Lévay Máté

   Rég óta tervezés alatt volt egy viszonylag nagy hangvételű fotózás, ahova a szó szoros értelmében innen-onnan lettek összegyűjtve a stábtagok... így ért engem a megtiszteltetés, hogy egy fantasztikus helyen két gyönyörű modellnek Én legyek a fotósuk.

A koncepció a következő volt: Esztergomtól nem túl messze volt egy lovarda, ahol a két fiatal nő - többek között modern menyasszonyi ruhákban - álltak modellt. Az eredeti tervben a havas táj is szerepelt, de ez (sajnos) nem valósult meg, azonban Én egy cseppet sem bánom, mivel ezek a rendkívül vékony (ugyanakkor gyönyörű) ruhák nem takartak sokat és a -3°C azért kegyetlen volt a lányoknak. Bár ezt mindenki vállalta és számított rá, azért mégis embertelen volt... jómagam is 3 pulcsiban, kesztyűben voltam, mégis dideregtem a nap végére.

A fotózás napja már reggel váratlan fordulatokkal kezdődött: délelőtt 9kor a szentendrei HÉV-nél vettem fel a stáb egyik felét.. vagyis csak vettem volna, mikor az egyik modell nem érkezett meg időben. Felhívtam és szegény még aludt, tehát lényegében Én ébresztettem fel :-) Szerencsémre nem voltam egyedül - amíg várakoztunk -, mivel egy nagyon ügyes sminkes lányt, Király Katát megismerve a következő egy órát végigbeszéltük, és így az idő hamar eltelt. Egy azért picit borult minden az 1,5 órás késés miatt... de végül Bors Csenge modell is megérkezett és irány Esztergom egyik fodrász szalonja, ahol elkezdődött a szépítkezés.

A szalonban találkoztam a másik modellel: Krecskovszki Evelinnek és a fodrásszal: Varga Lászlóval, illetve 3 stylisttel: Schaub Gáborral, Sebestény Dániellel és Kontra Lillával, akik a csapat másik felét alkották. Hihetetlen volt látni, hogy milyen sokan vagyunk, de ugyanakkor pedig nagyon tetszett.. imádom a készülődéseket hisz mindenki tudja a dolgát és lelkesen veszi ki belőle a részét. Irány a lovarda!

Érkezés előtt már mondták Nekem, hogy egy csodás hely és ilyen szép, olyan jó.. de mesének tudtam be. Azonban nem mese volt, hanem meseszerű! Csodás volt a lovarda és környezete! Annyira sajnálom így utólag, hogy a hideg és a lemenő nap miatt nem tudtuk még a 10%-át sem kihasználni a helynek, annyi lehetőség volt benne :) Nem baj, majd egy másik alkalommal!

   Körülbelül egy hónapja úgy gondoltam, hogy nagy fába vágtam a fejszémet, és inkább nyűg lesz, mintsem eredményes és szórakoztató az, ha kapok egy saját fotós rovatot és hónapról-hónapra írok bele, majd publikálom a Pálya Magazinba. Bár heti szinten több alkalommal is írok bejegyzéseket és ezáltal publikálom irományaimat, még sem vagyok megbékélve a szókincsemmel, amit időről-időre igyekszem gyarapítani, bővíteni... olykor kisebb, olykor nagyobb sikerrel.

Összességében örülök, hogy végül is belevágtam és rögtön meg is jelenet nyomtatásban az első szám, amely nem várt pozitív visszajelzéseket produkált mind tanári részről, mind csoporttárs és sulis társak szájából. Az ambícióm ezáltal nem hogy lankadt volna, de babérokra tört és máris megírtam a következő szám kétoldalas cikkét, szintén saját képekkel illusztrálva. Célom ezáltal, hogy mások is kedvet kapjanak a fotózáshoz, még ha valahol magam ellen is beszélek ezáltal :-)

     Azonban más vezérel: sok hobbi fotóst ismerek, akik rajonganak a képekért és szó szerint dührohamot kapnak, mikor maguk is belevágnak és nem sikerül azt a végeredményt látni, amit a fejükben 'lerajzoltak'. Valóban bosszantó, mindennapos ez a jelenség nálam is, de idővel Én is tapasztaltam és tapasztalok is napról-napra, ezért azt, amit már sikerült elsajátítanom, azt másoknak is tovább szeretném adni, hagy érezzék azt, amit olykor én is érzek néhány elkészült kép láttán... és ilyenkor nagyon szerencsés, na meg boldog embernek érzem magam, hát tegyen így más is és érezze át ezt a felemelő érzést! :-)

Elérkezett a tavaszi Karrier- és állásbörze napja a ZsKF-en, melytől - őszintén bevallva - kicsit tartottam, ugyanis reggeltől estig sajnos igencsak le tud fáradni az ember, de összességében pozitív csalódás volt minden szempontból az egész nap. Rögtön a kezdetek kezdetén találkoztam egy olyan személlyel, akire álmomba se számítottam volna, hogy két év után az iskolámban fogom köszönteni... a legelső modellemet a Levi's fotózásról.

Ennek különösképp örültem, ugyanis amikor 'lefáradtam', akkor egy kis 'mi újság veled' azonnal helyrehozott... arról nem is beszélve, hogy Betti és Andi (HCS-s) kolléganőim kitűnő társaságában a vidámságom az egekbe szökött :-) szó szerint repült az idő.

14:00 környékén megjelent Keresztes Ildikó is, akivel egy beszélgetés során ismerkedhettünk meg. Jó volt hallani, milyen kis lelkesen tud mesélni a múltjáról. Igaz, ki ne tudna mesélni az életéről anélkül, hogy bele ne élné magát?

     Egyik kedvenc nótám rövid részlete: "De nehéz az iskolatáska..." Büszkén állíthatom, hogy egyre kevésbé nehéz - vizsgaidőszakoktól eltekintve - az a bizonyos iskolatáska. Remek lehetőséget kaptam azáltal, hogy a főiskola életét, rendezvényeit képek formájában mutathatom meg a tanulóknak, és az érdeklődőknek. Többet nem is szeretnék ehhez hozzáfűzni, az előző bejegyzésben írtam eme remek lehetőségről.

     Első fotózásomat nem nevezném 'karrierem csúcspontjának', sőt! Nem vagyok megelégedve a képeimmel, de reménykedem, hogy az álláspontom nem egyezik mindenkinek a véleményével. :-)