Lévay Máté

   Ha a fotóimat jellemezni kellene, akkor körvonalazva azt mondanám, hogy viszonylag letisztultak, hátteres tartalma kevesebb, mint ha elvont fotókat készítenék rengeteg gondolattal. Vidámság és annak pillanata a jellemző, abszolút pozitív. Ezt az irányt mindvégig követni szeretném, de úgy gondoltam, hogy némi hangulatingadozás belefér és kicsit több is belekerülhetne a képekbe, mint ami átjön a puszta látványával. Persze ez sem utolsó, hisz elsődlegesen az köti le az embert, ha valami csodálhatót talál... de hogy mik jártak az ember fejében, amikor a képeket fejben kitalálta... azt kevesen tudhatják mindig. Egy kicsit Én is átadtam magamat a gondolatoknak és a társadalmat jelentő problémáknak, amellyel ezt a sorozatot készítettük el:

   Elmondhatatlanul szerelmes vagyok a romos környezetekbe (fotózás szempontjából), ami rengeteg lehetőséget kínál a kompozíciókat illetően, nem beszélve a képek témáját, amihez tökéletesen passzol ez a közeg. A magány, az elveszettség és a fájdalom mind-mind megjelennek az ember életében. Ennek fontosságát szerettük volna kiemelni és közvetíteni a néző felé.

   A külső helyszínű fotózások mindig izgalmasak, hisz már magát a sminkelést sem a legegyszerűbb megoldani egy ilyen helyen, az öltözésről már nem is beszélve, hisz minden porban és törmelékben úszik. A beállítások sem hétköznapiak, bár ez számomra inkább vágyakozással is kihívással jár együtt, a sablonosság sosem hozott igazán lázban. Itt viszont a fények sehogy sem onnan jöttek alapból, ahonnan mi szerettük volna, így ezen munkálkodtunk a legtöbbet.

A fények tesztelésével annyira sokat bíbelődtünk, míg a fotózásra alig maradt már idő. Egy apró nehézség is párosul ehhez, mégpedig az, hogy az aggregátor - mint áramforrás - kifogyott benzinéből, így elég hamar elfelejthettük a stúdióvakukat. Ettől a nehézségtől eltekintve tökéletesen elégedett vagyok az eredménnyel. Pontosan olyan lett, mint ahogyan Én azt megálmodtam. Ez az Én valóságos álomképem.

Stáblista:
Modell: Pfitzner Kyra
Smink: Nyúl Alexandra
Helyszínért köszönet Stelzel Eriknek és Sárkány Mártonnak (www.pannonpaintball.hu)
Werk fotók: Nyúl Alexandra, Bordás Réka

A fotózásról cikk is megjelent a Szentendrei Kurír Áprilisi számában:

   Két teljes napja várom, hogy ezt a bejegyzést elkezdhessem megírni, sőt... igazából már a fotózás előtt is szerettem volna itt tartani :-) Mégis, szinte nem is tudom, hogy hogyan kezdjem az élménybeszámolómat. Megpróbálkozom a megszokott kezdetekkel indítani irományomat:

   Ez volt az első saját szervezésű fotózásom, melyre nagyobb hangsúlyt fektettem és nem titkolom: nem volt egyszerű a kivitelezés, azonban biztos voltam benne, hogy nem lehetetlen összehozni, így lelkesedésemből nem engedtem és igyekeztem mindenkivel felvenni a kapcsolatot, hogy szép lassan összeállítsam a fontosabb tényezők listáját, mint a helyszínt, sportautót és a stábtagok névsorát. Mindez pár hetet vett igénybe és utólagosan biztosra állíthatom: minden velejáró idegességet megért!

   A szervezés több fázisból állt, melynek a legstresszesebb pillanatát az okozta, hogy a nagylelkűen felajánlott Szentendrei volt orosz laktanyán - mint fotózási helyszínen - bizonyos területein "vajon fel akad a sportautó, avagy sem?"
Sokáig nyugtalanított a kérdés, ezért az előzőhét egyik napján tartottam egy terepszemlét Stelzel Erik (www.pannonpaintball.hu) jóvoltából az eredetileg paintballként funkcionáló pályákon, hogy egyrészt: tervezni lehessen továbbra is a részleteket, másrészt meg megválaszolódjon az előbbi kérdés... melynél továbbra sem tudtam biztosra menni, így ejtettem is a nagyon lapos autók kategóriáját.. aztán jött a 'felajánlás' és vele együtt a közreműködés Tokai Róbert, illetve az Ő Chevrolet Camarojának személyében, majd ezt követően kiválasztásra került a két modell is. A néma hallgatásnak oka volt - ami a blogbejegyzések hiányát illeti -, de ezennel elkezdődött a Camaro Project!

   A két modellem közül Krecskovszki Evelin volt a női főszereplő, míg a férfi oldalt Petrovicz Roland képviselte, akivel korábban már volt alkalmam közösen dolgozni a Cotton Club-os fotózáson és karakteres arca miatt kapásból egy sportautó mellé tudtam elképzelni, így nem volt kérdés a részemről, ki legyen Evelin mellett a képeken.

   Hálás köszönettel tartozom Tarjányiné Gera Szilviának, aki csodálatos sminket varázsolt a fotózás legelején és javította a képek minőségét, illetve segített rajtam az esetleges arcretusálások kapcsán időt spórolni. Ha kíváncsiak vagytok a további munkáira, akkor kattintsatok a weboldalára: www.geraszilvia.freewb.hu!
   Szinte állandó jelleggel dolgozom Bordás Rolanddal, aki elfogadta a meghívásomat és részt vett a fotózáson. A WERK fotók mellett nagyon sokat köszönhetek neki, épp úgy, mint a fotózás teljes ideje alatt készült WERK videóért bátyámnak: Lévay Gergelynek!

  Szerencsére semmi nem zavarta meg az eseményt és a rendkívüli hideg ellenére is mindenki maximálisan kivette a részét a munkálatokból és azt látom viszont, amint fejben elképzeltem. Robinak köszönhetően viszont egy váratlan élménnyel lehettem gazdagabb azáltal, hogy a több száz lovas Camaro kulcsát odaadta, mondván: próbáld ki! Ez egy betegesen erős verda! :-)

    Szokásos fotós kijelentés, miszerint 100 képből ha már 1-re azt mondod, hogy 'hú, ez jó lett', akkor profi vagy és piszok szerencsés. Mivel én nem vagyok profi, így duplán olyan szerencsés viszont lehetek, ugyanis 20 képből lett kapásból egy, amire azt mondtam: hű, ez k*rva jó! :-)

   A fotóz teljes egészéről minden bizonnyal 3 különböző médiumnál jelenik meg cikk, amely boldogsághormonokkal tölt el és próbálok eleget tenni ezeknek a lehetőségeknek, ugyanis nem árt, ha mások is olvasnak erről a remek csapatmunkáról, ugyanis irigylésre méltó mindenkinek a közreműködése, részvéte és támogatása!

Aki pedig nem látta még a fotózáson készült WERK videó összeállítását, annak íme a videó!

Még egyszer köszönöm mindenkinek, illetve külön a helyszínért a PannonPaintball.hu -nak, Tokai Róbertnek a sportautót és Gera Szilviának az önzetlen közreműködést!