Lévay Máté

    Újra itt a nyár, és ilyenkor kötelező érvényű a Hungaroringre való kilátogatás. Tavalyi alkalmaktól eltérően most nem a World Series by Renault-ra mentünk el a kis csapattal, hanem helyette az idén első alkalommal megrendezésre kerülő WTCC-re. Szuper élmények és kalandos változatosságok vártak bennünket.

    Az előző évi 'izgalmakból' (mely a kameralopást illeti) nem tanultam túl sokat, ugyanis volt nálam Kamera és fényképezőgép is. Azonban úgy véltem, hogy egy fokkal nehezebb a lopás, ha a fényképező a nyakamban, a kamera meg a kezemben/kezünkben volt :-)

    Érkezésünkkor arról beszéltünk, hogy: vajon lesz-e baleset, illetve milyen vicces lenne, ha esne az eső ebben a hihetetlen szúrós napsütéses és felhőmentes nappalon. végül mindkettőhöz volt szerencsénk. Michelisz Norbertet megtalálták és bekebelezték a negatív energiák (már ami a második versenyt illeti), ugyanis egy igen látványos balesetnek volt a főszereplője, és rögtön ezután - alig 1 perccel - egy gigantikus jégeső követte, mely piros zászlóhoz vezetett, illetve átázott ruhákhoz. Eltekintve a nedvességtől, lényegében jót tett a nézőknek 2 szempontból is: 1:felfrissült, 2:csúszásokat produkált a vizes aszfalt.

    Az eső végre elcsendesedett és pillanatok alatt olyan meleg lett ismételten a felhők mögött előbújó napnak köszönhetően, hogy sajnos nem maradtunk végig a pálya mellett 'szaunázni', hanem az utolsó verseny előtt elindultunk hazafele. Előreláthatólag ez volt az idei egyetlen ring-es kalandunk, melyet nagyon fogok hiányolni. Elképesztő élmény ahogy szívod be a gumifüstöt és a benzingőzt, mialatt a magyar versenytársainknak drukkolnak a nézők... torkukszakadtából.

    Az Ünnepi Könyvhét évről-évre kerül megrendezésre a Vörösmarty téren, melynek az időpontja idén erre a hétre esett, amely valóban ünnepi alkalommal bír a szempontomból, ugyanis a tegnapi naptól egy olyan fotóalbum került a forgalomba, melyben az egyik saját fényképem is megtalálható. Nagy öröm a számomra, hogy a rengeteg csodaszép és - fotós szemszögből - kiváló képek között a sajátomat is megtalálhatom.

   Egy februári fotópályázaton vettem részt, melynek 'díjazottjai' nem helyezettekre lettek osztva, hanem publikálási lehetőséget nyertek. Szerencsém volt, ugyanis a pályázat határideje előtt (az én órám szerint) 2 perccel még pont el tudtam küldeni 2 képet, és bíztam benne, hogy az egyiket elfogadhatónak tartják ahhoz, hogy a későbbiekben a kezemben tartott könyvben viszont láthassam. Egy kis Isteni szerencsével ez így is történt. :-)

Bár a könyv már megtalálható/megvásárolható a kiadónál és néhány könyvesboltban, a 'közönségnek' ténylegesen csak június 19.-én kerül bemutatásra, ünnepélyes keretek között.

   Egy újabb mérföldkőhöz érkeztem, mely újabb lehetőségeket és kapukat nyitott meg előttem, ugyanis a napokban vált biztossá, hogy hamarosan saját weboldallal is rendelkezhetem, melyet egy nagylelkű támogatás tett lehetővé a számomra.

   Ezzel elkezdődött a weblap tervezése, mely kicsit összeszedettebbé teszi az eddigi munkákat, kategorizálja a képeket és teret nyit a legfontosabb pillanatoknak... mindezt egy átfogó keretbe zárva. Örömömre szolgál, hogy akadnak olyanok, akik aggodalommal kísérik ezt a lépcsőfokot, ugyanis úgy érzik: ezzel megszűnik a blog, a fotózások élménybeszámolója és személyes tapasztalata. Ezt egy pillanatra sem terveztem, sőt! Az irományok és közlések -a lehetőségekhez mérten - továbbra is aktívak lesznek, hisz fontosnak tartom ezt a vonalat is, a weboldal sokkal inkább lehetőséget ad összefoglalni mindezt, amit eddig szavakba öntöttem... csak sokkal-sokkal több új és régi fotó formájában. Rendkívül izgatott vagyok. :-)

Köszönet a http://tarhelyszolgaltatas.com/-nak az önzetlen és nagylelkű támogatásáért!

    4. órája csak újra, csak újra és csak újra pörög a lemez a lejátszóban, mely a Vidámság és Rock & Roll névre hallgat. Őrületes, annyira tetszik, hogy nem tudok betelni vele. Egy kósza pillanatomban meg kinyitom a tokot, elkezdem lapozgatni a kis füzetet és vidámság tölt el, miközben arra gondolok: mekkora élmény volt ezeket a képeket elkészíteni! Jó érzés volt kicsit a Beatrice fotósának lenni, ezt a következtetést kell, hogy levonjam. :-)

    Nagyon elégedett vagyok a végeredménnyel, jobbat álmodni se tudtam volna, mint hogy az album összes képének elkészítéséhez engem kérjenek fel... a lemeztől, a borítófotókon át egészen a hátlapig. Ez még csak az egyik fele, ugyanis a boldogság második fele ott kezdődik, hogy (az engem illető részével) a Beatrice tagok is elégedettnek tűnnek, azért ez remek érzés! Másfelől pedig olyan embereket ismerhettem meg (de tényleg!), akik fantasztikusak, talán ez a legdrágább kincs a számomra.

    Úgy gondolom ezzel itt nincsen vége, ugyanis az elmúlt napok egyikében Nagy Feró lánya, Nagy Gaby keresett meg azzal hogy készítsek Nekik koncertfotókat az elkövetkező koncertjeiken. Remélem ez a 'hullám' nem ér itt véget, hanem előnyt tudok kovácsolni ebből a fergeteges 'kezdésből', melyet még mindig tanulószinten művelek, hisz - aki látott egy-egy fotózás előtt - láthatja, hogy toporzékolok, járok fel s alá és mindeközben azzal időzök el fél órákat, hogy beállítsam a gépet.

   Nem tudok mit tenni, egyszerűen élvezem ezt.. mindezt amit csinálhatok. Elképesztő érzés, mikor valaki velem együtt élvezi a végeredményt, és majdnem annyira tud örülni neki, mint saját magam... azt hiszem emiatt csinálom azt, amit csinálok. Ahogy a kiállításomon is elhangzott: A hobbim a munkám :-)

Szívből köszönök mindent a barátaimnak: a Beatrice tagjainak!!!

    A 'projektnek' vége, a lemez elkészült, a Cora, Auchan Media Markt polcai már megteltek velük... mégis még szükség volt egyetlen rövid eseményre: a sajtótájékoztatóra.

    Ahogy arra számítani lehetett, a pincében tumultus volt, nem lehetett elférni és harcolni kellett a helyért. Kamerák kereszttüze, RTL és TABU tv, köztük fotósok egyik sarokból át a másikba... tehát volt 'kerge marha kór' a sajtó körül :-)

   A bandatagok mellett még megjelent néhány ismert személyiség is, mint például Keresztes Ildikó, akiről korábban már volt szerencsém képeket készíteni, illetve a Non Stop-os Zsoltika, aki a beatboxolásával vállt igen ismerté és elismerté. Zavartalanul zajlott az ünnepség és a lemez megszületésével én is újjászületem :-)

     Szombaton délelőtt egy olyan rendezvényen vehettem részt, ahol közel annyi háziállat volt, mint ember... ráadásul többségben gazdátlan és szomorú (de ugyanakkor érző) lények. Ezt a rendezvényt az Árvácska állatmenhely rendezte Szentendrén.

    Némelyik kutya fél és picit remeg a lába, a másik magabiztosan mozog... a harmadik rohangászik, kihasználva a 'szabadságot', míg a negyedik büszkén lépeget előre. Ezeket véltem felfedezni a kis jámbor állatoknál, akiket annyira nehéz volt ott hagyni, hogy ha otthon elviselnék a kis négylábút, akkor örökbe fogadtam volna valamelyiket, és élete végéig vigyáztam volna rá.

    A rendezvényt a tombola zárta, melynek nyereményei felajánlott tárgyak, eszközök... és az esetemben: saját képek. A sok szép - és olykor finom - ajándékok kiosztása után jött 3 darab A3-as méretű fényképem felajánlásra, melynek remélhetően nagyon örültek a nyertesek :-) Ha ez így van, akkor én vagyok a legboldogabb!

    Viszonylag régen volt alkalmam fotópályázatra jelentkezni, és bejutva próbálkozni. Egyrészt, mert némelyik pályázatnál nem válogatták be a képem, másrészt meg nem volt olyan téma-témakőr, melyben 'érvényesülni' tudtam volna. Azonban most rátaláltam egy pályázatra, melyre két képpel lehetett jelentkezni a wellness érzést prezentálva. Nem nagyon szeretem a közönség szavazásos módszert, sokkal inkább a szakmai zsűrit, de egyre elterjedtebb a 'reklámozd a pályázat kiíróját', tehát kénytelen vagyok így én is hirdetni magamat.

http://www.wellnessakcio.hu/fotopalyazat/szavazok/148
 

http://www.wellnessakcio.hu/fotopalyazat/szavazok/146

Köszönöm mindenkinek, aki szavaz :-)