Lévay Máté

    Emberfeletti képességre tettem szert a tegnapi konferencián. Egy időben két helyen történő fotózás igencsak emberfelettinek tűnik. Hála a két terem közelségének, pár másodperc alatt tudtam kóborolni egyikből a másikba, így nem volt probléma :-).

   Megszokottól eltérően egy picit "meg volt kötve a kezem", ugyanis a konferencián történő fotózással egy időben forgatás is volt a teremben, mely kevésbé tette lehetővé a szabad mozgást, tehát viszonylag fix volt a hely, ahol 'kiélhettem magamat'... de hát erről szól ez az egész: sosem unalmas a munka, mindig egy picit változatos :-)

   Közel egy hete a csodaszép Kogart Rendezvényházban jártam, ahol egy konferenciát kellett felvenni, illetve megvágni nekik saját felhasználásra. Ez a videó nemrégiben készült el, amely - reményeink szerint - EZEN a weboldalra lesz elérhető/látható. A tervem az volt, hogy megosztom veletek az elkészült filmecskét, de akármilyen rövidre is szerettem volna megcsinálni, közel 14 perces lett... és a YouTube nem engedélyezi a 10:00 percnél hosszabb videókat feltölteni, csak néhány dollár fejében... ezért csak 1-2 képet tudok megosztani veletek, aztán a későbbiekben, - ha fent lesz az oldalon - akkor jelzem Nektek! :-)

4 napos lázzal fűszerezett hetemet töltögetem, melyre már igen régen volt példa. Ilyenkor nem csak testileg, de lelkileg is lelombozódok rendesen, hisz a semmittevésnél kevés haszontalanabb dolog létezik. Ilyenkor néhányan azzal nyugtatnak, hogy a rossz után csak jó dolgok jöhetnek. Ez éppenséggel bejött :-)

Csörög a telefon, egy hetvenes szám. Hangom nincs illetve a hallásom se maximális, ezért csak a következő szavakat értettem meg: Sport Auto... nyeremény... odaadnám... 10 perc.

Hát több se kellett, már az ablak előtt toporzékoltam, mint kisgyerekek a mikulást várva. Az a 10 perc felért újabb 3 hónappal.
A fickó a kezembe nyomta a csomagot, majd ezt mondta: Hát mit csinált maga? Tudja hogy ez a legnagyobb csomag?

Bent kinyitottam, és azt hiszem mondanom se kell, hogy a két - szerintem igen szép - oklevélnek örültem a legjobban, hiszen... talán ez a legnagyobb elismerés egy kezdő fotós számára, amikor ránézek és egy fotógráfus (mint a zsűri elnöke) az aláírásával hitelesíti döntését (gondolom) szakmai szemszögből...

A két kategória győzelemért mindenből kettőt küldtek: póló, zsák, toll, Renault embléma, bevásárló érme, jegyzettömb.

Egyszóval a lázam örömlázba ment át, és azóta a közérzetem is a tetőfokára hágott. Jövő héttől folytatás :-)
 

   Napok óta az átlagos alvással töltött óráim száma alig haladja meg az 5-öt, így igen nehezemre esik, mikor mennem kell ide vagy oda. Úgy döntöttem egy picit visszaveszek a tempóból...

   Tegnapi konferencián való részvétemet egy apró késéssel kezdtem, de különösebb problémát szerencsére nem okoztam.

   Este hazaérve máris nekiláttam a képek utómunkálataihoz, ugyan is aznap este el is kellett küldenem. Ennek a szokatlan gyorsaságnak az oka az volt, hogy - 3 médium előre jelezte - azonnal felhasználnák a képeimet saját weboldalaikon.

   Remélem találtak olyat, amelyik megtetszett Nekik :-)

   Rengeteg lépcsőfok megtételének eredménye az, amit végre magaménak tudhatok: megjelent nyomtatásban az első képsorozatom!!!

   Az 'alig' 3000 példányszámban megjelenő Pálya magazin adott helyet és lehetőséget, hogy a konferenciákon és rendezvényeken a történéseket képek formájában megörökítsem, majd közzétegyem a magam módján.

   Nagyon örömteli, hogy ma is (mikor siettem a hévhez) mellettem egy lányt megelőzve azt vettem észre, hogy séta közben a magazint lapozgatja, és azon az oldalon volt kinyitva, ahol a képeim voltak. Igazából ez nem jelent semmit, mert az emberek rápillantanak, és tovább lapoznak, de mégis... baromi jó érzés a sajátom vagy másvalaki kezében látni.

Remélem nem kell sokat várni a következő örömteli pillanatra, mikor ismételten egy médiumot tarthatok a kezemben... saját 'gyümölcseimmel' :-)

U.i.: Ezúton szeretnék gratulálni Taki kollégámnak, illetve Linda kolleginámnak, vagy más szóval: barátaimnak a kemény munkájukért és igényes cikkeikért!

   Kis hazánk borzasztó katasztrófájával a mai napig teli van a sajtó, pedig október 4.-e óta lassan egy hónap telt el. Biztatnak mindenkit, hogy segítsenek azoknak, akiknek elveszett mindenük. Szerintem egy igen nemes dolog, ha valaki segít, de azokat se szabad megvetni, akik más alapítványt támogatnak (sőt!!!), vagy azokat sem, akik a saját nyomorukból próbálnak kilábalni, így magukra költik nehezen keresett vagyonukat. Én egyik kategóriába se tartozom, mégis igyekszem pénzt keresni a bajbajutottakon azzal, amivel tudok... néhány képemmel.

   Kevesebb, mint egy hete kaptam egy e-mailt, - melyet épp törölni készültem, mondván reklám és nem igazán érdekel - mikor is rájöttem hogy igen személyes levelet kaptam.

A levél tartalma lényegre törően az volt, hogy fotósokat, művészeket kerestek fel eme levéllel, melyben azt kérik: "ajánld fel saját alkotásod!". A képre egy saját magam által meghatározott kikiáltási árat szabtam meg, mellyel megvehetik a képemet nyomatos formájában. A képért fizetett összeg teljes egésze a károsultakhoz kerül. Tehát nekem nem került semmibe két régi, mégis számomra nagyon szeretett képemet felajánlani, hisz a háttérmunkálatokat mind egy alapítvány végzi.
A szervezők állítása szerint a beküldött felajánlásokból kiállítás nyílik a későbbiekben, a belváros valamelyik galériájában.

Az alábbi linken megnézheted:

Katalógusban:
http://www.axioart.com/index.php?op=live_item&id=674935

http://www.axioart.com/index.php?op=live_item&id=674936

Vaterán:
http://www.vatera.hu/remeny_185519614.html

http://www.vatera.hu/uj_vilag_185519772.html

Van képünk segíteni weboldala:
http://iszaparveres.com/levay-mate-i
 

Tehát, aki úgy érzi jótékonykodna, az november 14-ig megteheti az előbb írt weboldalak valamelyikén :-)

   Sosem voltak hosszúak a fotózásaim, ritkán (havonta 2-3 szor) fordult elő a 8 órás műszak... de a mai volt (a leghosszabbal ellenkezőleg) a legrövidebb fotózásom. Nettó 9 perc.

Igen, maga az utazás is jóval hosszadalmasabb volt, mint maga a munka, mely egy kosárcsapat edzőjéről készült, amely az Óbudai újságba kerül minden bizonnyal.

Még így is lehetett volna rövidebb a folyamat, ha az edző nem fordult volna el mindig, amikor őt próbáltam meg szemből levillantani. :-)