Lévay Máté

     Sokkoló híreket kaptam az este folyamán. A magazinunk másik fotósa, a kollégám fényképezőgépe kereket oldott, más szóval gazdát váltott. Valakinek eszébe jut valami hasonlóság egy nemrég történt esettel? Emberek! Komolyan ennyire elfajult ez az ország?! Vagy mi nem becsüljük ennyire az értékeinket? Sebet szakított bennem ez a történet, totálisan átérzem Bence helyzetét, és borzasztóan el vagyok keseredve.

Nemrég gondolkodtam el a következőn: "Akkor vagyok a társadalom igazi tagja, ha lopok a másiktól, vagy ha eszembe se jut a lopás gondolata, SŐT, ha találok valamit még vissza is juttatom a gazdájának?" Én hiszek az utóbbiban és tartom is magamat hozzá, mert nem csak anyagi, de lelki sérülést is okozhat az ember a másiknak, ha ellopják a hobbieszközét, a munkaeszközét.

    Én jelenleg sajnos borzasztóan bizalmatlan lettem az emberekkel szemben, ezért nem is nagyon viszem sehova sem a gépem, csak ahova muszáj és tudom, hogy egész végig a nyakamban illetve a kezemben lehet. Továbbá nyugodtabb vagyok, ha vannak még velem, bízom benne, hogy feltűnne nekik is, ha kicsennének valamit a táskából.

     Szombat, napsütéses - és látszólag jó - nap. Túl egy hetes fertőzésen, majd éppen kezdek kilábalni a szerencsétlen fogam okozta "betegségből", már itt a következő csapás: ellopták a hobbim, a munkám :-(. Ezen bejegyzésem a szokásostól eltérően 'depisebb' hangvételű, kérlek ne haragudj!

    Hetek óta várom a mára megrendezésre került World Series by Renault rendezvényt, először meghiúsulnak látszott a kilátogatás a versenyre egy remek fogfájás illetve gyulladás miatt. "Szerencsémre" mára az előző napokhoz képest jelentősen jobban lettem így kimozdulásul elmentünk 5-en a pályához. Hőség volt, de a gumifüst kiegyenlítette ezt a rossz érzést. Jöttek a 3.5ccm es formula autók, utána a 2.0ccm es formulák, majd a Megánok versenye. A végét egyáltalán nem néztem, mert nagyon elkeseredtem.

    Mindenki figyeljen jól és higgye el! Egyetlen pillanat elég hogy áldozat legyél bármilyen téren! Tapasztalt áldozat lettem, egyelten pillanat alatt ellopták a táskámból a gépemet, a kamerámat. Azt a kamerát mely lehet, hogy nem volt a legprofibb, nem volt HD, de saját(!!!) és évek óta dolgozok vele. Köszönhetően a történteknek, le kell mondanom a nyári munkáimat, a terveket. :-( Mocsok egy érzés, hogy míg ezeket a sorokat írom, más annak örül, hogy a töredékéért feltehetőleg eladta feketén. Átkozódtam, bízok a sorsban, hogy ezek az emberek még szenvedni fognak, de felesleges, inkább nem teszem. Én nem hiszek senkiben és semmiben. "Ha jót adsz jót kapsz?", megpróbáltam! Találtam egy telefont és visszaadtam egyből 'apukának'. Nem akarok senki hitével játszani, ez csak az én feszült lelkiállapotú gondolatom.

    Tapasztalatom utáni első kijelentésem a következő: Tartsd és el ne engedj semmit, ami a tied, ami hiányozna és amit/akit szeretsz!  R.I.P Sony DCR-SR52

     Néhány saját kép a mai eseményről, de engem már ez se tud boldogítani...

3 a magyar igazság és egy a ráadás. Várom, hogy mi lesz a ráadás a nyáron.