Lévay Máté

    Rettenetesen örültem, mikor - 2 évvel később ismételten - megkaptam a megtisztelő felkérést, hogy a Nagy Feró és a Beatrice együttesének képeit én készíthetem el, és ráadásul még szabad kezet is kaptam a fotózás részleteit illetően. Azt hiszem ez az egyik legfantasztikusabb érzés egy olyan személy számára, akinek a foglalkozása a legnagyobb szerelme... nem beszélve arról, hogy a lehetőség is eget rengető a számomra. Imádom, imádom és IMÁDTAM!

    A műtermi fotók mellett fontosnak tartottuk közösen, hogy beltéri elegáns képek is születhessenek magáról a teljes együttesről, és annak tagjairól is külön-külön. Ehhez helyszínül a budapesti Symbol-t kaptuk meg és teremről-teremre jártunk, nagyon izgalmas volt, hogy mennyi lehetőség áll a rendelkezésünkre... de volt egy ősi ellenségünk, bizony. Az idő! Ami aztán telik rendesen, főleg ha jól érzed magad. :-)

    Nagy köszönettel tartozom az együttes tagjainak, hogy mindig eszükbe jutok, ha fotózással kapcsolatos kéréseik merülnek fel. A közös munkát stílusosan egy közös csoportképpel zártuk. Ricse Ricse, Beatrice! :-)

(Köszönet a werk fotókért Bordás Roland barátomnak)

   Különleges volt ez a hétfői nap a stáb számára, ugyanis egy olyan személy jött el hozzám műtermi fotózásra, aki először nagyközönség előtt 2007-ben a Csillag Születik-ben tűnt fel, majd 2009-ben már Ő képviselte hazánkat az Eurovíziós Dalfesztiválon. Az a személy, akiről beszélek nem más, mint Ádok Zoli! :)

   Amikor találkoztam Zolival, nem tudtam még, hogy milyen személyiségre számíthatok. A riportok és az interjúk csak részben segítenek hozzá, hogy bármit biztosra megállapíthassuk bárkiről, hisz a 'színfalak mögött' mindenki más, és az az igazi énje. Titkon reménykedtem abban, hogy jól telik majd a délután, de ez nem szimplán jó volt... hanem fantasztikusra sikeredett! Nem számítottam erre! Dolgozni sem volt nehéz, sőt Zolinak rengetg olyan ötlete volt, ami nem szimplán 'rutint' jelentő mozdulat a kamerák előtt, hanem felkészültségét hangsúlyozza.

   A képeken sokkal inkább azt szerettük volna átadni a néző felé, hogy milyen Ő valójában, mikor nem dolgozik, tehát elsősorban nem az énekes oldalát mutatnánk be, hanem a közvetlenebb, hétköznapibb felét, annak is egy elegánsabb és sportosabb vonalát.

  Zoli volt olyan kedves, hogy hozott Nekem egy dedikált lemezt is magával. Rettenetesen jó! :)

   Alig pár napra rá az Irigy Hónaljmirigy két ismert személye, Sipos Tamás és Péter látogatnak el hozzánk! :)

Smink: Rokolya Lili
Haj: Szilvási Ágnes
Lévay Stúdió - Szentendre

  Nemrégiben írtam Enikőről, akit kismamaként örökíthettem meg képek formájában :) A legutóbbi fotózástól számolva eltelt jó pár hónap, és azóta megszületett a gyönyörű Alizka, aki végre anyuja pociján kívül is modellt 'állt' Nekem. :)

   A csöppségek fotózása tényleg egy hálás téma minden fotós és néző számára egyaránt, azonban nagyon nehéz és kitartást követelő feladat. Talán pont ezért tudjuk jobban értékelni, ha sikerül 1-1 kép, mert nem egyszerű ezt megvalósítani. A legnagyobb baj sokszor - az esetleges sírása mellett -, hogy a folytonos mocorgása miatt nehezebb az élesítés. Viszont ha véletlen van egy pici mosoly, az mindent kárpótol :)

   Szerencsém volt, mert Aliz sokkal kitartóbb volt, mint én azt érkezésem előtt gondoltam volna. Arra számítottam, hogy első perctől kezdve a szomorkásabb arcát láthatom, de hála Neki, ez nem így lett :) Így viszont nagyon jó hangulatban telt az egész nap.

   Az előző hetekben, hónapokban több műtermi fotózásunk is volt, amelynek képeiből csináltam egyfajta válogatást 'műtermi vegyes' címmel. :)

   Ha a fotóimat jellemezni kellene, akkor körvonalazva azt mondanám, hogy viszonylag letisztultak, hátteres tartalma kevesebb, mint ha elvont fotókat készítenék rengeteg gondolattal. Vidámság és annak pillanata a jellemző, abszolút pozitív. Ezt az irányt mindvégig követni szeretném, de úgy gondoltam, hogy némi hangulatingadozás belefér és kicsit több is belekerülhetne a képekbe, mint ami átjön a puszta látványával. Persze ez sem utolsó, hisz elsődlegesen az köti le az embert, ha valami csodálhatót talál... de hogy mik jártak az ember fejében, amikor a képeket fejben kitalálta... azt kevesen tudhatják mindig. Egy kicsit Én is átadtam magamat a gondolatoknak és a társadalmat jelentő problémáknak, amellyel ezt a sorozatot készítettük el:

   Elmondhatatlanul szerelmes vagyok a romos környezetekbe (fotózás szempontjából), ami rengeteg lehetőséget kínál a kompozíciókat illetően, nem beszélve a képek témáját, amihez tökéletesen passzol ez a közeg. A magány, az elveszettség és a fájdalom mind-mind megjelennek az ember életében. Ennek fontosságát szerettük volna kiemelni és közvetíteni a néző felé.

   A külső helyszínű fotózások mindig izgalmasak, hisz már magát a sminkelést sem a legegyszerűbb megoldani egy ilyen helyen, az öltözésről már nem is beszélve, hisz minden porban és törmelékben úszik. A beállítások sem hétköznapiak, bár ez számomra inkább vágyakozással is kihívással jár együtt, a sablonosság sosem hozott igazán lázban. Itt viszont a fények sehogy sem onnan jöttek alapból, ahonnan mi szerettük volna, így ezen munkálkodtunk a legtöbbet.

A fények tesztelésével annyira sokat bíbelődtünk, míg a fotózásra alig maradt már idő. Egy apró nehézség is párosul ehhez, mégpedig az, hogy az aggregátor - mint áramforrás - kifogyott benzinéből, így elég hamar elfelejthettük a stúdióvakukat. Ettől a nehézségtől eltekintve tökéletesen elégedett vagyok az eredménnyel. Pontosan olyan lett, mint ahogyan Én azt megálmodtam. Ez az Én valóságos álomképem.

Stáblista:
Modell: Pfitzner Kyra
Smink: Nyúl Alexandra
Helyszínért köszönet Stelzel Eriknek és Sárkány Mártonnak (www.pannonpaintball.hu)
Werk fotók: Nyúl Alexandra, Bordás Réka

A fotózásról cikk is megjelent a Szentendrei Kurír Áprilisi számában:

   Herceghalmi Vivien nem csak egy fiatal és elbűvölő lány, hanem egy igazi vérbeli modell, aki tényleg érzi, hogy mi áll jól Neki! Meglepő volt, amikor a második fotókiállításom megnyitóján is legtöbben a Vivis képeket nézték, illetve érdeklődtek felőle. Valóban átjön, hogy milyen jószívű és lelkes. Épp ezért döntöttünk úgy fotósbarátaimmal, hogy elmegyünk Vele és egy hatalmas mezőn készítünk fotókat :) Ez a fotózás két naposra sikeredett.

   Az időjárás az első napon nem volt túl szerencsés, mert pont mikor nekikezdtünk, már elkezdett szemeregni, utána pedig szó szerint mintha dézsából öntötték volna. Szerencsére a jobb fotóstáskák már vannak annyira jó anyagból, hogy ha vízbe ejted se ázik át. Első helyszínünk egy búzamező volt, ami nagyon sok lehetőséget adott és derítőlap hiányában is egész jól meglehetett világítani modellünk arcát ahhoz, hogy ne legyen zavaróan sötétebb.

   Az esős idő miatt a fotózást egy másik napon és egy másik mezőn folytattuk. Itt is volt lehetőség bőven, kezdve egy kis 'talált szalmával' és festői környezetével. Ritka hogy ennyien összeverődjünk fotós barátok, de most szerencsére sikeredett, így még nagyobb lelkesedéssel kattintgatott mindenki! :) Fantasztikus nap volt!

(Werk fotó: Galkó Éva és Bordás Réka)

   Szerencsére több témában volt lehetőségem eddig fotózni, azonban ami kisbabához akármilyen köze is lett volna, az nagyon távol állt tőlem. Eljött az idő azonban, hogy ezen változtassunk, ugyanis Enikő látogatott el hozzám műtermi fotózásra, aki éppen Alizt várta. :)

   Azt mondják, hogy nincsen szebb a saját gyermekünknél. Bár nem vagyok szülő, de ezzel tökéletesen egyetértek. Ugyancsak szép, ha a születés előtti állapotot lehetőség van megörökíteni, és ugyanígy utána a megszületését követően is :) Ez mindenki életében egy emlékezetes alkalom, főleg első gyermeknél. Próbáltuk ezt az állapotot képet formájában is maradandóvá varázsolni. :)

   Ehhez a fotózáshoz vásároltam függönyöket is szép 'férfias' színekben, pinkben, lilában és pirosban, mégis a rózsaszín volt az, ami a leginkább illett a tavaszias színe miatt. Mindketten nagyon lelkesek voltunk, bízom benne, hogy lesz még lehetőség Alizka megszületését követően is lencsevégre kapnom :)