Azt hiszem most sok férfitársam cserélne velem helyet abban a tekintetben, hogy milyen élménydús - és látvány dús - volt a tegnapi napom, mely igen csak maradandó élményt okozott a számomra.
(Megvan az új hátterem :-))
Amilyen feszülten kezdődött a tegnapi napom, olyan jóra sikeredett a nap végére. Mint mindig, most is megvizsgáltam tüzetesen, hogy hova kell mennem, kiszámoltam az időt, az esetleges tömegközlekedési járművek késését is belevéve... csak egyel nem számolok soha: ha szünetel az egyik járat. Ilyen szünetelés volt tegnap is, ami a Széll Kálmán térről vitt volna a szállodához, emiatt nem kevés idegeskedéssel jutottam csak el késés nélkül a helyszínre... de mindezt egy buszsofőrnek köszönhetem, aki volt olyan rendes hogy elvitt egy közelebbi villamosmegállóhoz. 3 percen múlott, hogy ne késsek el ismét... azt hiszem visszajön az a korszakom, hogy mindenhova 1 órával hamarabb fogok odaérni, de legalább ott vagyok időben :-) A lényeg a lényeg, megérkeztem a fotózás helyszínére, mely nagyon szép és előkelő volt... de még annál is szebb és előkelőbb maga a modell :-)
A kezdetek kezdetén lehetőség adódott a fotósoknak egymással megismerkedni kicsit: ki honnan jött, mit csinál, mit dolgozik, mit dolgozott... közben meg szabadon ettél, ittál és hallgattad a tájékoztatást, a fotózás menetét, eddigi tapasztalatokat és néhány tanácsot. Nem sokra rá elindultunk a szállodai szobába, mely telis-teli volt pakolva mindenféle stúdiófelszereléssel. Ekkor toppant be először a kisasszony... alig bírtam visszafogni magam a nevetéstől, mikor az emberek arcára néztem: a csapat nagyobbik fele teljesen elvörösödött, alig mertek a nőre nézni (igaz, Én nem láttam magamat kívülről, lehet én is elpirultam... na jó, nem :-) Én nem!), de mégis zavarban éreztem magamat, mert én voltam a legfiatalabb és mégis teljesen el tudtam különülni fejben, csak a fotózásra koncentráltam és nem éreztem feszélyezve magam egy meztelen női testtől.
Párokban fotóztunk a hely szűkössége és az eszközök megfelelő kihasználhatósága miatt. Na most, képzeljétek el, hogy amíg valakik sorra kerültek, addig a többi 13 ember nem bámészkodni akart, hanem fotózzak ők is eszeveszetten... és ehhez milyen pozitúrákat vettek fel ahhoz, hogy egymás mögött tudjanak addig is fotózni. Láb között a földön feküdve, szekrényre mászva, másik vállára téve az objektívet :-) Amíg valaki nem került sorra, addig gondolkodhatott a beállításokon, meg arról, hogy mégis mit mond közben a modellnek hogy mindkét fél ellazuljon és ne látszódjon a képeken az akt (lélekbeli) hátrányai. Csuha Pál, aki a fotózást vezette még a legelején mesélte, hogy mindenki beszéljen Georginával két kattintás között... még az se kell hogy értelmes legyen a mondatunk, csak valami hangozzon el. Valóban remek tanács, sokat segített mindkettőnkön. Aztán jöttem én, 3 reflektor beállítva és kezdődött az, amiért igazából jöttem.
Vadul kattintgattam, beállításonként körülbelül 5 percünk volt kihozni a maximumot a helyből és magunkból. Az exponálás pillanata mindig nagy élmény, főleg akkor ha tényleg ilyen profi körülmények között szerezheted meg a főszerepet. Pál elmondása szerint, ha 100 képből 1 összejön, ami valóban tetszik, akkor már megérte. Próbáltam ezt felülmúlni és az alacsony elvárásaimnak eleget téve a 100/1 ből 100/5-öt csinálni. Saját ízlésemhez mérten ez össze is jött, azóta 'szenvedek', hogy melyik legyen a hátterem. :-)
Délután 2 körül nekiláttunk az ebédnek. Amin jót szórakozom (utólag), hogy egyet kívántam: ha lesz leves, csak nehogy gombaleves legyen... ugye nem kell leírnom, hogy végül mi volt? :-) De túléltem. Végül jött az utolsó program, a retusálás oktatás.
Megismerkedhettünk Magyarország legjobb retusőrével: Vittman Hajnalkával. Van pár év szakmai tapasztalat a háta mögött, hisz 10 éve dolgozik a Playboynak. Elképesztő, milyen szépen dolgozott, de sajnos viszonylag hamar elvesztettem a fonalat, vége fele inkább hátradőltem és néztem, mit csinál. Tanultunk szempillát dúsítani, arcot pirosítani, 'szebb bőrt' húzni a modellre, tárgyakat kiszedni a képből stb. Nagyon hasznosnak éreztem akkor és most utólag is ezt a 9 órás fotózást és retusálást egyben :-)
Azt szeretem leginkább az ilyen élménybeszámolókban, hogy miközben ezeket a sorokat írom, újra átélhetem ezt a remek eseményt és emiatt majdnem, hogy teljesen csukva van a szemem, hogy mégjobban beleképzeljem magam az élményekbe.
Köszönöm Gergőnek, hogy meglepett ezzel az ajándékkal! :-)
Utolsó kommentek