Lévay Máté

Úgy érzem leszakadtak a lábaim a mindennapos gyaloglástól, úgy érzem nincs időm unatkozni otthon, úgy érzem elfáradtam... úgyérzem egyre szerencsésebb leszek!

Alig néhány hónapja arról írhattam nagy boldogságomban, hogy mennyire örülök a LaFemme-magazin.hu fotós-videós munkalehetőségnek. Ma pedig azt írhatom boldogan, hogy (remélhetőleg) 2 újabb helyen fogok közreműködni a közeljövőben. :-)

Mint a legtöbb felsőoktatású intézményben, úgy itt is van az iskola által kiadott Magazin, melyben rendezvények, interjúk, riportok és életképek vannak. Az említett - nevén szólítva - Pálya Magazin nyomtatott formában 2 havonta jelenik meg több ezer darabszámban. Ennek a lapnak a számát lapozgattam, mikor megláttam a hirdetést:

"Keresünk fotóst és videóst... Önéletrajzokat, képgalériát ide és ide küldeni."

Csoporttársaim mondták, próbáljam meg... elvégre mit veszíthetek. Az esti órákban írtam egy Önéletrajz-szerűséget és küldtem jó néhány linket a fényképeimmel, aztán várok, hátha reagálnak rá a hetekben (eredetileg szeptember végéig volt kiírva a 'pályázat'). Nem kellett sokat várnom.

Másnap reggel jött is a válaszlevél, hogy nagy örömmel üdvözölnek a csapatban! Mielőtt szerződést írnánk alá - és hivatalosan is a főiskola fotósa lennék - el kellene jönnöm 3 rendezvényre fotózni. Ma volt az első nap...

Villantottam néhányat, majd a válaszlevél küldőjével, a magazin szerkesztőjével leültem megbeszélni a koncepciókat, elvárásukat és kínálatukat. Roppant meggyőző volt és azonnal megtetszett a 'munkaköri leírás'. Kiderült, hogy ha kijövünk egymással, akkor hosszútávra szeretnének szerződtetni! :-)

A bejegyzés elején említett másik közreműködésem egyelőre titokba kell, hogy maradjon. Jövő szombaton lesz az első forgatás, illetve a beszámolóm!

Ismételten egy fotópályázattal rukkolnék elő. Nike hirdetett egy pályázatot, a 25. félmaraton futás kapcsán, melyre pályázókként 3 képet lehetett elküldeni. A beküldött képek 2 válogatáson is átestek, melynek végső fázisa egy közönségszavazás.

Megragadtam a lehetőséget és - szerencsémre - tovább jutottam. 12 kép került be a keretbe, amire szavazni lehet, melynek egyike az enyém. Íme:

Ha szeretnél szavazatoddal segíteni, akkor azt itt megteheted:

http://www.kerdoivem.hu/kerdoiv/357657463/

Köszönöm szépen!

u.i.: Email címedre nem kapsz semmit, többek közt reklámot sem, amely kapcsolatban lenne a pályázattal.

    Bár nem volt sorszámom - szemben a félmaraton futókkal - mégis versenyt futottam az idővel. Szerencsére egész gyorsan hazaértem, így hamar bepakolhattam a kis felszerelést, majd irány egy könnyed kis forgatásra: Monostorra.

    Hivatalosan arról szólt volna a filmezés, hogy megismerjem a kamerát. Ez nem egészen így jött össze, rá kellett jönnöm: pár óra nem elég, talán még egy év is kevés...

Hogy mikorra készül el, az még kérdéses, ugyanis 2 forgatási napból 1 még hátra van, plusz újra felvenni azok a felvételeket, amelyek kevésbé sikerültek, a vágásról nem is beszélve. Remélem 1-2 héten belül kész lesz az első HD filmcském. Természetesen első dolgom az lesz, hogy megosszam veletek. Remélem tetszeni fog! :-)

Képekért köszönet eL Gerinek!

Néhány képkocka a filmből:

A holnapi nappal kezdetét veszi egy új tanév, mely remélhetőleg zökkenőmentesen fog zajlani. Ámen!

    A körülbelül egy hetes 'eltünésem' nyomós oka, hogy a nyarat ez idáig a kiérdemelt semmittevéssel búcsúztattam. Sokat gondolkodtam azon, hogy hogyan lehetne a legméltóbban elköszönni ezektől a csodás nyárias hónapoktól. Egyben biztos voltam: nem otthon üléssel.

    Az időjárás kedvező körülményeinek köszönhetően a mai napon nem egy, hanem rögtön két programot is kitaláltam. Az egyik a 25. Nike félmaraton futóversenyére való kilátogatás, villantós mókus-t játszva.

    Az 'alig' 7000 versenyzőtől zengett a Városliget. Egy egyszerű, hagyományt őrző versenyről van szó, én mégis máshogy fogalmaznék: ez maga volt egy nemzetközi találkozó. Miről beszélek pontosan?  Több(!) mint 50 különböző nemzetiségű ember találkozott egy helyen, egy időben... a barátságos sport jegyében. Elképesztőnek tartom azt a számot is, hogy minden 3. résztvevő külföldi volt. Ez igen!

A 21 kilométeres versenytáv teljesítői között volt minden. Voltak fiatalabbak:

Voltak idősebbek:

Voltak Viccesebbek:

... és voltak fegyelmezettebbek:

De egy mindenkiben közös volt: az öröm :-)

Sajnos nem maradhattam sokat, ugyanis következett a második nyárbúcsúztató programom, melyet a következő posztban fejtenék ki.

     Bár ma nem 24.-e, szenteste napja van, mégis nekem eljött a karácsony: a jókedv, az ajándékok időszaka. Megérkezett a Panasonic TM700-as kamerám és a Cullmann 260-as állványom!

    Elég változatos volt a nap: Éjjel alig bírtam aludni a várakozás hevétől, ugyanis kettő napja felhívtam a céget, mondván 2 hét telt el a rendeléstől, mikor érkezik? Válaszuk az volt, hogy:

Péntekre megjön a szállítmány.

Szóval csak vártam, vártam a hívásra, egészen 15:00-ig. 3 órakor felhívtuk a boltot, mi újság az ígérettel kapcsolatosan? Ezt válaszolták: 

Nem érkezett meg az áru, leghamarabb jövő hét pénteken lesz meg, de még az sem biztos.

Több se kellett, besokalltam és a remények - miszerint már forgathatunk a hétvégétől - elszállt. Ekkor jött az elhatározás: Lemondtam a rendelést és megkerestünk egy hivatalos kereskedést, ahol az ország 'tán' egyetlen darabját elhoztuk, és igen boldog gazdája lettem :-) A rendelt állvány azonban megérkezett időben, tehát azt is egy futamban elhoztam. Ebben a kis kamerában minden benne van, amit szerettem volna: manuális fókusz/írisz/zoom gyűrű ; 5.1-es hangfelvétel ; 50 képkocka / másodperc ; HD felvétel ; 9 megapixeles felvétel ; külső mikrofon csatlakozó, satöbbi.

Az állvány pedig végre nem racsnis, hanem csapágyas és 180 cm magasra húzható, masszívabb szerkezet, háti hord táskával együtt.

Remélem a hétvégén már elkezdhetek néhány, tervszerű forgatást, mint próba videó készítését.

     Az elmúlt szombaton, alig 280km-t utazva jutottunk el egy olyan társadalmi közegbe, ahol nem jártam már réges-régen. Ez a nemes alkalom egy rokoni találkozó időpontja volt, amikor is sokan éveket maga után hagyva láthatta a másikat. Aki tehette, az részt vett a 'nagy' találkozón, Ibrány városa mellett. A családok szállingóztak Mezőkövesdről, Nyíregyházáról, Budapestről, Berettyóújfaluról és Szentendréről.

     Rögtön, mikor odaértünk 12 óra magasságában, azonnal nekiláttak drága rokonaink az itatásunkhoz. Én éreztem előre hogy nem lesz móka, ha én iszok (főleg üres gyomorra), ugyanis (előnyöm, vagy hátrányom?) nem bírom nagyon az alkoholt. Hamar, szinte már a koccintásnál ittasnak éreztem magamat. Olyas valamit tapasztaltam, amit azelőtt még nem sűrűn: fél nap alatt kétszer rúgtam be, és még aznap este másnapos is. Ez 24 óra alatt valljuk be, igen kellemes.

    19 óra környékén nekiláttunk a vacsorának, mely élőzenével egybekötött volt. Ez annyit tesz, hogy a kis család nekilátott táncolni, és ami ilyenkor a legijesztőbb, hogy azoknak is menni kellett, akiknek nem igazán szívügye a tánc. Olyanná vált az étterem alsó részem, mintha esküvőn lennénk, valaki meg is jegyezte hogy ez egy 'kis lagzi'.

      Egy igazi fesztivál valódi íze. Röviden így is jellemezhetném azt a gondolatot, ami kavargott a fejemben. Megannyi ember, nemzeti zászlóval, saját kultúrával a nagyszínpad előtt ordít, tómból, őrjöng, táncol... egyszóval élvezik az életet. Mezítláb a homokban, ittas pajtatáncot ejtve, szédelegve eldőlve... és mindeközben nevetve. Mikor elkezdődik egy (példának felhozva) Faithless koncert, az emberek kezüket nyújtják a színpad fele, énekli azt, amit az együttes játszik (legyen az bármilyen nyelven). Lengetik a zászlót, érzed a mellkasodon a mélyhang erejét. Hát igen, ez tényleg egy nyárzáró parti! Aki tagadná, az hazudik. :-) Gergő is csatlakozott a hangulathoz éjszaka, neki is most vették el a 'fesztivál szüzességét'. Egész jól viselte :-)

Néhány életkép a tegnapi Szigetről, illetve a délutáni Young Punx koncertről:

     Tegnap éjszaka - a Mítosz vadászokhoz hasonlóan - én is mítoszokat szerettem volna igazolni, avagy megbuktatni. Igaz, kísérletek helyett egy egyszerű tapasztalatszerzés útján jöttem rá a következőre, mialatt békésen készültem volna megkóstolni frissen csapolt sörömet a Szigeten: ajkam hozzáért a sörhöz és megcsípett! Szabályosan úgy mint egy bevásárlókocsit tologatva az ujjunkat rázná/csípné :-) 

Legközelebb szombaton megyek a Szigetre, de inni biztosan nem fogok. Legalábbis sört nem!