével. Bárki is próbálja titkolni, úgy gondolom mindenki a készülődés végét, a pihenés közbeni cselekvést várja: az ajándékozást.

Amikor elérkezett az időpont és a kezemben tarthattam a szülőktől szánt ajándékom (megelőzve azt a mondatot, miszerint "nem fogok neki örülni annak, ami benne van"... hát, hogy is mondjam szépen és egyszerűen fogalmazva... TÉVEDTEK!

El se hittem, mikor megláttam, hogy a fényképezőgépem tuningolása befejeződött, hisz kapott egy gyári Sony vakut, amit szükségesnek érezve épp a két ünnep között szerettem volna megvásárolni. A szépsége ennek a kis fényforásnak még az, hogy a talpát ráhelyezve vezeték nélkül is használható (például egy üveg whisky mögé helyezve a vakut és onnan villantva... mint a két képen). Azt hiszem ezzel kiegészülve már nem is várhatnám jobban az első éles 'bevetésemet' :-)

  Kedves bratyómtól pedig a korábban megkapott statívot kaptam, illetve lemezek, melyekkel a soron következő kisfilmjeimhez adnak nélkülözhetetlen segítségeket.

Az utolsó két képet csak öncélú indítatásból csináltam, természetesen saját képekből!

Áldott és békés karácsonyt kívánok mindenkinek!

   Nincs is szebb érzés egy lelkes fotós számára, amikor arról kap visszaigazolást, hogy egy szakmai zsűri elismeri a munkáját... jelen esetben a fotóját! Ezzel az örömhírrel lett szebb a MAI napom, és a közelgő karácsonyom :-) bár van egy apróság, mely elszomorított... telhetetlen lennék?

Én mindig is a zsűrizést tartottam jobbnak - főleg egy ilyen jellegű pályázaton - hisz a képekről (és azok mondanivalójáról) szakmában jártas személyeknek kellene dönteniük. Bár a Nike fotópályázaton is hihetetlen nagy örömet tudtak szerezni nekem, mikor megtudtam az eredményt, de... mivel az közönségdíjas volt, így bárki mondhatja és gondolhatja, hogy csalás van a háttérben. Nem titkolom, sokszor az én fejemben is megfordul a gondolat egy olyan pályázat kapcsán, ahol szubjektív véleményem szerint egy másik képet jobbnak tartottam volna győztesnek, mint azt, amit első helyezettnek ítéltek a szavazatok alapján.

Szerencsére a Sport Auto-nál - a közönségszavazattól elhatárolódva - duplán is lehetőségem volt megtapasztalni azt a valódi boldogságot, aminek következtében még jobban megszerettem a fotózást, és ezt ismételten átélhetem, hisz 2 fotográfus döntött amellett, hogy a beküldött két képem közül az egyiket a dobogó legalacsonyabb, (de legstabilabb) szintjére emeli! Téma pedig: "Ahogy a világot látom". Miért vagyok mégis egy picit szomorú?

Az eredményhirdetés előtt kaptam egy levelet a pályázat kiírójától, hogy - mint pályázót - szeretettel várnak Kecskemétre az ünnepélyes eredményhirdetésre... egy kis étel, ital társaságában. Mondtam is itthon hogy el kellene menni, azonban a megkérdezettek közül mindenki hezitált és elhatárolódott a távolság miatt, így senki sem szánta el magát hogy elkísérjen, így itthon maradtam és azt kívántam: Nehogy helyezett legyek!!! Hát lettem, így nem volt alkalmam átélni a személyes gratulációt, és ki tudja mi mindent vesztettem még az este folyamán... azonban egy cseppet sem vagyok elégedetlen, újra a föld felett lehetek néhány centivel, és mire leszállnék, addigra itt a karácsony, és a szeretett ünnepe! :-)

   A bejegyzés címe azt hiszem nem túlzás, hisz nemrégiben Brad és Angelina jött el a katasztrófa sújtotta országunkba, most pedig először Robert De Niro is megmutatkozott kis hazánkban, a Nobu étteremnek megnyitója kapcsán. Itt voltam én is, hogy lencsevégre kaphassak néhány érdekes pillanatot :-)

Hihetetlen számú magyar híresség is tiszteletét tette a Kempinski Hotel vörös szőnyegén, mégpedig a Hollywoodi (ám magyar származású) producer, Vajna András (Andy Vajna) meghívására. Az este folyamán megjelent a japán nagykövet is! Mondanom sem kell, hogy mekkora élmény volt mindezt az első sorból nyomon követni, személyesen találkozni, róluk fotót készíteni. Egyik Jó barátomat (név szerint Takit) is sikerült elinvitálni a megnyitóra, így egy pillanatra sem volt unalmas az este!

Rögtön mellettem foglaltak helyet a média 'nagyjai', az RTL Klub és a TV2 is... sőt, Taki barátom olyannyira beleélte magát, hogy sikerült a Duna televízió kamerájával közelebbről is 'megismerkednie' :-) Másik oldalamon pedig a JUJ.hu is igyekezett maradandót alkotni.

Néhány - szép szóval említve - celebet szeretnék említeni aki részt vett a partin: Jáksó László, Horváth Éva, Zimány Linda, Oroszlán Szonja, Szabó Győző, Gesztesi Károly, Geszti Péter, Sebestyén Balázs, Vadon János, Liptai Claudia, Hajdú Péter, Sarka Kata, Hajas László, Csányi Sándor, Hujbert Ferenc, Till Attila, Gönczi Gábor, Friderikusz Sándor... és még mindig sorolhatnám.

Egyszerűen nem tudom eldönteni, mely képeket rakjam itt ki, olyan sok lenne...

ezért a többi kép a Facebook blogos oldalán található!!!

     Egyik kedvenc nótám rövid részlete: "De nehéz az iskolatáska..." Büszkén állíthatom, hogy egyre kevésbé nehéz - vizsgaidőszakoktól eltekintve - az a bizonyos iskolatáska. Remek lehetőséget kaptam azáltal, hogy a főiskola életét, rendezvényeit képek formájában mutathatom meg a tanulóknak, és az érdeklődőknek. Többet nem is szeretnék ehhez hozzáfűzni, az előző bejegyzésben írtam eme remek lehetőségről.

     Első fotózásomat nem nevezném 'karrierem csúcspontjának', sőt! Nem vagyok megelégedve a képeimmel, de reménykedem, hogy az álláspontom nem egyezik mindenkinek a véleményével. :-)

      Egy igazi fesztivál valódi íze. Röviden így is jellemezhetném azt a gondolatot, ami kavargott a fejemben. Megannyi ember, nemzeti zászlóval, saját kultúrával a nagyszínpad előtt ordít, tómból, őrjöng, táncol... egyszóval élvezik az életet. Mezítláb a homokban, ittas pajtatáncot ejtve, szédelegve eldőlve... és mindeközben nevetve. Mikor elkezdődik egy (példának felhozva) Faithless koncert, az emberek kezüket nyújtják a színpad fele, énekli azt, amit az együttes játszik (legyen az bármilyen nyelven). Lengetik a zászlót, érzed a mellkasodon a mélyhang erejét. Hát igen, ez tényleg egy nyárzáró parti! Aki tagadná, az hazudik. :-) Gergő is csatlakozott a hangulathoz éjszaka, neki is most vették el a 'fesztivál szüzességét'. Egész jól viselte :-)

Néhány életkép a tegnapi Szigetről, illetve a délutáni Young Punx koncertről:

     Tegnap éjszaka - a Mítosz vadászokhoz hasonlóan - én is mítoszokat szerettem volna igazolni, avagy megbuktatni. Igaz, kísérletek helyett egy egyszerű tapasztalatszerzés útján jöttem rá a következőre, mialatt békésen készültem volna megkóstolni frissen csapolt sörömet a Szigeten: ajkam hozzáért a sörhöz és megcsípett! Szabályosan úgy mint egy bevásárlókocsit tologatva az ujjunkat rázná/csípné :-) 

Legközelebb szombaton megyek a Szigetre, de inni biztosan nem fogok. Legalábbis sört nem!