Lévay Máté

    A tegnapi nap emlékezetesre sikeredett - minden szempontból -, melyet rögtön a rosszabbik dologgal kezdem (legalábbis számomra kellemetlenebbel). Az elmúlt napokban egészen hozzászoktam a futáshoz és a kapkodáshoz, mely a hétvégén se enyhült, ugyanis vidékről hazasietve rögtön Budapestre vettem az irányt a felszerelésemmel, mert a Hungexpo-ra siettem, pontosabban a Babamarkt nevű rendezvényre.

   A HP jóvoltából a HÉV-ről leszállva Taxival folytattam az utam, mely pikk-pakk elvitt a helyszínre, ahová fakultatív elszántságból mentem, főleg amiatt, hogy kisgyerekekről készült képeimmel bővíthessem a portfóliómat. Nem egészen jött össze...

Összeállítva a fényképezőt az első kattintás után egy szokatlan, ijesztő hangot adott a gép. "ajaj, itt nagy baj van" - gondoltam magamban.
Rég óta motoszkált bennem a gondolat, hogy a gépem mikor jelenti ki, hogy 'elfáradt'. Mint akkor kiderült, maga a váz még bírja a kihívásokat (kopp-kopp), de a 18-55mm-es kit obi sajnos megadta magát, azon belül is a fókuszmotorja, de ez sajnos csak a szervizben fog kiderülni a holnapi nap folyamán...

Aki ismer, az tudja hogy milyen becsben tartom a felszerelésemet, minden nap letörölgetem, tisztítom, szekrényben vagy a táskában tárolom, lehetőleg minél sterilebb környezetben, talán ezért is bírta ki eddig.

Murphy törvénye igazolt, mikor a legkevésbé számítasz rá és amikor a legkevésbé sem hiányzik, akkor krepál be valami, de még mindig azt mondom, hogy a 'legjobbkor'.

Azonban a napnak itt koránt sem volt vége, útra indultam egy másik (de a szó pozitív értelmében) emlékezetes eseményre, ahol kicsit küszködve, de az 55-200mm-es objektivvel tovább dolgoztam.
 

    A szenteste évről-évre telis-tele van meglepetésekkel. Idén se volt ez másképp, a szeretet mellett az öröm és a vidámság is főszerepet játszott... az ajándékok pedig álomba illőek voltak, hisz bővült a Sony család egy külső vakuval :-)

A karácsonyi őrületnek köszönhetően eddig nem volt alkalmam ezt a bejegyzést megírni, melynek eredménye az lett, hogy páran 'megszóltak' emiatt. Ez kivételesen jól esett :-)

Az év tán legszebb és legeseménydúsabb napja a december 24.-e, ugyanis ez a nap tömve van az összes jósággal: az étel bőségével, az ital minőségével, a család egészével és a meglepetés erejével. Bárki is próbálja titkolni, úgy gondolom mindenki a készülődés végét, a pihenés közbeni cselekvést várja: az ajándékozást.

Amikor elérkezett az időpont és a kezemben tarthattam a szülőktől szánt ajándékom (megelőzve azt a mondatot, miszerint "nem fogok neki örülni annak, ami benne van"... hát, hogy is mondjam szépen és egyszerűen fogalmazva... TÉVEDTEK!

El se hittem, mikor megláttam, hogy a fényképezőgépem tuningolása befejeződött, hisz kapott egy gyári Sony vakut, amit szükségesnek érezve épp a két ünnep között szerettem volna megvásárolni. A szépsége ennek a kis fényforásnak még az, hogy a talpát ráhelyezve vezeték nélkül is használható (például egy üveg whisky mögé helyezve a vakut és onnan villantva... mint a két képen). Azt hiszem ezzel kiegészülve már nem is várhatnám jobban az első éles 'bevetésemet' :-)

  Kedves bratyómtól pedig a korábban megkapott statívot kaptam, illetve lemezek, melyekkel a soron következő kisfilmjeimhez adnak nélkülözhetetlen segítségeket.

Az utolsó két képet csak öncélú indítatásból csináltam, természetesen saját képekből!

Áldott és békés karácsonyt kívánok mindenkinek!