Lévay Máté

       A "fejlődésnek" nagy ára van, sajnos ezt be kell látni... de azt is figye, hogy szükség van néha ilyen-olyan kiadásra, hogy saját dolgaidat könyebbé tegyed. Ez mind addig jó és érdekes, amig nem válik megszokottá!

       Szegény bátyámat idegileg kiakasztom idönként azzal, hogy " hagy vághassak jeleneteket a gépeden " illetve " hagy fotóboltozzak a gépeden", ugyanis az én 6 éves számítógépem mindenre jó, csak ilyen feladatokban nem lehet rá számítani. Van ilyen, tehát most beruháztam egy laptopra, ami lehetőleg megkönnyíti életemet mind a szórakozás terén, mind a feladataim, és mind szakmabeli elvárások terén is.

       Mennyivel könyebb dolgom lesz megbeszélésekre, tárgyalásokra menni vele, kész munkáimat megmutatni és átküldeni is. Egyszóval remélem hasznát veszem, és nem bánom meg.

       Ez a szép keddi nap több volt, mint fárasztó! De nem az a fájdalmas fáradtság dominál, hanem a jóleső, pihentető féle. Új munkámból kifolyólag szép lassan kezdem felfedezni Budapestet, aminek épp itt volt az ideje.

       A mai napon Magyarország legnagyobb pókertermébe mentem, ahol egy Magyar női kiválósággal, Szilasi Viktóriával készítettünk interjút, akiről köztudott, hogy eredményesen mozog pókeres körökben, legyen szó hazai versenyekről, vagy Las Vegas-i bajnokságokról. Nagyon sok érdekes dogot tudtunk meg kolléganőmmel Viki múltjáról és jövőbeli terveiről...illetve arról, hogy nemsokára újdonsült anyuka lesz!

       Nem bírtam ki hogy ne próbáljam ki magamat ellene... mondanom se kell: kicsinált! :-)

      A megbeszéltek alapján ma megjelentem egy Budapesti irodában. Itt 6 hölgy várt, akikkel egy kis beszélgetés, 'stábtagokkal' való ismerkedés után a...

La Femme Magazin (http://lafemme-magazin.hu) egyetlen fiú csapattagja és dolgozója lettem, mint Fotóriporter, újságíró és kameraman!!

      Feladatom divatbemutatókon, különböző rendezvényeken megjelenni, felvételeket és riportokat készíteni, riportokat felvenni utána megvágni, feltölteni a weboldalra, illetve kiadott témában cikkeket írni mely ugyancsak az oldalon fog megjelenik. Hatalmas lehetőség a számomra, ez egy olyan környezetnek tűnik, amire vártam és vágytam, hisz elvileg ez a jövendőbeli szakmám. Remélem sokban segíthetem a magazin sikerét!

      Elég sok minden történt velem az utóbbi időben, amely számomra újdonság és örömteli... bárcsak sohase múlna el ez az élménysorozat!

          Tessék, ezt is megértem! A mai napon egy kedves és tehetséges újságíró 'kolléganőm' elkészítette velem az első, saját interjúmat, ami a múltamról, jelenemről és jövőmről szól. Arról, amit eddig tettem, próbálkoztam, alkottam... és természetesen a céljaimról, amiket kitűztem magamnak. Amint megjelenik és olvasható lesz, linkelni fogom!

Unalmas, kora reggeli szerdai nap a főiskolán. Nem ájultam el a humánetológia és a közvetlen kommunikáció tantárgyamtól...viszont rezgett a mobilom. Ismeretlen hívó! Mit tehetek: kinyomtam... Rögtön írtam is egy üzenetet, hogy déltől elérhető leszek, hívjon vissza ha gondolja.

Fél 1 kor jött is a hívás, bizonyos H. Szilviától, aki az egyik divatlap főszerkesztőjeként keresett fel, Munka lehetőséget ajánlva. Divatbemutatókra kellene járni és interjúkat készíteni (pontosabban, a szakmámhoz hűen FELVENNI), majd ezt a lap weboldalán szeretné nyilvánossá tenni.

"Érdekelné, Máté?" A választ gondolom sejtitek:

"Naná! Persze, hogy érdekelne!"

Nem cicózott, mára be is hívott, hogy megbeszéljük részletesen, illetve hogy kiderüljön konkrétan: valóban alkalmasnak lát-e engem a feladathoz. Sajnos mára már volt elfoglaltságom, melyet nem tudtam lemondani, így péntekre esik a 'nagy találkozás' időpontja, tárgyalás keretein belül. Mondanom se kell, mennyire örülök ennek a lehetőségnek, remélem nem csalódik egyikünk sem és minden úgy alakul, ahogyan eltervezzük. Újabb apróság: elképzelhető hogy újságírónak állok a kamerázgatás mellett, ugyancsak tetszetős ajánlat!

Mit szoltok? :-)

        Február 26. péntek: A Főiskola kezd izgalmassá válni, előtérbe kerül a média a kommunikáció mögül. Pontosabban formálódik, hisz a kommunikációnak még mindig főszerepe van egy-egy televíziós, stúdiós órán is. Első élményem nem kifejezhető egyszóval, inkább egy rövid mondattal: az út nem simán rögös... telivan kátyúkkal!!!

        Feladatunk a hétre: lapszemle. Egy általunk kiválasztott napilapot kellett röviden, 5 percen belül velősen ismertetni. Egész pontosan 'eladni' a lapot a nép számára, az érdeklődésüket felkelteni. Mit mondhatnék, rendesen feladták a leckét, még ha egyszerűnek is tűnik.

Bementem a stúdióba 3.ként, szép lassan... azon tanakodva:

"Te jó ég, mit fogok mondani?! "

         Üvegfallal elzárt szoba, reflektortól 'égve', mikrofonnal a számban, kamerával a képemben neki kezdtem. Igyekeztem egészséges remegésemet leplezni, gyakran kamerával kacsingatni és beszélni-beszélni... a nagy 'rosszillatú' (büdös) semmiről. Ez tökéletesen össze is jött...

         Rutintalanságom érezhető volt, bár mégsem éreztem magam olyan kellemetlenül, mikor kijöttem, mintha egy profi csoportban találtam volna magamat. Mind a 15-20 fő, aki az órán részt vett és kipróbálta magát, legalább olyan feszült volt, mint jómagam. Ettől függetlenül tetszett a környezet, hatalmas kritikát sem kaptam, mindösszesen annyit, hogy érdekesebb hírrel kellett volna kiállni. Ezzel tökéletesen egyetértek, építő jellegűnek fogtam fel.

        Március első péntekén ismételten a stúdióban tartok előadást, kamerák kereszttüzében, mint előadó, műsorvezető (???) egy olyan feladattal, mely rendkívül érdekes lesz és beszámolni még annál is érdekesebb.

       Szeptemberben elkezdtem egy kommunikáció és médiatudomány-szakos iskolát (nem okoztam meglepetést sokaknak), melynek első félévét már be is fejeztem. Az egyik kurzusom, mely csak és kizárólag a médiával foglalkozik, ránk - hallgatókra - erőszakolta, hogy sajtófeltárást készítsünk, tehát valamilyen televízióról vagy újságról bemutatót írjunk. Ennek csak úgy tehettünk eleget, ha felkerestük a tv-nek vagy újságnak egyik-másik kulcsemberét. Én fotógráfiával foglalkozó újságoknak jártam utána...

       Elképesztő, egy-egy ilyen újságnak, amit a kezünkbe veszünk milyen története van és miken esett - vagy éppen esik - át (pici túlzással persze, forradalmat még nem robbantottak ki). Az egyik magabiztosan halad előre, szerkesztők állítása szerint elhivatottan és töretlenül, míg egy másik örül, hogy egyáltalán még 'létezik', mint médium. Viszont a harmadik elvérzett... utolsó lapszámát most, januárban adták ki.

      Szóval ennek a feladatnak/vizsgának köszönhetően Magyarország egyik (ha nem a legismertebb) fotósújságának főszerkesztőjével ismerkedtem meg, egy T. Szabolcs nevű úriemberrel, aki készségesen segített munkám tökéletes megoldásában. Pofátlanul felkerestem ismételten, néhány fényképpel melyet saját kezűleg készítettem, mondván: 

"Ha nem tudsz miről mit írni az újságodba, adok néhány képet, akár kritikára is..."

Természetesen nem egészen így történt. Levelemben megírtam, hogy közeledik a tavasz, a szépség újjászületik a Földön, növények és állatok - egyszóval élőlények - formájában. Ha úgy érzik, megállja a helyét és a többi, havilapjukban szereplő képekkel hasonló színvonalú, akkor publikálhatják. Még annak is tudnék örülni, ha ilyen cím alatt látnám viszont alkotásaimat:

"Kedves olvasóink... ezek olyan fotók, amilyet soha, semmilyen körülmények között ne készítsünk"

       Válaszlevelében T. Szabolcs azt írta, hogy "...bár ritkán publikálunk olvasóink által küldött képeket, mégis a lehetőség megvan, mert van olyan képe, ami helytálló és a szerkesztői gárdán belül is elnyerte tetszésünket. Ezért ha megjelenik, értesíteni fogjuk.."

       Felvetődik a kérdés, vajon egy szépen lerázó szöveget olvashattam nagy boldogan, vagy valóban viszontláthatom? Bízom benne, hogy az utóbbi... hisz mint tudjuk, a remény hall meg utoljára.