Lévay Máté

     Nem is tudom, mikor volt ennyire sietős és betáblázott a napom, mint a mai. Suliban a pénteki első óra (televíziós ismeretek) általában hamarabb szokott befejeződni, mint a többi tanóra. Természetesen ma nem így történt, annak ellenére, hogy nagyon jól jött volna. Szaladtam a hévhez, ismételten: természetes és megszokott hogy a szemem előtt zárja be 'kapuit' a HÉV, így szépen lekéstem és várhattam a következőre, 30 - azaz harminc - percet.

Remek! - gondoltam

Így is késésbe vagyok egy Reklámfotózásról, ráadásul fel is hívtak mikorra érkezem, mert ott van mindenki. Előtte még haza kellett ugranom az összekészített fotós cuccokért, majd futás a buszhoz. Isten megsegített, pont odaértem és így nem késtem sokat a munkáról sem.

     Szépen mentem a Levi's üzletbe, ott le az alaksorban levő stúdióba. Nagyjából 25-30 percem volt maradandót alkotni, rengeteg profi berendezés és két kitűnő modell segítségével (Czifra Kingával, 2008-as MISS HUNGARY 2. helyezettjével, illetve az Álom.net színésznőjével és Pártos Viktorral, aki fiatal reklámarc televízióban, modell magazinokban). Hétfőre kell leadnom a kész fényképeket, lássatok néhány saját alkotást: (Kép megjelenítés funkcióval nagyban is meglehet nézni) 

       Ez a szép keddi nap több volt, mint fárasztó! De nem az a fájdalmas fáradtság dominál, hanem a jóleső, pihentető féle. Új munkámból kifolyólag szép lassan kezdem felfedezni Budapestet, aminek épp itt volt az ideje.

       A mai napon Magyarország legnagyobb pókertermébe mentem, ahol egy Magyar női kiválósággal, Szilasi Viktóriával készítettünk interjút, akiről köztudott, hogy eredményesen mozog pókeres körökben, legyen szó hazai versenyekről, vagy Las Vegas-i bajnokságokról. Nagyon sok érdekes dogot tudtunk meg kolléganőmmel Viki múltjáról és jövőbeli terveiről...illetve arról, hogy nemsokára újdonsült anyuka lesz!

       Nem bírtam ki hogy ne próbáljam ki magamat ellene... mondanom se kell: kicsinált! :-)

      A megbeszéltek alapján ma megjelentem egy Budapesti irodában. Itt 6 hölgy várt, akikkel egy kis beszélgetés, 'stábtagokkal' való ismerkedés után a...

La Femme Magazin (http://lafemme-magazin.hu) egyetlen fiú csapattagja és dolgozója lettem, mint Fotóriporter, újságíró és kameraman!!

      Feladatom divatbemutatókon, különböző rendezvényeken megjelenni, felvételeket és riportokat készíteni, riportokat felvenni utána megvágni, feltölteni a weboldalra, illetve kiadott témában cikkeket írni mely ugyancsak az oldalon fog megjelenik. Hatalmas lehetőség a számomra, ez egy olyan környezetnek tűnik, amire vártam és vágytam, hisz elvileg ez a jövendőbeli szakmám. Remélem sokban segíthetem a magazin sikerét!

      Elég sok minden történt velem az utóbbi időben, amely számomra újdonság és örömteli... bárcsak sohase múlna el ez az élménysorozat!

       Szeptemberben elkezdtem egy kommunikáció és médiatudomány-szakos iskolát (nem okoztam meglepetést sokaknak), melynek első félévét már be is fejeztem. Az egyik kurzusom, mely csak és kizárólag a médiával foglalkozik, ránk - hallgatókra - erőszakolta, hogy sajtófeltárást készítsünk, tehát valamilyen televízióról vagy újságról bemutatót írjunk. Ennek csak úgy tehettünk eleget, ha felkerestük a tv-nek vagy újságnak egyik-másik kulcsemberét. Én fotógráfiával foglalkozó újságoknak jártam utána...

       Elképesztő, egy-egy ilyen újságnak, amit a kezünkbe veszünk milyen története van és miken esett - vagy éppen esik - át (pici túlzással persze, forradalmat még nem robbantottak ki). Az egyik magabiztosan halad előre, szerkesztők állítása szerint elhivatottan és töretlenül, míg egy másik örül, hogy egyáltalán még 'létezik', mint médium. Viszont a harmadik elvérzett... utolsó lapszámát most, januárban adták ki.

      Szóval ennek a feladatnak/vizsgának köszönhetően Magyarország egyik (ha nem a legismertebb) fotósújságának főszerkesztőjével ismerkedtem meg, egy T. Szabolcs nevű úriemberrel, aki készségesen segített munkám tökéletes megoldásában. Pofátlanul felkerestem ismételten, néhány fényképpel melyet saját kezűleg készítettem, mondván: 

"Ha nem tudsz miről mit írni az újságodba, adok néhány képet, akár kritikára is..."

Természetesen nem egészen így történt. Levelemben megírtam, hogy közeledik a tavasz, a szépség újjászületik a Földön, növények és állatok - egyszóval élőlények - formájában. Ha úgy érzik, megállja a helyét és a többi, havilapjukban szereplő képekkel hasonló színvonalú, akkor publikálhatják. Még annak is tudnék örülni, ha ilyen cím alatt látnám viszont alkotásaimat:

"Kedves olvasóink... ezek olyan fotók, amilyet soha, semmilyen körülmények között ne készítsünk"

       Válaszlevelében T. Szabolcs azt írta, hogy "...bár ritkán publikálunk olvasóink által küldött képeket, mégis a lehetőség megvan, mert van olyan képe, ami helytálló és a szerkesztői gárdán belül is elnyerte tetszésünket. Ezért ha megjelenik, értesíteni fogjuk.."

       Felvetődik a kérdés, vajon egy szépen lerázó szöveget olvashattam nagy boldogan, vagy valóban viszontláthatom? Bízom benne, hogy az utóbbi... hisz mint tudjuk, a remény hall meg utoljára.