Hosszúak-hosszúak a napok, mégis rövidek és gyorsan telők. Nehéz, zsúfolt napokon vagyok túl, mégsem történt semmi említésre való, ezért nem is mondok róla többet. A mai napom picit eseménydúsabb volt...
Először is szeretném megköszönni két barátomnak, 'Máték'nak a gyors segítségnyújtást egy plusz kamera és egy mikrofon ügyben, annak ellenére, hogy egyiket bulizgatás, másikat barátnőzés közben zavartam meg az előző est késői óráiban. Bocsi :-)
Reggel egy telitáblázott napra ébredtem, miszerint levegőt nem vehetek anélkül hogy ne késnék valahonnan, de mégsem úgy alakultak a dolgok, mint ahogyan tervben voltak (így volt időm fellélegezni). Elvileg a nap folyamán lett volna két filmezésem Budapesten egy modell hölggyel (H. Évával) és egy fiatal színésszel (V. Gyurival). Sajnos ezt a találkozót lemondták és remélhetőleg egy másik időpontra áttettek minket (erről még nem tudok többet), de a két negatívum után egy pozitívum: iskolai feladatú riportomat elkészítettem egy fiatal íróval: Kellár F. János Immánuellel. Ebben az interjúban volt minden: nehézkes kezdés, kitűnő lezárt helyszín, tanulságos és érdekes mondatok, tapasztalatlanság (részemről) illetve bakik, bakik hátán. Ettől eltekintve nagyon tetszett a feladat és köszönetet kell mondanom - elsősorban - Janó barátomnak, hogy rendelkezésemre állt, másodsorban az operatőrömnek Gergőnek, akit úgy csábítottam el, hogy maximum fél órát kellene segítenie (lett belőle majdnem 3 óra).
A java még hátra van, ezt össze kell vágnom és valami csodát alkotnom péntek reggelig. Azt hiszem, ezt sem siettem el, sőt! Most is inkább blogot pötyögök, minthogy riportot vágnék. Tisztába vagyok vele, megyek is!
Utolsó kommentek