Lévay Máté

   Körülbelül egy hónapja úgy gondoltam, hogy nagy fába vágtam a fejszémet, és inkább nyűg lesz, mintsem eredményes és szórakoztató az, ha kapok egy saját fotós rovatot és hónapról-hónapra írok bele, majd publikálom a Pálya Magazinba. Bár heti szinten több alkalommal is írok bejegyzéseket és ezáltal publikálom irományaimat, még sem vagyok megbékélve a szókincsemmel, amit időről-időre igyekszem gyarapítani, bővíteni... olykor kisebb, olykor nagyobb sikerrel.

Összességében örülök, hogy végül is belevágtam és rögtön meg is jelenet nyomtatásban az első szám, amely nem várt pozitív visszajelzéseket produkált mind tanári részről, mind csoporttárs és sulis társak szájából. Az ambícióm ezáltal nem hogy lankadt volna, de babérokra tört és máris megírtam a következő szám kétoldalas cikkét, szintén saját képekkel illusztrálva. Célom ezáltal, hogy mások is kedvet kapjanak a fotózáshoz, még ha valahol magam ellen is beszélek ezáltal :-)

     Azonban más vezérel: sok hobbi fotóst ismerek, akik rajonganak a képekért és szó szerint dührohamot kapnak, mikor maguk is belevágnak és nem sikerül azt a végeredményt látni, amit a fejükben 'lerajzoltak'. Valóban bosszantó, mindennapos ez a jelenség nálam is, de idővel Én is tapasztaltam és tapasztalok is napról-napra, ezért azt, amit már sikerült elsajátítanom, azt másoknak is tovább szeretném adni, hagy érezzék azt, amit olykor én is érzek néhány elkészült kép láttán... és ilyenkor nagyon szerencsés, na meg boldog embernek érzem magam, hát tegyen így más is és érezze át ezt a felemelő érzést! :-)

Elérkezett a tavaszi Karrier- és állásbörze napja a ZsKF-en, melytől - őszintén bevallva - kicsit tartottam, ugyanis reggeltől estig sajnos igencsak le tud fáradni az ember, de összességében pozitív csalódás volt minden szempontból az egész nap. Rögtön a kezdetek kezdetén találkoztam egy olyan személlyel, akire álmomba se számítottam volna, hogy két év után az iskolámban fogom köszönteni... a legelső modellemet a Levi's fotózásról.

Ennek különösképp örültem, ugyanis amikor 'lefáradtam', akkor egy kis 'mi újság veled' azonnal helyrehozott... arról nem is beszélve, hogy Betti és Andi (HCS-s) kolléganőim kitűnő társaságában a vidámságom az egekbe szökött :-) szó szerint repült az idő.

14:00 környékén megjelent Keresztes Ildikó is, akivel egy beszélgetés során ismerkedhettünk meg. Jó volt hallani, milyen kis lelkesen tud mesélni a múltjáról. Igaz, ki ne tudna mesélni az életéről anélkül, hogy bele ne élné magát?

A főiskola rendezésében első alkalommal tartott előadást Novák András a jelenleg igen aktuális Líbiai helyzetről, de visszamenőleg Afganisztánról és Haitiről is szó esett. Elsősorban képeket mentem készíteni a terembe, de talán ez volt az első alkalom, mikor ténylegesen nagyon kevés fotó készült, hisz fontosabbnak tartottam ha leülök és Én is figyelek. Novák úr igen felkészült volt és rengeteg tapasztalatot osztott meg velünk, de szükség volt bizonyos előismeretekre is, mely néhol hiányos volt a részemről. Bízom benne, hogy a gyilkolás, öldöklés és tüntetés nem tart sokáig, hisz a bemutatott képsorok igen elrettentőek voltak, senki nem érdemli meg ezeket a körülményeket.

     Egyik kedvenc nótám rövid részlete: "De nehéz az iskolatáska..." Büszkén állíthatom, hogy egyre kevésbé nehéz - vizsgaidőszakoktól eltekintve - az a bizonyos iskolatáska. Remek lehetőséget kaptam azáltal, hogy a főiskola életét, rendezvényeit képek formájában mutathatom meg a tanulóknak, és az érdeklődőknek. Többet nem is szeretnék ehhez hozzáfűzni, az előző bejegyzésben írtam eme remek lehetőségről.

     Első fotózásomat nem nevezném 'karrierem csúcspontjának', sőt! Nem vagyok megelégedve a képeimmel, de reménykedem, hogy az álláspontom nem egyezik mindenkinek a véleményével. :-)