Lévay Máté

     Péntek, 19:00 Vörösmarty Tér. Szégyen és gyalázat, de még nem voltam ezen a környéken, annak ellenére, hogy még a turisták is mind megfordulnak ezen a helyen, nekik maga a paradicsom. Hát, picit én is turista lettem, de nem nézelődni jöttem ide.

    19:30 Kapunyitás a Cosmopolitan Bikini-Showra (zártkörű, csak a sajtónak). Mint fotográfus kaptam meg a magazinon keresztül a meghívót. A helyszínen gyorsan beregisztráltuk magunkat, megkaptuk a kis karkötőnket és besuhantunk. Rögtönk alkohollal vártak minket mindenfele, igyekeztem józan maradni, ugyanis nem akartam címlapon szerepelni azzal, hogy:

"Egy részeg Tarzant játszott, majd ráesett két kamerára és egy fotósra"

    Végül is nem így alakult, maradtam az ingyen ételeknél, süteményeknél. Szép lassan annyian lettünk, hogy jóformán levegőt nem kaptunk, legalábbis mozogni képtelenség volt anélkül, hogy ne pofoznál fel valakit véletlenül. A show kezdete 20:00 ra volt kiírva, természetesen csúszás történt, így fél 9 kor elkezdődött a rendezvény. Nagy nehezen oldalra tudtam verekedni magamat, egy oszlopra félig felmászva.

    Viszonylag hamar, egy órán belül vége is lett a bemutatónak, és kicsit kevesebben lettünk (filmesek és fotósok maradtak, újságírók csak elvétve). És most jött az este második felvonása: ismertekkel való beszélgetés, fotózás. Akikkel tudtam néhány mondatot váltani: Bad Boyz srácok, Kiszel Tünde, Horváth Tamás, Vásáry André, SP és a volt NoThanx frontembere: Skrapits Erik. Az utóbbi két fiatalemberrel telefonszámot is cseréltem, mondván megkeresném a magazint illetően, egy gyors interjúra. Néhány 'celeb fotó': (jobb klikk - kép megjelenítése)

    Nagyon jólesett hogy néha a semmiből szólítottak le fiatalok - mint kiderült újságírónők mondjuk a Bors-tól vagy külföldi üzletemberek - hogy milyen magazintól vagyok, milyen jópofa és keressük meg egymást a közeljövőben, tehát egyfajta ismeretségi hálózat kezdett kialakulni. Az előbb említett üzletember munkát ajánlott, egy hazai bulival kapcsolatosan, mint fotós: menjek el a rendezvényre. Vele is volt egy gyors telefonszám csere. Az is meglepő volt, hogy - mint buliban a partifotóst szokás - leszólítottak azért, hogy csináljak róluk képet és adjam meg elérhetőségemet, ami elősegítehi nekik a kép letöltését. Mondtam nekik, hogy ha beleegyeznek, akkor cserébe egy reklámfelirat lenne a kép alján.

    Hazafele egy nagyobb csomagot kaptunk, tele minden jóval. Összességében nagyon tetszett a rendezvény és a munkám, sok olyan történt ami azelőtt soha, illetve kicsit tényleg úgy éreztem magam, mint egy valódi fotóriporter, akit észrevettek.

      Mikor lesz szép, tavaszi idő? Picit elég lesz az esőből (legalábbis részemről). Szép nagy pakkal mentem egy riportra illetve suliba. Tulajdonképpen az esernyővel a laptopot védtem a bőrigázástól - vagy mondhatnám hogy prociig ázástól:). A suli szokásos, inkább mesélem a riportot.

      Batthyány tér közelében egy jópofa kávézóba telepedtünk le Vig Péter - nekem csak simán Paedro - barátommal, aki a HP Magyarország egyik szakembere, és egy olyan különlegességet hozott el nekem, melyből idehaza csak ez az egy darab létezik. Néhányatokban felmerülhet a kérdés: 

"Mi köze ennek egy női magazinhoz?"

 Meglepően sok (már ahhoz képest, hogy ez egy mini notebook, és nem egy szempillaspirál)! De... erről majd az elkészült cikkben olvashattok.

     Végre valahára találtam egy jó állapotú kajakot a 'közelben', melyet még tegnap el is hoztam Debrecen mellől, Kishegyesről. Az út alig volt oda-vissza 500km, ami az autópályán, átlagos 80km/h sebességgel elég hosszadalmasnak bizonyult, de nem mertem a kis Kadettomat jobban megerőltetni. Ezen a szerdai napon nincs az az isten (csak rosszidő) ami visszatartson attól, hogy ki ne próbáljam.

Boldog nyuszit mindenkinek! Továbbá:  lányoknak hidegzuhanyt, fiúknak fájdalmasan piros tojásokat :-)

      Végre, itt a tavasz! Míg sokan virágot szednek (a szomszéd kertjéből) vagy ugrándoznak a mezőn (közben pockokat kergetnek)... addig Én lementem hazánk szép zöld színétől csillogó folyójához: a Dunához.

      Annyira szépen süt a nap, hiába volt csak 15°C kint, a víz meg alig 5 fokos, édesapámmal nem bírtuk tovább türtőztetni magunkat, így kimentünk a partra hogy kipróbálhassuk kajakját.

      Baromi jó, bár érzem hogy másfél éve voltam utoljára edzésen,  képtelen vagyok egyenesen evezni és össze-vissza csapkodok jobb pillanataimban. Legnagyobb szívfájdalmam, hogy akárhogy is szeretnék végre egy saját kajakot vásárolni, mindig megelőznek és elkapkodják előlem.

      Pedig mennyire jó lesz, ha rátudok venni valakit, hogy eljöjjön velem, és minden nap/másnap evezzünk néhány órát, túrázzunk kisoroszi révig, majd vissza... Ha továbbra is ilyen jó idők lesznek, akkor megsürgetem a vásárlás időpontját, már az se fog érdekelni, ha ütött-kopott, majd én a sufniban lefestem és légterelőket, illetve body kittet teszek rá :-)

     Nem is tudom, mikor volt ennyire sietős és betáblázott a napom, mint a mai. Suliban a pénteki első óra (televíziós ismeretek) általában hamarabb szokott befejeződni, mint a többi tanóra. Természetesen ma nem így történt, annak ellenére, hogy nagyon jól jött volna. Szaladtam a hévhez, ismételten: természetes és megszokott hogy a szemem előtt zárja be 'kapuit' a HÉV, így szépen lekéstem és várhattam a következőre, 30 - azaz harminc - percet.

Remek! - gondoltam

Így is késésbe vagyok egy Reklámfotózásról, ráadásul fel is hívtak mikorra érkezem, mert ott van mindenki. Előtte még haza kellett ugranom az összekészített fotós cuccokért, majd futás a buszhoz. Isten megsegített, pont odaértem és így nem késtem sokat a munkáról sem.

     Szépen mentem a Levi's üzletbe, ott le az alaksorban levő stúdióba. Nagyjából 25-30 percem volt maradandót alkotni, rengeteg profi berendezés és két kitűnő modell segítségével (Czifra Kingával, 2008-as MISS HUNGARY 2. helyezettjével, illetve az Álom.net színésznőjével és Pártos Viktorral, aki fiatal reklámarc televízióban, modell magazinokban). Hétfőre kell leadnom a kész fényképeket, lássatok néhány saját alkotást: (Kép megjelenítés funkcióval nagyban is meglehet nézni) 

     Hosszúak-hosszúak a napok, mégis rövidek és gyorsan telők. Nehéz, zsúfolt napokon vagyok túl, mégsem történt semmi említésre való, ezért nem is mondok róla többet. A mai napom picit eseménydúsabb volt...

     Először is szeretném megköszönni két barátomnak, 'Máték'nak a gyors segítségnyújtást egy plusz kamera és egy mikrofon ügyben, annak ellenére, hogy egyiket bulizgatás, másikat barátnőzés közben zavartam meg az előző est késői óráiban. Bocsi :-)

     Reggel egy telitáblázott napra ébredtem, miszerint levegőt nem vehetek anélkül hogy ne késnék valahonnan, de mégsem úgy alakultak a dolgok, mint ahogyan tervben voltak (így volt időm fellélegezni). Elvileg a nap folyamán lett volna két filmezésem Budapesten egy modell hölggyel (H. Évával) és egy fiatal színésszel (V. Gyurival). Sajnos ezt a találkozót lemondták és remélhetőleg egy másik időpontra áttettek minket (erről még nem tudok többet), de a két negatívum után egy pozitívum: iskolai feladatú riportomat elkészítettem egy fiatal íróval: Kellár F. János Immánuellel. Ebben az interjúban volt minden: nehézkes kezdés, kitűnő lezárt helyszín, tanulságos és érdekes mondatok, tapasztalatlanság (részemről) illetve bakik, bakik hátán. Ettől eltekintve nagyon tetszett a feladat és köszönetet kell mondanom - elsősorban - Janó barátomnak, hogy rendelkezésemre állt, másodsorban az operatőrömnek Gergőnek, akit úgy csábítottam el, hogy maximum fél órát kellene segítenie (lett belőle majdnem 3 óra).

     A java még hátra van, ezt össze kell vágnom és valami csodát alkotnom péntek reggelig. Azt hiszem, ezt sem siettem el, sőt! Most is inkább blogot pötyögök, minthogy riportot vágnék. Tisztába vagyok vele, megyek is!