Lévay Máté

Úgy érzem leszakadtak a lábaim a mindennapos gyaloglástól, úgy érzem nincs időm unatkozni otthon, úgy érzem elfáradtam... úgyérzem egyre szerencsésebb leszek!

Alig néhány hónapja arról írhattam nagy boldogságomban, hogy mennyire örülök a LaFemme-magazin.hu fotós-videós munkalehetőségnek. Ma pedig azt írhatom boldogan, hogy (remélhetőleg) 2 újabb helyen fogok közreműködni a közeljövőben. :-)

Mint a legtöbb felsőoktatású intézményben, úgy itt is van az iskola által kiadott Magazin, melyben rendezvények, interjúk, riportok és életképek vannak. Az említett - nevén szólítva - Pálya Magazin nyomtatott formában 2 havonta jelenik meg több ezer darabszámban. Ennek a lapnak a számát lapozgattam, mikor megláttam a hirdetést:

"Keresünk fotóst és videóst... Önéletrajzokat, képgalériát ide és ide küldeni."

Csoporttársaim mondták, próbáljam meg... elvégre mit veszíthetek. Az esti órákban írtam egy Önéletrajz-szerűséget és küldtem jó néhány linket a fényképeimmel, aztán várok, hátha reagálnak rá a hetekben (eredetileg szeptember végéig volt kiírva a 'pályázat'). Nem kellett sokat várnom.

Másnap reggel jött is a válaszlevél, hogy nagy örömmel üdvözölnek a csapatban! Mielőtt szerződést írnánk alá - és hivatalosan is a főiskola fotósa lennék - el kellene jönnöm 3 rendezvényre fotózni. Ma volt az első nap...

Villantottam néhányat, majd a válaszlevél küldőjével, a magazin szerkesztőjével leültem megbeszélni a koncepciókat, elvárásukat és kínálatukat. Roppant meggyőző volt és azonnal megtetszett a 'munkaköri leírás'. Kiderült, hogy ha kijövünk egymással, akkor hosszútávra szeretnének szerződtetni! :-)

A bejegyzés elején említett másik közreműködésem egyelőre titokba kell, hogy maradjon. Jövő szombaton lesz az első forgatás, illetve a beszámolóm!

     "Egyik barátom azt kérdezte, hogy az előadásomon egy terápia alanyai leszünk?" - Kellár F. János Immánuel

A feltételezés igen érdekes. Természetesen a válasz a "nem" szócska volt, de nekem a kérdés valahogy mégis megválaszolatlan maradt.

Valójában arról volt szó, hogy ha egy pszichológus lesz János vendége, akkor az előadás úgy fog zajlani, mintha egy terápiának vetnénk alá magunkat, vagy egy olyan személyt ismerhetünk meg, aki ennek a szakmának a köntösét viseli.

Eleinte meggyőződésem volt az utóbbit feltételezni, de idővel - mialatt kicsit megismerhettük H. Juditot - egy kis szakmabeliséget is érezhettünk, mely a felsorolt tapasztalataiból adódtak. Nem tagadom, hogy volt néhány ilyen elhangzott tapasztalat, melyben akár magamat is hasonlíthattam volna. Ijesztő, de elvégre emberek vagyunk és jó ha van valaki, aki meghallgat. Talán ez a leghatásosabb gyógyszer.

Ha szabad, akkor egy kicsit a technikai részével is szeretnék foglalkozni, a megszokott módon. Bátyámnak Gergőnek, Karesznak, illetve jómagamnak sikerült megszerezni a hang technikusi oklevelet :-) Persze nem szó szerint, de kis túlzással állíthatom, hogy kevés olyan hangtechnikai eszköz létezik, amit ne tudnánk hárman működőképessé tenni.

Végre valahára volt alkalmam kipróbálni a kamerát és az állványt a rendezvényen, mely nagyon élvezetessé tette számomra a munkát. Viszont meg kell hagyni, hagy kívánni valót maga után az eszközeim pontos használata, kezelése, gyakorlása.

Ismételten egy fotópályázattal rukkolnék elő. Nike hirdetett egy pályázatot, a 25. félmaraton futás kapcsán, melyre pályázókként 3 képet lehetett elküldeni. A beküldött képek 2 válogatáson is átestek, melynek végső fázisa egy közönségszavazás.

Megragadtam a lehetőséget és - szerencsémre - tovább jutottam. 12 kép került be a keretbe, amire szavazni lehet, melynek egyike az enyém. Íme:

Ha szeretnél szavazatoddal segíteni, akkor azt itt megteheted:

http://www.kerdoivem.hu/kerdoiv/357657463/

Köszönöm szépen!

u.i.: Email címedre nem kapsz semmit, többek közt reklámot sem, amely kapcsolatban lenne a pályázattal.

      Beindítják a motorokat, a benzingőz illata érezhető... majd egy erőteljes gázkar húzás, aztán ami a csövön kifér. Röviden így is jellemezhettem VOLNA azt a videót, amit ebben a bejegyzésben mindenki megnézhet. A rideg valóság azonban az, hogy... amíg a két motoros egymással készültek harcolni, addig én az idővel vívtam szoros versenyt: vesztettem. Miről is van szó:

Egyik szemünk sír... és a másik is. A kisfilm egy nyomós ok következtében nem készült el teljesen, valószínűleg nem is fog elkészülni. Nem egészen így volt megírva a forgatókönyv!

Eredetileg ezt a bejegyzést nem egészen ezekkel a szavakkal terveztem felkonferálni, főleg, hogy a kisfilm elkészüléséről szólt volna! Sajnos van egy kis bibi: az egyik motor - számomra megdöbbentő módon - ebben a nagy hidegben, - számomra a legrosszabb héten - elkelt! Pótlására - szerény véleményem szerint - nem egy és nem is kettő hetet kellene várni, valószínűbb hogy a tavasz - nyár környékén folytathatnánk. (Annak ellenére, hogy ezen a héten elkészülhetett volna)

Úgy döntöttem, hogy a film "részletet" nem fogom addigra archiválni, sokkal inkább felfüggesztettem! Aztán lesz, ami lesz...

Pozitív oldalát tekintve én mégis örülök :-)! Kipróbálhattam és gyakorolhattam a kamera használatát, beállításait. Megtanultam egy másik vágóprogramnak egy bizonyos részét használni, és - ami a legjobb, hogy - már kaptam egy-két dicséretet a befejezetlen kisfilmmel kapcsolatosan. Remélem ez a kis "részlet" nektek is tetszik!

Belátom, hogy jelenlegi állapotában viccesen rövid a videó, mégis több mint a semmi :-) illetve itt-ott a hanggal is gondok vannak, melyet majd az esetleges folytatásnál ki fogok javítani :-) Hát eddig jutottunk...

Lássátok:

(KATTINTS A KÉPRE A VIDEÓ ELINDÍTÁSÁHOZ)

Egyetlen kérésem lenne: Kérek mindenkit, most kivételesen kommentáljon, akár itt, akár a Youtube-s videó alatt!!!

Köszönöm szépen!

    Bár nem volt sorszámom - szemben a félmaraton futókkal - mégis versenyt futottam az idővel. Szerencsére egész gyorsan hazaértem, így hamar bepakolhattam a kis felszerelést, majd irány egy könnyed kis forgatásra: Monostorra.

    Hivatalosan arról szólt volna a filmezés, hogy megismerjem a kamerát. Ez nem egészen így jött össze, rá kellett jönnöm: pár óra nem elég, talán még egy év is kevés...

Hogy mikorra készül el, az még kérdéses, ugyanis 2 forgatási napból 1 még hátra van, plusz újra felvenni azok a felvételeket, amelyek kevésbé sikerültek, a vágásról nem is beszélve. Remélem 1-2 héten belül kész lesz az első HD filmcském. Természetesen első dolgom az lesz, hogy megosszam veletek. Remélem tetszeni fog! :-)

Képekért köszönet eL Gerinek!

Néhány képkocka a filmből:

A holnapi nappal kezdetét veszi egy új tanév, mely remélhetőleg zökkenőmentesen fog zajlani. Ámen!

    A körülbelül egy hetes 'eltünésem' nyomós oka, hogy a nyarat ez idáig a kiérdemelt semmittevéssel búcsúztattam. Sokat gondolkodtam azon, hogy hogyan lehetne a legméltóbban elköszönni ezektől a csodás nyárias hónapoktól. Egyben biztos voltam: nem otthon üléssel.

    Az időjárás kedvező körülményeinek köszönhetően a mai napon nem egy, hanem rögtön két programot is kitaláltam. Az egyik a 25. Nike félmaraton futóversenyére való kilátogatás, villantós mókus-t játszva.

    Az 'alig' 7000 versenyzőtől zengett a Városliget. Egy egyszerű, hagyományt őrző versenyről van szó, én mégis máshogy fogalmaznék: ez maga volt egy nemzetközi találkozó. Miről beszélek pontosan?  Több(!) mint 50 különböző nemzetiségű ember találkozott egy helyen, egy időben... a barátságos sport jegyében. Elképesztőnek tartom azt a számot is, hogy minden 3. résztvevő külföldi volt. Ez igen!

A 21 kilométeres versenytáv teljesítői között volt minden. Voltak fiatalabbak:

Voltak idősebbek:

Voltak Viccesebbek:

... és voltak fegyelmezettebbek:

De egy mindenkiben közös volt: az öröm :-)

Sajnos nem maradhattam sokat, ugyanis következett a második nyárbúcsúztató programom, melyet a következő posztban fejtenék ki.

     Bár ma nem 24.-e, szenteste napja van, mégis nekem eljött a karácsony: a jókedv, az ajándékok időszaka. Megérkezett a Panasonic TM700-as kamerám és a Cullmann 260-as állványom!

    Elég változatos volt a nap: Éjjel alig bírtam aludni a várakozás hevétől, ugyanis kettő napja felhívtam a céget, mondván 2 hét telt el a rendeléstől, mikor érkezik? Válaszuk az volt, hogy:

Péntekre megjön a szállítmány.

Szóval csak vártam, vártam a hívásra, egészen 15:00-ig. 3 órakor felhívtuk a boltot, mi újság az ígérettel kapcsolatosan? Ezt válaszolták: 

Nem érkezett meg az áru, leghamarabb jövő hét pénteken lesz meg, de még az sem biztos.

Több se kellett, besokalltam és a remények - miszerint már forgathatunk a hétvégétől - elszállt. Ekkor jött az elhatározás: Lemondtam a rendelést és megkerestünk egy hivatalos kereskedést, ahol az ország 'tán' egyetlen darabját elhoztuk, és igen boldog gazdája lettem :-) A rendelt állvány azonban megérkezett időben, tehát azt is egy futamban elhoztam. Ebben a kis kamerában minden benne van, amit szerettem volna: manuális fókusz/írisz/zoom gyűrű ; 5.1-es hangfelvétel ; 50 képkocka / másodperc ; HD felvétel ; 9 megapixeles felvétel ; külső mikrofon csatlakozó, satöbbi.

Az állvány pedig végre nem racsnis, hanem csapágyas és 180 cm magasra húzható, masszívabb szerkezet, háti hord táskával együtt.

Remélem a hétvégén már elkezdhetek néhány, tervszerű forgatást, mint próba videó készítését.