Lévay Máté

   Nincs is szebb érzés egy lelkes fotós számára, amikor arról kap visszaigazolást, hogy egy szakmai zsűri elismeri a munkáját... jelen esetben a fotóját! Ezzel az örömhírrel lett szebb a MAI napom, és a közelgő karácsonyom :-) bár van egy apróság, mely elszomorított... telhetetlen lennék?

Én mindig is a zsűrizést tartottam jobbnak - főleg egy ilyen jellegű pályázaton - hisz a képekről (és azok mondanivalójáról) szakmában jártas személyeknek kellene dönteniük. Bár a Nike fotópályázaton is hihetetlen nagy örömet tudtak szerezni nekem, mikor megtudtam az eredményt, de... mivel az közönségdíjas volt, így bárki mondhatja és gondolhatja, hogy csalás van a háttérben. Nem titkolom, sokszor az én fejemben is megfordul a gondolat egy olyan pályázat kapcsán, ahol szubjektív véleményem szerint egy másik képet jobbnak tartottam volna győztesnek, mint azt, amit első helyezettnek ítéltek a szavazatok alapján.

Szerencsére a Sport Auto-nál - a közönségszavazattól elhatárolódva - duplán is lehetőségem volt megtapasztalni azt a valódi boldogságot, aminek következtében még jobban megszerettem a fotózást, és ezt ismételten átélhetem, hisz 2 fotográfus döntött amellett, hogy a beküldött két képem közül az egyiket a dobogó legalacsonyabb, (de legstabilabb) szintjére emeli! Téma pedig: "Ahogy a világot látom". Miért vagyok mégis egy picit szomorú?

Az eredményhirdetés előtt kaptam egy levelet a pályázat kiírójától, hogy - mint pályázót - szeretettel várnak Kecskemétre az ünnepélyes eredményhirdetésre... egy kis étel, ital társaságában. Mondtam is itthon hogy el kellene menni, azonban a megkérdezettek közül mindenki hezitált és elhatárolódott a távolság miatt, így senki sem szánta el magát hogy elkísérjen, így itthon maradtam és azt kívántam: Nehogy helyezett legyek!!! Hát lettem, így nem volt alkalmam átélni a személyes gratulációt, és ki tudja mi mindent vesztettem még az este folyamán... azonban egy cseppet sem vagyok elégedetlen, újra a föld felett lehetek néhány centivel, és mire leszállnék, addigra itt a karácsony, és a szeretett ünnepe! :-)

    10 perce még nem tudtam volna szavakba önteni azt a felhőtlen boldogságot, amit most érzek! Nagy kő esett le a vállamról, állandóan csalódok magamban és így azok is csalódnak bennem, akik ismernek. Elismerést is alig-alig kaptam, főleg fotós szemszögből. Miről is beszélek?...:

(Nagyításhoz: Kép megjelenítése)

    A (sokszor emlegetett) World Series by Renault, Hungaroringen megrendezett napján figyeltem fel a bemondótól egy pályázatra, ami úgy hangzott: A WSR és a Sport Auto Magazin közös fotópályázatot hirdet. Hirtelenjében nem foglalkoztam a dologgal, mert folyamatosan ott vagyok 1-1 pályázaton, általában kisebb, mint nagyobb sikerrel, ezért úgy gondoltam minek törjem magam, állandóan belelkesedek, pedig úgy sem nyerek. Ma este 22:00 kor, anyum elhozta az újságot (Sport Auto Magazin 2010/8) , majd fellapozva a nyertesek listáját látva az újságban az eredményt síri csönd lett... aztán felkiáltottam(!!!) és egy engem körülvett jeget törtem meg: 3 kategóriából KETTŐt megNYERTEM! Egész pontosan 3 legjobb művet választottak/kategória, de nincs ragsorolva, sőt: külön kiemelí hogy a 3 személy Győztes, nem pedig Helyezett. Miért is olyan nagy szó ez a számomra? Először is egy nagyon színvonalas, nyomtatott sajtóról van szó, másrészt pedig 714 képből választották ki azt a 2-t képemet, amitől leradírozhatatlan mosoly van az arcomon.

     Nyereményünk egy WSR-es ajándékcsomag (lehet hogy két brosúra:-), nincs részletezve, szóval meglepetés lesz ), egy Sport Auto Magazin előfizetés, illetve (aminek a lehető legjobban örülök) bekeretezett oklevelet. Ugye a faramuci helyzet abból adódik, hogy a papírforma szerint én ezeket a nyereményeket duplázva kapom. Remélem nem nyúlják le :-) Szóval a mai új mondásom: "Ember, küzdj, és bízva bízzál", illetve egy másik szellemes: "A remény hal meg utoljára!"