Pár hónapja történt, hogy egy elképesztően élvezetes fotózáson 2 modellel és egy gyönyörű Chevrolet Camaro-val a főszerepben dolgozhattunk, ami szerencsére igen jól sikerült és két sajtómegjelenés is lett belőle.
(Ha valaki el szeretné olvasni valamelyiket, akkor jobb egérgomb és "kép megjelenítése")
Előző héten napvilágot látott a Szentendrei Kurír novemberi száma, melyben a szerencseszámom oldalán egy Velem készített rövid interjú olvasható, múltamról, jelenemről és jövőbeli - városban intézett - terveimről. Akit esetlegesen érdekel, az itt el tudja olvasni, ha a 'kép megjelenítésére' kattint. :-)
A címben forgó szavak az előző heti csütörtököm rövid ismertetői, de muszáj róla kicsit részletesebben és lelkesebben is beszámolnom, ugyanis azt hiszem, hogy egy új csavar következett be az életembe, és ez tulajdonképpen egy nap alatt, ami elképesztő jelentőséggel bír rám nézve. Kezdeném is a reggeli óráktól, amikor is kapásból sikerült elaludnom, és úgy gondoltam, hogy ezáltal már csak pocsék lehet a napom... de ezzel ellenben egyre jobb lett:
Egy iskolai házi feladat révén már a kora reggeli órákban forgatásba kezdtünk néhányan, melyet a szűkös határidőnek 'köszönhetően' mindenféleképpen be kellett fejezni délig. A téma elég kényes, ugyanis az volt a feladat, hogy bemutassuk saját magunkat, hogy kik vagyunk és mit csinálunk... és ezáltal próbáljuk 'eladni' magunkat. Ha el nem is adtam magam, de az elkészült videó közel olyanra sikeredett, amilyennek elképzeltem. Ez nagy szó, mert eddig tulajdonképpen sosem az lett a vége, amit megálmodtam, és ez gyorsan kedvemet is szedte... kivéve jelen esetben, mikor abszolút szórakozással telt a forgatás rengetek bakival :-) Az említett kényes témának és a nagyszerű' színészi alakításomnak' köszönhetőn nem tudom mitévő legyek, ugyanis néhány barátom, rokonom azt mondja, hogy tegyem közzé a videót, de lehet, hogy inkább a privát szférát kellene hogy erősítse... egye-fene, katt videóra:
(360p helyett kérlek kapcsold át 720p-re a jobb minőségért)
Fél 1 - a forgatásnak vége -, irány a főváros. Egy nem akármilyen helyre mentem és nem hétköznapi ügyben (esetemben legalábbis). A Szentendrei Kurír szerkesztőségéhez látogattam el, ahol is interjúkészítés céljából hívtak meg. Ez azért nagyszerű dolog, mert a művészi oldalát a fotózásnak úgy érzem csak kóstolgatom, de még nem érzem az ízeit... mégis a város talán úgy érzi, hogy fontos lenne a támogatása és megismertetése... oly módon, mint amilyen ez is, hisz be szeretnék mutatni az 'Én és a Szentendrével alkotott közös kapcsolatunkat', illetve a fotóművészetről és a munkásságomról alkotott véleményemet, céljaimat. Nagyon szívélyes fogadtatásban volt részem, és történt egy SZEREPCSERE, amit hirtelenjében nem tudtam észrevétlenül kezelni... ugyanis a beszélgetés során egy fiatalember végig fotózott, utána pedig kimentünk a zöldövezetbe ahol folytatódtak a fotók készítése :-). Nagyon szokatlan volt, de összességében úgy gondolom, hogy jól sikerült az interjú, és a képekkel együtt a cikk is fantasztikus lesz... amely már a novemberi Szentendrei Kurírban olvasható lesz.
Mikor készen lettünk nem időztem sokat Pesten, azonnal indulnom kellett Szentendrére, útközben egy pékségnél ejtettem meg az ebédemet és a vacsorámat is egyben... ugyanis a napnak még nem volt vége és a piszok izgalmas része még csak most jött: a Zsűrizés.
Pár hete egy nagyon kedves ismerősöm, Máté azzal kapcsolatosan keresett meg, hogy Szentendrén egy rendezvénynek, név szerint az ÖKO Gyereknapnak Ő az egyik szervezője, és a gyereknap keretein belül egy rajzpályázat is a program része... ahova kisiskolások körülbelül 100 alkotása közül kerül ki győztesnek osztályonként az a 3 + 1 különdíjas kép, melyet a zsűri kiválaszt... és rám esett a választása, hogy döntsek ezen képekről. Mondanom sem kell, hogy ez mekkora örömöt jelentett a számomra, de ugyanakkor felelősséget is... ezért elterveztem, hogy Én csöndben majd mutogatok 1-2 képre, melybe szerelmes lettem, de inkább csöndes, mintsem hangos leszek a zsűriben... aztán kiderült, hogy a zsűrit csupán ketten alkottuk Mátéval, sőt... kérte is hogy Én bíráljam a képeket, és Ő ha nem ért egyet a végső eredménnyel, akkor szól csak bele. Higgyétek el, elképesztő nehéz a zsűrizés. Órákon keresztül harcol az ember saját magával, mert nehezen tud dönteni és olykor a saját döntését sem akarja elfogadni, azonban hatalmas élmény. Engem rég óta nagyon vonzott ez a 'szerep' is, de húszon évesen nem éreztem magam alkalmasnak ehhez... azonban a felkérésnek köszönhetően nagyon örülök, hogy belevágtunk és megcsináltuk, hisz felejthetetlen élmény lett a számomra :-) Mint ahogyan az egész nap is...
Utolsó kommentek