Lévay Máté

    Ha át akarjuk érezni - még ha csak egy rövid időre is - a Morning show nyújtotta életérzést, akkor bizony időben le kell feküdni előző este, hogy reggel használható állapotba kerüljünk. Én természetesen ezzel nem foglalkoztam, sőt olyannyira nem hogy a 4:30 kelést 2 óra alvás előzte meg (ami katasztrofális volt) így be kell látnom, hogy: "gyerekek a 8 órás alvás nagyon fontos"... és valóban az! :-)

    A lehetőség fantasztikus volt, ami úgy szólt, hogy a ZsKF színeiben lehetőség van az Aquaword-i kitelepülést követően a Morning show adása közben cikket írni a helyszínen, videókat- és fotót készíteni... sőt, még interjút is csinálhattunk! Nem tudom, hogy milyen hirtelen ötlet vezérelt akkor, mikor azt mondtam, hogy Én az adás ideje alatt fotóznék, utána pedig interjút készítenék Bajkai Tamara kolleginával közösen a trióval. Apró változtatást követően a trióból Rákóczi-Vadon duó lett, de ettől eltekintve minden a tervek szerint alakult és egy fantasztikus reggelünk volt.

   Ez a vízibirodalom már önmagában is fantasztikus egy hely, de a gépek alig ha köszönték meg a párás levegőt, de hála Istennek remekül bírták, lényegében gond nélkül. A fotók tekintetében a sikerélményem az idő múlásával egyre csak nőtt, főleg akkor, amikor egy pici fény már beszűrődött fentről és - még ha csak minimálisan is - természetesebb hatást tudtam elérni.

   Hogy még magasabb szintre emeljük ezt az eseményt, kötelességem dicsekedni Varga-Polyák Charlotte és Ábrahám Évi cikkével, ugyanis erről a csapatmunkáról és a stábról egy fantasztikus cikk is megjelent az index.hu-n. Class nap volt! :-)

köszönet a werk fotókért Palkó Katalinnak!

    Pár hónapja történt, hogy egy elképesztően élvezetes fotózáson 2 modellel és egy gyönyörű Chevrolet Camaro-val a főszerepben dolgozhattunk, ami szerencsére igen jól sikerült és két sajtómegjelenés is lett belőle.
(Ha valaki el szeretné olvasni valamelyiket, akkor jobb egérgomb és "kép megjelenítése")

   Körülbelül egy hónapja úgy gondoltam, hogy nagy fába vágtam a fejszémet, és inkább nyűg lesz, mintsem eredményes és szórakoztató az, ha kapok egy saját fotós rovatot és hónapról-hónapra írok bele, majd publikálom a Pálya Magazinba. Bár heti szinten több alkalommal is írok bejegyzéseket és ezáltal publikálom irományaimat, még sem vagyok megbékélve a szókincsemmel, amit időről-időre igyekszem gyarapítani, bővíteni... olykor kisebb, olykor nagyobb sikerrel.

Összességében örülök, hogy végül is belevágtam és rögtön meg is jelenet nyomtatásban az első szám, amely nem várt pozitív visszajelzéseket produkált mind tanári részről, mind csoporttárs és sulis társak szájából. Az ambícióm ezáltal nem hogy lankadt volna, de babérokra tört és máris megírtam a következő szám kétoldalas cikkét, szintén saját képekkel illusztrálva. Célom ezáltal, hogy mások is kedvet kapjanak a fotózáshoz, még ha valahol magam ellen is beszélek ezáltal :-)

     Azonban más vezérel: sok hobbi fotóst ismerek, akik rajonganak a képekért és szó szerint dührohamot kapnak, mikor maguk is belevágnak és nem sikerül azt a végeredményt látni, amit a fejükben 'lerajzoltak'. Valóban bosszantó, mindennapos ez a jelenség nálam is, de idővel Én is tapasztaltam és tapasztalok is napról-napra, ezért azt, amit már sikerült elsajátítanom, azt másoknak is tovább szeretném adni, hagy érezzék azt, amit olykor én is érzek néhány elkészült kép láttán... és ilyenkor nagyon szerencsés, na meg boldog embernek érzem magam, hát tegyen így más is és érezze át ezt a felemelő érzést! :-)

Elérkezett a tavaszi Karrier- és állásbörze napja a ZsKF-en, melytől - őszintén bevallva - kicsit tartottam, ugyanis reggeltől estig sajnos igencsak le tud fáradni az ember, de összességében pozitív csalódás volt minden szempontból az egész nap. Rögtön a kezdetek kezdetén találkoztam egy olyan személlyel, akire álmomba se számítottam volna, hogy két év után az iskolámban fogom köszönteni... a legelső modellemet a Levi's fotózásról.

Ennek különösképp örültem, ugyanis amikor 'lefáradtam', akkor egy kis 'mi újság veled' azonnal helyrehozott... arról nem is beszélve, hogy Betti és Andi (HCS-s) kolléganőim kitűnő társaságában a vidámságom az egekbe szökött :-) szó szerint repült az idő.

14:00 környékén megjelent Keresztes Ildikó is, akivel egy beszélgetés során ismerkedhettünk meg. Jó volt hallani, milyen kis lelkesen tud mesélni a múltjáról. Igaz, ki ne tudna mesélni az életéről anélkül, hogy bele ne élné magát?

Pár nappal a Pálya magazin megjelenése előtt csiripelték a madarak, hogy lesz egy kis meglepetés a számomra a soron következő Pályában. Ahogy ígérték, a meglepetés nem maradt el: apró, de mégis nagy jelentőségű iromány nézett vissza rám rögtön a 2. oldalon, majd mikor már befejeztem a lapozgatást, és épp elrakni készültem a magazint, az utolsó oldalon megláttam a kiállítás plakátját, melynek köszönhetően nagyon jó érzés ragadott magával, már csak azért is, mert megtisztelve éreztem magamat, hogy Linda irománya mellett kaphattam helyet. :-)

A főiskola rendezésében első alkalommal tartott előadást Novák András a jelenleg igen aktuális Líbiai helyzetről, de visszamenőleg Afganisztánról és Haitiről is szó esett. Elsősorban képeket mentem készíteni a terembe, de talán ez volt az első alkalom, mikor ténylegesen nagyon kevés fotó készült, hisz fontosabbnak tartottam ha leülök és Én is figyelek. Novák úr igen felkészült volt és rengeteg tapasztalatot osztott meg velünk, de szükség volt bizonyos előismeretekre is, mely néhol hiányos volt a részemről. Bízom benne, hogy a gyilkolás, öldöklés és tüntetés nem tart sokáig, hisz a bemutatott képsorok igen elrettentőek voltak, senki nem érdemli meg ezeket a körülményeket.

    Minden főiskolás és egyetemista életében a legfontosabb és legvidámabb momentum maga a diplomaosztó, melynek ideje a szerencsésebbeknek előbb vagy utóbb elérkezik, amint a 'gyümölcs' megérett... Ritkán adatik meg az embernek, hogy egy diplomaosztónak másodévesen részese lehessen, mégis vannak ritka és szerencsés kivételek szerény személyemben, még ha nem is én kaptam kézbe a díszes oklevelet, közismertebb nevén: diplomát.

Két ünnepélyes átadó/osztó volt, melynek az első felvonása igen 'nyomulósra' sikeredett, ugyanis annyira sok ember szeretett volna bejutni az Európa terembe, hogy szinte már heringnek éreztem magamat... de lassan kimásztam a konzervből és minden rendben lett.

A második felvonás sokkal idillibb és családiasabb volt, kevesebb emberrel, hallgatóval és hozzátartozóval, melynek eredményeképpen könnyebben tudtam én is mozogni a sorok között, bár szinte hallottam a szidást, mely nekem szólt a kamerák kereszttüzén át történő Rambozásomért.