Lévay Máté

    A HELL Energy kft. pár havonta nyereményjátékot hirdet, amivel néhányan kisebb-nagyobb ajándékoknak lehetünk a szerencsés nyertesei. Az ilyen és ehhez hasonló nyereményjátékok nem szoktak rabul ejteni, mígnem meghirdettek egy fotópályázatot. Itt vérszemet kaptam. :-)

   A fotópályázat feltétele az volt, hogy a képnek valamilyen vonatkozásában köze legyen a HELL energiaitalhoz. Nos, ehhez Nekem már volt egy képem korábbról, amit azonnal meg is osztottam és rá 3 percre máris jött egy levél, hogy nyertem és Én lettem az első díjazott. Sosem nyert még egyetlen fotóm sem 3 percre a beküldés után. Nagyon örültem Neki, bár jött a feketeleves...

   A nyeremény táskát pár napra rá postázták is Miskolcról, ami a szó szoros értelemben eltűnt, majd küldtek egy másikat. Jegyzőkönyv, jelentés és jó pár hetet követően megérkezett a nyeremény:

   Összességében az tetszett a nyerés pillanatában, hogy végre egyszer nem kell egy hónapot várni arra, hogy eljusson hozzám az egyik nyeremény, mivel a 'zsűri' mondhatni azonnal döntött, így megspóroltam ezt az időt. Erre a posta húzta el :-) Ilyen a sors!
 

    A rendezvénysorozatok után elérkezett a vasárnap: a pihenés napja... de nem Nekem :-) Felesleges energiáimat 2 fotózással csillapítottam, témában és személyben is szó szerinti egymást követő váltásban. Kezdetben egy nagyon kedves és (képekkel bizonyítottan) csinos csoporttársnőmről készítettem képeket, utána az este és majdan éjszakába torkoló második fotózás egy félakt/reklám szerű fotózásba ment át. Lássunk ezekről pár képet:

   Elképzeléseim a "Héé... ez háttérkép gyanús kép!" kifezezésen alapult, vagyis hogy letisztult, de mégis valamilyen témát körülölelő képek szülessenek, akár 1-1 terméket reklámozva vele. Az elején még kis szolid beállás, faltámasztós egyszerűbb fotók születtek, de valami hiányzott belőle... a dögösség, a vadság. Próbáltuk orvosolni:

   A jókedv kétségtelenül megvolt, de úgy éreztük, hogy egy finom whisky és pezsgő közreműködésével - az egyébként is hiányos - gátlásainkat teljesen 'levetkőzzük', majd folytatjuk tovább a munkát... egy ideig, aztán azt vettem észre hogy a gép már nincs a kezemben és Lenkével közös képeket kattintgatnak rólunk... ki érti ezt? :-)

Idővel előkerült a ventilátor, melyet a haj lágy lebegéséhez használtunk, hogy legyen egy kis mozdulata, mozgása a képnek, illetve előkerült a HELL energiaital is, és megpróbáltuk a terméket egy dögös nővel 'eladni'. Hogy sikerült-e azt majd a visszajelzésekből fogom levonni. Alapjába véve nem ez volt a cél, de jó ötletnek találtuk és érdekes próbálkozásnak.

Egyre inkább rájövök, hogy mennyire szeretem a fotózásokat. Amíg korábban csak a képekért, addig mostanra márt magért a hangulatért is. Hihetetlen jókedvűek, felszabadultak és Önmagunk lehetünk mindannyian, akik részt vesznek egy ilyen és ehhez hasonló fotózáson, akár modellként, fotósként vagy más stábtagjaként.