A tegnapi nap emlékezetesre sikeredett - minden szempontból -, melyet rögtön a rosszabbik dologgal kezdem (legalábbis számomra kellemetlenebbel). Az elmúlt napokban egészen hozzászoktam a futáshoz és a kapkodáshoz, mely a hétvégén se enyhült, ugyanis vidékről hazasietve rögtön Budapestre vettem az irányt a felszerelésemmel, mert a Hungexpo-ra siettem, pontosabban a Babamarkt nevű rendezvényre.
A HP jóvoltából a HÉV-ről leszállva Taxival folytattam az utam, mely pikk-pakk elvitt a helyszínre, ahová fakultatív elszántságból mentem, főleg amiatt, hogy kisgyerekekről készült képeimmel bővíthessem a portfóliómat. Nem egészen jött össze...
Összeállítva a fényképezőt az első kattintás után egy szokatlan, ijesztő hangot adott a gép. "ajaj, itt nagy baj van" - gondoltam magamban.
Rég óta motoszkált bennem a gondolat, hogy a gépem mikor jelenti ki, hogy 'elfáradt'. Mint akkor kiderült, maga a váz még bírja a kihívásokat (kopp-kopp), de a 18-55mm-es kit obi sajnos megadta magát, azon belül is a fókuszmotorja, de ez sajnos csak a szervizben fog kiderülni a holnapi nap folyamán...
Aki ismer, az tudja hogy milyen becsben tartom a felszerelésemet, minden nap letörölgetem, tisztítom, szekrényben vagy a táskában tárolom, lehetőleg minél sterilebb környezetben, talán ezért is bírta ki eddig.
Murphy törvénye igazolt, mikor a legkevésbé számítasz rá és amikor a legkevésbé sem hiányzik, akkor krepál be valami, de még mindig azt mondom, hogy a 'legjobbkor'.
Azonban a napnak itt koránt sem volt vége, útra indultam egy másik (de a szó pozitív értelmében) emlékezetes eseményre, ahol kicsit küszködve, de az 55-200mm-es objektivvel tovább dolgoztam.
Utolsó kommentek