Az ember mindig többet akar annál, ami van... de ez nem feltétlenül önző és rossz tulajdonság!

Mindenkit motivál valami! Ki akar tűnni a tömegből és olyat akar mutatni amit azelőtt senki, vagy legalábbis AZ amit alkot, az átlag feletti legyen, így már joggal lehetünk büszkék arra, amit tettünk. Én pontosan így látom.

        'Másodállásban' a suli mellett a hobbimnak élek, fotózom és filmezgetek/forgatok kisebb, picivel nagyobb de még mindig kicsiny sikerrel. Erre jó példa - amiről csak a későbbiekben szeretnék mesélni - az egyik pályázatra elküldött kisvideó(i)m.

Mikor leültem és nekiálltam filmezni, azt hittem:

"mi sem egyszerűbb annál, mint elkészíteni egy kisfilmet".

Amikor megtudtam, hogy forgatások vannak a környéken, kimentem és néztem mit-hogyan csinálnak. Legnagyobb megdöbbenésemet az okozta, mennyit foglalkoznak egy egyszerű(nek tűnő) beállítással, világítással, egyebekkel. Sajnos ez a valóság, senki nem akar más árnyékában lenni, hanem saját stílusával valami egyedit alkotni. De később rájön, ha valaki kicsivel több energiát áldoz annak, amit szeret: vért lehet izzadni, akkor sem lesz tökéletes az alkotás. Mindig és mindörökké lesznek olyan pillanatok, melyeken lehetne csiszolni, bár ez néző függő is, ugyanis mindenki mást és mást tart szépnek illetve érdekesnek.

        Semmi sem egyszerű, rögös utat kell végigjárni, de a megoldást mindenki magában találja... azt az apró dolgot, mellyel olyat tehetsz, amiért elismernek, vagy ha más nem is, legalább ennyit mondanak: teszik, gratulálok!