Lévay Máté

   Életem legnagyobb hangulatú munkája és egyben fotózása a 2011 május elseji Beatrice Tabáni koncertjéhez köthető, ami fantasztikus volt, leírhatatlanul szerettem minden percét. Idén ebből az érzésből repetázhattam, ugyanis ismét május elseje lett, Én pedig ismét a Beatrice-nek dolgozhattam :)

  Az a közeg, ami ott fogadott, leírhatatlan. Mindenki szórakozni jött, örömet lelni a zenében és annak minden velejárójában. Emlékszem, hogy tavaly még nagyon zavarban voltam, mikor a színpadra felmenve fotózhattam, sőt már-már rosszul éreztem magam és lámpalázam volt, mikor kinéztem és hihetetlen embertömeget láttam. Amikor pedig hozzászoktam volna, már vége lett az estének. Idén azonban ezt folytathattam és le se akartam jönni fentről. Imádtam a zenét, az irdatlan hangerőt és a fotózást is.

A koncert előtti és utáni pillanatok majdnem olyan izgalmasak tudnak lenni, mint maga az esemény, ugyanis rengeteg emberrel lehet találkozni, akik a média mindennapjaiban részt vesznek. Mondanom sem kell, hogy ezt a részét mennyire szeretem a dolognak. Lehetőség van találkozni kiemelkedő személyekkel, műsorvezetőkkel és zenészekkel.. bár a Beatrice együttese mindent überel :)

    Elérkezett a fotózás 2. napja. Látszólag az idő nagyon nem szeretett volna kedvezni, hisz reggel óta esett, később pedig szakadt az eső és ennek hála igen hamar be is sötétedett a későbbiek során. Ennek köszönhetően kicsit feszültebb voltam az átlagnál, ezért a kedvesem és barátnője a hangulatomat egy kis borozgatással próbálták jobb kedvre deríteni. Azt kell mondanom, hogy sikerült :-)

A Beatrice koncert előtt - egy órával - sikerült a kordonok mögé jutni, és a bandatagokkal kihasználni az ingyen evés-ivás igen kedvező lehetőségét. Ha tudnátok, milyen hangulat uralkodik ott! Képzeletben arra gondoltam, hogy a formula 1-es pilótákhoz hasonlóan néma csöndben koncentrálnak, hogy minden a legtökéletesebben alakuljon... de itt mindenki szintet lépet, erre már alig volt szükség, hisz minden megvolt fejben, ami szükséges egy oltári nagy tabáni hangoskodáshoz. Az eső is elállt szerencsére, mely jelentős nyugalomra adott okot, hisz nem kellett attól tartanom, hogy a gép csurom víz lesz.

Kezdetben a színpad előtt a 'fotós árokban' voltam, de hamar rá kellett jönnöm, hogy van ennél ideálisabb hely, és miért is tétováznék, ha egyszer engedélyt kaptam egyedüliként ahhoz, hogy a zenészek között a színpadon járhassak fel és le. Remek érzés volt határtalanul és szabadon mozogni ott, ahova sokan önerőből próbáltak bemászni. :-)

A korábban említett sötétedés, az eső mellett a második ősi ellenségem azonnal lecsapott, épp ezért rengeteget kattintottam, bízva abban, hogy lesz köztük éles kép hosszú zárral úgy, hogy valamelyest a közönség is látszódjon. Nem volt egyszerű, nem is nevezném tökéletesnek, de ismét tanultam, tapasztaltam, próbálkoztam... és mindenekelőtt nyertem egy felejthetetlen élményt, egy nagyszerű munkát és jó néhány remek embert! :-)