Lévay Máté

        Először is elnézéseteket szeretném kérni, hogy hanyagoltam a blogot és a velejáró írásokat, nagyon jólesett hogy ennek ellenére is kaptam bíztató és ösztönző üzeneteket a folytatással kapcsolatosan. Sajnos egy pici betegségnek és kisebb-nagyobb gondjaimnak köszönhetően most érek rá mesélni, a közelmúlttal kapcsolatosan.

        Szeretnélek Téged, mint olvasót is kicsit belevinni a 'mondókámba', itt-ott kérdéseket tennék fel, mellyel sokat segíthetnétek nekem, ezért kérlek, hogy majd " Szólj hozzá!" a cikkek alatt. Köszönöm!

       A tobzócsütörtököt - vagy más néven torkos csütörtököt - lassan néphagyományként emlegethetjük. Ilyekor valamivel a szokásosnál mohóbban, torkosabban étkezünk országszerte, a több mint 1300 étterem egyikében féláron, csillagozás és apróbetű nélkül. Ez a nap évről-évre egyre ismertebb, és pirosabban tündöklő lesz naptárunkban. Én is követtem a hagyományokat, a tavaly közeli, szentendrei étterem helyett most egy picit távolabbra látogattam, de ettől függetlenül (hogy sofőrködés miatt nem ihattam) elképesztően jó környezetű és hangulatú estét éltem át...

       Egyetlen rossz szavam sincsen, mert minden volt, mely szem-szájnak ingere. Idén Visegrádra látogattam, ott is egy picivel eltérőbb helyszínre, a Fekete-hegyre. Kísérőmmel, egy nagyon aranyos és kedves 'ismerősömmel' teszteltük az éttermet... mit is mondhatnék: remek!

       Sajnos a képen többet látni az épületről és környezetéről, mint amennyit én láttam aznap: egy fagyos, ködös esti órában. Mikor hazaértem, első dolgom az volt, hogy megnézzem:

"Hol is jártam? Nem láttam egészen!!!"

Pedig csodás panorámája van, de látványát élvezni leginkább csak tavasszal/nyáron lehet.

       Sokan csodálkoztak, mikor említettem a választásra kerülő ételemet: POLPETTI MILANÓI SPAGETTIVEL, mely annyit tesz hogy az említett spagetti cordon bleuval (kék szalaggal) van együtt... Nézőpont kérdése, hogy: "Vajon melyik a köret?". Nem számít, mert igazán jó volt, nem panaszkodhatok.

Szubjektív az a kérdés, mennyire volt drága ez az 'élmény'. Szerény Véleményem Szerint az ár annyi, amennyi bármelyik másik, hasonló színvonalú étteremben jellemző. Se több, se kevesebb... de így, hogy  kihasználtuk az akció előnyeit, teljesen pozitív élményem van, még akkor is ha évente csak egyszeri ilyen pozitív élményre van lehetőség! Még annyit, hogy idén van alkalom repetázni, torkos csütörtök - torkos vasárnapig tart, néhány kijelölt étteremben. Hamizzatok ilyenkor, ha lehetőségetek van...ahogy sokan mások is teszik, ilyenkor telítettségre sincs panasz. Ettől függetlenül örülök, hogy nincs éttermem, 'nyakig lennék a lecsóban' (többek közt a válságnak is köszönhetően).

Sok-sok egyéb oldalon, közösségi portálon megtalálható néhány videóm illetve néhány fényképem. Úgy döntöttem, hogy egy kisebb csokorba összegyűjtök néhányat belőlük!

Most történt!

www.youtube.com/watch

Drog

www.youtube.com/watch

Sokan érdeklődtek és még a mai napig is érdeklődnek arról a bizonyos, kis 'csillagos' videó pályázatról (mely nemrégiben ért véget), illetve az elért eredményemről.

Rengeteg embernek köszönhetném azt, amit tett értem! Egy-egy szavazattal, vagy puszta szóval! Mint sokan tudjátok, volt egy pályázat az egyik kereskedelmi televízióban, mely egy bizonyos 'internetes tehetség születését' segítette (?). Kipróbáltam magamat én is benne...

       Eleinte örültem neki, majd megbántam, és a végén, a legeslegvégén azt mondtam boldogan, hogy: teljesen megérte, akárhogyan is alakult.

Mi is történt valójában? Bekerültem az utolsó héten publikált videók döntőjébe. Szépen folytattam utamat NEKTEK köszönhetően, egészen a TOP5 ig, melynek köszönhetően a kereskedelmi televízió egyik kollégája megkeresett emailben, amelyben nevet, címet és telefonszámot kértek, ugyanis felszerettek volna keresni egy rövid interjú kedvéért. Minden remekül alakúlt, ugyanis 'szikla szilárdan' ragaszkodtam a helyezésemhez - köszönhetően a rengeteg szavazatnak - egészen egy csütörtöki napig. Azon a napon - mialatt a főiskolán padot koptattam - leszedték a pályázott videómat. Remek volt szembesülni az esti órákban az alábbi üzenettel:

"Kedves pályázó! Önnek a nap folyamán szokatlanul sok szavazata érkezett, mely csalás gyanúját veti fel. Így nem vehet részt a továbbiakban sem a versenyen, sem a pénteken történő riportforgatáson. Üdvözlettel..."

A szívem megállt, felfogni nem tudtam... egy álmomtól fosztottak meg! Nem nem... nem az volt az álmom hogy nyerjek, sőt! Ha úgy alakult volna, hogy túl jó helyezést szerzek, annyira jót, hogy félmilliót nyerhetnék vele, akkor személyesen kértem volna, hogy kiszállhassak a versenyből, vagy Én adhassam át annak, akit valóban jogosan megilleti ez az összeg, hisz a munka és a kreativitás sokkal több volt, mint az enyémben.

Miért mondom ezt? Mert nyertem... Én győztesnek érzem magam! Sok-sok ember, fiú lány...egyszóval barátok segítettek, gratuláltak ahhoz, amit sikerült elérnem és ahová eljutottam. Hívások tömkelege, levelek százai olyanoktól akikről nagyon régen, vagy éppen még sohasem halottam. Többet nem is kívánhattam volna, ez a legjobb az egészben! Elállt a szavam, mikor láttam, hogy 3000 feletti szavazatot szereztem. Még sem volt elég... vagy pont az, hogy sok? Nem tudom, csak azt hogy mi az igazság... és a becsület több, mint némi kézpénz.

           Az ember mindig többet akar annál, ami van... de ez nem feltétlenül önző és rossz tulajdonság!

Mindenkit motivál valami! Ki akar tűnni a tömegből és olyat akar mutatni amit azelőtt senki, vagy legalábbis AZ amit alkot, az átlag feletti legyen, így már joggal lehetünk büszkék arra, amit tettünk. Én pontosan így látom.

        'Másodállásban' a suli mellett a hobbimnak élek, fotózom és filmezgetek/forgatok kisebb, picivel nagyobb de még mindig kicsiny sikerrel. Erre jó példa - amiről csak a későbbiekben szeretnék mesélni - az egyik pályázatra elküldött kisvideó(i)m.

Mikor leültem és nekiálltam filmezni, azt hittem:

"mi sem egyszerűbb annál, mint elkészíteni egy kisfilmet".

Amikor megtudtam, hogy forgatások vannak a környéken, kimentem és néztem mit-hogyan csinálnak. Legnagyobb megdöbbenésemet az okozta, mennyit foglalkoznak egy egyszerű(nek tűnő) beállítással, világítással, egyebekkel. Sajnos ez a valóság, senki nem akar más árnyékában lenni, hanem saját stílusával valami egyedit alkotni. De később rájön, ha valaki kicsivel több energiát áldoz annak, amit szeret: vért lehet izzadni, akkor sem lesz tökéletes az alkotás. Mindig és mindörökké lesznek olyan pillanatok, melyeken lehetne csiszolni, bár ez néző függő is, ugyanis mindenki mást és mást tart szépnek illetve érdekesnek.

        Semmi sem egyszerű, rögös utat kell végigjárni, de a megoldást mindenki magában találja... azt az apró dolgot, mellyel olyat tehetsz, amiért elismernek, vagy ha más nem is, legalább ennyit mondanak: teszik, gratulálok!

Kedves olvasó!

       Bizonyára, ha ezeket a sorokat olvasod, annak két oka lehet: egyik hogy eltévedtél és mihamarabb elakarod hagyni az oldalt. A másik, mely örömömre szolgál(na), hogy szánt szándékkal érkeztél, érdekel az, amit eddig talán nagyon kevesen tudtak rólam, élményeimről, terveimről. Irományom talán megtetszik és visszatérő vendégként köszönthetlek!

Mikor először halottam a blogról mind fogalomról vagy jelenségről, nevettem...mondván:

"Mi értelme ennek? Lehet ennyire unatkozni?"

       Nos... ha valaki életrajzot akar olvasni, felmegy a Wikipédiára. Így teszek én is, ha nem is nap mint nap, de hétről-hétre odatévedek. Ha valakiről nem találni semmit az internet világában, akkor ahhoz odamegyek és rákérdezek, egy vagy több kérdéssel, azzal ami valóban érdekel, de amiről nem tudok, arról hogyan döntsem el hogy érdekel-e? Így megértettem valamit: Vannak dolgok melyekről igenis érdemes írni, hisz érdekes lehet mások számára is, mint ahogyan nekem is az. A mindennapjaimat képezi!

Ezzel a gondolattal kezdeném el azt, amire eddig azt hittem: csupán unaloműzés.