Lévay Máté

    A rendezvénysorozatok után elérkezett a vasárnap: a pihenés napja... de nem Nekem :-) Felesleges energiáimat 2 fotózással csillapítottam, témában és személyben is szó szerinti egymást követő váltásban. Kezdetben egy nagyon kedves és (képekkel bizonyítottan) csinos csoporttársnőmről készítettem képeket, utána az este és majdan éjszakába torkoló második fotózás egy félakt/reklám szerű fotózásba ment át. Lássunk ezekről pár képet:

   Elképzeléseim a "Héé... ez háttérkép gyanús kép!" kifezezésen alapult, vagyis hogy letisztult, de mégis valamilyen témát körülölelő képek szülessenek, akár 1-1 terméket reklámozva vele. Az elején még kis szolid beállás, faltámasztós egyszerűbb fotók születtek, de valami hiányzott belőle... a dögösség, a vadság. Próbáltuk orvosolni:

   A jókedv kétségtelenül megvolt, de úgy éreztük, hogy egy finom whisky és pezsgő közreműködésével - az egyébként is hiányos - gátlásainkat teljesen 'levetkőzzük', majd folytatjuk tovább a munkát... egy ideig, aztán azt vettem észre hogy a gép már nincs a kezemben és Lenkével közös képeket kattintgatnak rólunk... ki érti ezt? :-)

Idővel előkerült a ventilátor, melyet a haj lágy lebegéséhez használtunk, hogy legyen egy kis mozdulata, mozgása a képnek, illetve előkerült a HELL energiaital is, és megpróbáltuk a terméket egy dögös nővel 'eladni'. Hogy sikerült-e azt majd a visszajelzésekből fogom levonni. Alapjába véve nem ez volt a cél, de jó ötletnek találtuk és érdekes próbálkozásnak.

Egyre inkább rájövök, hogy mennyire szeretem a fotózásokat. Amíg korábban csak a képekért, addig mostanra márt magért a hangulatért is. Hihetetlen jókedvűek, felszabadultak és Önmagunk lehetünk mindannyian, akik részt vesznek egy ilyen és ehhez hasonló fotózáson, akár modellként, fotósként vagy más stábtagjaként.

    Azt hiszem most sok férfitársam cserélne velem helyet abban a tekintetben, hogy milyen élménydús - és látvány dús -  volt a tegnapi napom, mely igen csak maradandó élményt okozott a számomra.

(Megvan az új hátterem :-))

    Amilyen feszülten kezdődött a tegnapi napom, olyan jóra sikeredett a nap végére. Mint mindig, most is megvizsgáltam tüzetesen, hogy hova kell mennem, kiszámoltam az időt, az esetleges tömegközlekedési járművek késését is belevéve... csak egyel nem számolok soha: ha szünetel az egyik járat. Ilyen szünetelés volt tegnap is, ami a Széll Kálmán térről vitt volna a szállodához, emiatt nem kevés idegeskedéssel jutottam csak el késés nélkül a helyszínre... de mindezt egy buszsofőrnek köszönhetem, aki volt olyan rendes hogy elvitt egy közelebbi villamosmegállóhoz. 3 percen múlott, hogy ne késsek el ismét... azt hiszem visszajön az a korszakom, hogy mindenhova 1 órával hamarabb fogok odaérni, de legalább ott vagyok időben :-) A lényeg a lényeg, megérkeztem a fotózás helyszínére, mely nagyon szép és előkelő volt... de még annál is szebb és előkelőbb maga a modell :-)

    A kezdetek kezdetén lehetőség adódott a fotósoknak egymással megismerkedni kicsit: ki honnan jött, mit csinál, mit dolgozik, mit dolgozott... közben meg szabadon ettél, ittál és hallgattad a tájékoztatást, a fotózás menetét, eddigi tapasztalatokat és néhány tanácsot. Nem sokra rá elindultunk a szállodai szobába, mely telis-teli volt pakolva mindenféle stúdiófelszereléssel. Ekkor toppant be először a kisasszony... alig bírtam visszafogni magam a nevetéstől, mikor az emberek arcára néztem: a csapat nagyobbik fele teljesen elvörösödött, alig mertek a nőre nézni (igaz, Én nem láttam magamat kívülről, lehet én is elpirultam... na jó, nem :-) Én nem!), de mégis zavarban éreztem magamat, mert én voltam a legfiatalabb és mégis teljesen el tudtam különülni fejben, csak a fotózásra koncentráltam és nem éreztem feszélyezve magam egy meztelen női testtől.

Párokban fotóztunk a hely szűkössége és az eszközök megfelelő kihasználhatósága miatt. Na most, képzeljétek el, hogy amíg valakik sorra kerültek, addig a többi 13 ember nem bámészkodni akart, hanem fotózzak ők is eszeveszetten... és ehhez milyen pozitúrákat vettek fel ahhoz, hogy egymás mögött tudjanak addig is fotózni. Láb között a földön feküdve, szekrényre mászva, másik vállára téve az objektívet :-) Amíg valaki nem került sorra, addig gondolkodhatott a beállításokon, meg arról, hogy mégis mit mond közben a modellnek hogy mindkét fél ellazuljon és ne látszódjon a képeken az akt (lélekbeli) hátrányai. Csuha Pál, aki a fotózást vezette még a legelején mesélte, hogy mindenki beszéljen Georginával két kattintás között... még az se kell hogy értelmes legyen a mondatunk, csak valami hangozzon el. Valóban remek tanács, sokat segített mindkettőnkön. Aztán jöttem én, 3 reflektor beállítva és kezdődött az, amiért igazából jöttem.

Vadul kattintgattam, beállításonként körülbelül 5 percünk volt kihozni a maximumot a helyből és magunkból. Az exponálás pillanata mindig nagy élmény, főleg akkor ha tényleg ilyen profi körülmények között szerezheted meg a főszerepet. Pál elmondása szerint, ha 100 képből 1 összejön, ami valóban tetszik, akkor már megérte. Próbáltam ezt felülmúlni és az alacsony elvárásaimnak eleget téve a 100/1 ből 100/5-öt csinálni. Saját ízlésemhez mérten ez össze is jött, azóta 'szenvedek', hogy melyik legyen a hátterem. :-)

    Délután 2 körül nekiláttunk az ebédnek. Amin jót szórakozom (utólag), hogy egyet kívántam: ha lesz leves, csak nehogy gombaleves legyen... ugye nem kell leírnom, hogy végül mi volt? :-) De túléltem. Végül jött az utolsó program, a retusálás oktatás.

   Megismerkedhettünk Magyarország legjobb retusőrével: Vittman Hajnalkával. Van pár év szakmai tapasztalat a háta mögött, hisz 10 éve dolgozik a Playboynak. Elképesztő, milyen szépen dolgozott, de sajnos viszonylag hamar elvesztettem a fonalat, vége fele inkább hátradőltem és néztem, mit csinál. Tanultunk szempillát dúsítani, arcot pirosítani, 'szebb bőrt' húzni a modellre, tárgyakat kiszedni a képből stb. Nagyon hasznosnak éreztem akkor és most utólag is ezt a 9 órás fotózást és retusálást egyben :-)

Azt szeretem leginkább az ilyen élménybeszámolókban, hogy miközben ezeket a sorokat írom, újra átélhetem ezt a remek eseményt és emiatt majdnem, hogy teljesen csukva van a szemem, hogy mégjobban beleképzeljem magam az élményekbe.

Köszönöm Gergőnek, hogy meglepett ezzel az ajándékkal! :-)