Lévay Máté

      Mikor lesz szép, tavaszi idő? Picit elég lesz az esőből (legalábbis részemről). Szép nagy pakkal mentem egy riportra illetve suliba. Tulajdonképpen az esernyővel a laptopot védtem a bőrigázástól - vagy mondhatnám hogy prociig ázástól:). A suli szokásos, inkább mesélem a riportot.

      Batthyány tér közelében egy jópofa kávézóba telepedtünk le Vig Péter - nekem csak simán Paedro - barátommal, aki a HP Magyarország egyik szakembere, és egy olyan különlegességet hozott el nekem, melyből idehaza csak ez az egy darab létezik. Néhányatokban felmerülhet a kérdés: 

"Mi köze ennek egy női magazinhoz?"

 Meglepően sok (már ahhoz képest, hogy ez egy mini notebook, és nem egy szempillaspirál)! De... erről majd az elkészült cikkben olvashattok.

     Végre valahára találtam egy jó állapotú kajakot a 'közelben', melyet még tegnap el is hoztam Debrecen mellől, Kishegyesről. Az út alig volt oda-vissza 500km, ami az autópályán, átlagos 80km/h sebességgel elég hosszadalmasnak bizonyult, de nem mertem a kis Kadettomat jobban megerőltetni. Ezen a szerdai napon nincs az az isten (csak rosszidő) ami visszatartson attól, hogy ki ne próbáljam.

Boldog nyuszit mindenkinek! Továbbá:  lányoknak hidegzuhanyt, fiúknak fájdalmasan piros tojásokat :-)

      Végre, itt a tavasz! Míg sokan virágot szednek (a szomszéd kertjéből) vagy ugrándoznak a mezőn (közben pockokat kergetnek)... addig Én lementem hazánk szép zöld színétől csillogó folyójához: a Dunához.

      Annyira szépen süt a nap, hiába volt csak 15°C kint, a víz meg alig 5 fokos, édesapámmal nem bírtuk tovább türtőztetni magunkat, így kimentünk a partra hogy kipróbálhassuk kajakját.

      Baromi jó, bár érzem hogy másfél éve voltam utoljára edzésen,  képtelen vagyok egyenesen evezni és össze-vissza csapkodok jobb pillanataimban. Legnagyobb szívfájdalmam, hogy akárhogy is szeretnék végre egy saját kajakot vásárolni, mindig megelőznek és elkapkodják előlem.

      Pedig mennyire jó lesz, ha rátudok venni valakit, hogy eljöjjön velem, és minden nap/másnap evezzünk néhány órát, túrázzunk kisoroszi révig, majd vissza... Ha továbbra is ilyen jó idők lesznek, akkor megsürgetem a vásárlás időpontját, már az se fog érdekelni, ha ütött-kopott, majd én a sufniban lefestem és légterelőket, illetve body kittet teszek rá :-)

     Nem is tudom, mikor volt ennyire sietős és betáblázott a napom, mint a mai. Suliban a pénteki első óra (televíziós ismeretek) általában hamarabb szokott befejeződni, mint a többi tanóra. Természetesen ma nem így történt, annak ellenére, hogy nagyon jól jött volna. Szaladtam a hévhez, ismételten: természetes és megszokott hogy a szemem előtt zárja be 'kapuit' a HÉV, így szépen lekéstem és várhattam a következőre, 30 - azaz harminc - percet.

Remek! - gondoltam

Így is késésbe vagyok egy Reklámfotózásról, ráadásul fel is hívtak mikorra érkezem, mert ott van mindenki. Előtte még haza kellett ugranom az összekészített fotós cuccokért, majd futás a buszhoz. Isten megsegített, pont odaértem és így nem késtem sokat a munkáról sem.

     Szépen mentem a Levi's üzletbe, ott le az alaksorban levő stúdióba. Nagyjából 25-30 percem volt maradandót alkotni, rengeteg profi berendezés és két kitűnő modell segítségével (Czifra Kingával, 2008-as MISS HUNGARY 2. helyezettjével, illetve az Álom.net színésznőjével és Pártos Viktorral, aki fiatal reklámarc televízióban, modell magazinokban). Hétfőre kell leadnom a kész fényképeket, lássatok néhány saját alkotást: (Kép megjelenítés funkcióval nagyban is meglehet nézni) 

     Hosszúak-hosszúak a napok, mégis rövidek és gyorsan telők. Nehéz, zsúfolt napokon vagyok túl, mégsem történt semmi említésre való, ezért nem is mondok róla többet. A mai napom picit eseménydúsabb volt...

     Először is szeretném megköszönni két barátomnak, 'Máték'nak a gyors segítségnyújtást egy plusz kamera és egy mikrofon ügyben, annak ellenére, hogy egyiket bulizgatás, másikat barátnőzés közben zavartam meg az előző est késői óráiban. Bocsi :-)

     Reggel egy telitáblázott napra ébredtem, miszerint levegőt nem vehetek anélkül hogy ne késnék valahonnan, de mégsem úgy alakultak a dolgok, mint ahogyan tervben voltak (így volt időm fellélegezni). Elvileg a nap folyamán lett volna két filmezésem Budapesten egy modell hölggyel (H. Évával) és egy fiatal színésszel (V. Gyurival). Sajnos ezt a találkozót lemondták és remélhetőleg egy másik időpontra áttettek minket (erről még nem tudok többet), de a két negatívum után egy pozitívum: iskolai feladatú riportomat elkészítettem egy fiatal íróval: Kellár F. János Immánuellel. Ebben az interjúban volt minden: nehézkes kezdés, kitűnő lezárt helyszín, tanulságos és érdekes mondatok, tapasztalatlanság (részemről) illetve bakik, bakik hátán. Ettől eltekintve nagyon tetszett a feladat és köszönetet kell mondanom - elsősorban - Janó barátomnak, hogy rendelkezésemre állt, másodsorban az operatőrömnek Gergőnek, akit úgy csábítottam el, hogy maximum fél órát kellene segítenie (lett belőle majdnem 3 óra).

     A java még hátra van, ezt össze kell vágnom és valami csodát alkotnom péntek reggelig. Azt hiszem, ezt sem siettem el, sőt! Most is inkább blogot pötyögök, minthogy riportot vágnék. Tisztába vagyok vele, megyek is!

       A "fejlődésnek" nagy ára van, sajnos ezt be kell látni... de azt is figye, hogy szükség van néha ilyen-olyan kiadásra, hogy saját dolgaidat könyebbé tegyed. Ez mind addig jó és érdekes, amig nem válik megszokottá!

       Szegény bátyámat idegileg kiakasztom idönként azzal, hogy " hagy vághassak jeleneteket a gépeden " illetve " hagy fotóboltozzak a gépeden", ugyanis az én 6 éves számítógépem mindenre jó, csak ilyen feladatokban nem lehet rá számítani. Van ilyen, tehát most beruháztam egy laptopra, ami lehetőleg megkönnyíti életemet mind a szórakozás terén, mind a feladataim, és mind szakmabeli elvárások terén is.

       Mennyivel könyebb dolgom lesz megbeszélésekre, tárgyalásokra menni vele, kész munkáimat megmutatni és átküldeni is. Egyszóval remélem hasznát veszem, és nem bánom meg.