Lévay Máté

   ...ez a mondat épp idejében hangzott el, amikor is Máté Bencét több mint 10 alkalommal hívták ki a színpadra, hogy átvehesse első helyéért járó díját a Természettudományi múzeumban. Ezen a díjátadón jártunk mi is...

Mikor megérkeztünk kolléganőmmel, Dórival az ismeretlennek tűnő múzeumba, nagyon meglepődtem.

,,Én itt már jártam!"
 

Jó néhány évvel ezelőtt egy kiállításon voltam itt, és csodás érzés volt, mikor villanásszerűen jelentek meg a fejemben a pillanatképek, első látogatásomról... no mindegy. Szóval bementünk egy igen nagy helységbe, ami telis-teli voltak képekkel. Javarészt Máté Bence készítette őket, aki talán most éli át karrierének legmeghatározóbb szakaszát, csupán 25 évesen.

Mikor elkezdődött a 12 kategória egyenkénti első 3 helyezetnek díjátadása, igen hamar unalmassá vált:

,,Az első díj nyertese Máté Bence... A következő díj nyertese Máté Bence..."

Aztán jött az est legfontosabb díjátadása: az év természetfotósa díjának átadása.

,,Aki a díjat nyerte, nem más, mint..."

Dórival már előre 'megtippeltük': Máté Bence.

Mikor odamentem beszélni Bencével a program után, akkor a következő kérdésemre, mely így hangzott: Mit szólsz, hogy 25 évesen Te vagy a legsikeresebb magyar természetfotós?
Nemes egyszerűséggel ezt válaszolta:
 

,,Hát igen... Össze jöttek a dolgok!" - és egy mosoly.

Szóval... csak ismételni tudom azt, ami tegnap este már oly sokszor elhangzott: Gratulálok és további hasonlóan komoly sikereket kívánok!

   Rengeteg lépcsőfok megtételének eredménye az, amit végre magaménak tudhatok: megjelent nyomtatásban az első képsorozatom!!!

   Az 'alig' 3000 példányszámban megjelenő Pálya magazin adott helyet és lehetőséget, hogy a konferenciákon és rendezvényeken a történéseket képek formájában megörökítsem, majd közzétegyem a magam módján.

   Nagyon örömteli, hogy ma is (mikor siettem a hévhez) mellettem egy lányt megelőzve azt vettem észre, hogy séta közben a magazint lapozgatja, és azon az oldalon volt kinyitva, ahol a képeim voltak. Igazából ez nem jelent semmit, mert az emberek rápillantanak, és tovább lapoznak, de mégis... baromi jó érzés a sajátom vagy másvalaki kezében látni.

Remélem nem kell sokat várni a következő örömteli pillanatra, mikor ismételten egy médiumot tarthatok a kezemben... saját 'gyümölcseimmel' :-)

U.i.: Ezúton szeretnék gratulálni Taki kollégámnak, illetve Linda kolleginámnak, vagy más szóval: barátaimnak a kemény munkájukért és igényes cikkeikért!

   Kis hazánk borzasztó katasztrófájával a mai napig teli van a sajtó, pedig október 4.-e óta lassan egy hónap telt el. Biztatnak mindenkit, hogy segítsenek azoknak, akiknek elveszett mindenük. Szerintem egy igen nemes dolog, ha valaki segít, de azokat se szabad megvetni, akik más alapítványt támogatnak (sőt!!!), vagy azokat sem, akik a saját nyomorukból próbálnak kilábalni, így magukra költik nehezen keresett vagyonukat. Én egyik kategóriába se tartozom, mégis igyekszem pénzt keresni a bajbajutottakon azzal, amivel tudok... néhány képemmel.

   Kevesebb, mint egy hete kaptam egy e-mailt, - melyet épp törölni készültem, mondván reklám és nem igazán érdekel - mikor is rájöttem hogy igen személyes levelet kaptam.

A levél tartalma lényegre törően az volt, hogy fotósokat, művészeket kerestek fel eme levéllel, melyben azt kérik: "ajánld fel saját alkotásod!". A képre egy saját magam által meghatározott kikiáltási árat szabtam meg, mellyel megvehetik a képemet nyomatos formájában. A képért fizetett összeg teljes egésze a károsultakhoz kerül. Tehát nekem nem került semmibe két régi, mégis számomra nagyon szeretett képemet felajánlani, hisz a háttérmunkálatokat mind egy alapítvány végzi.
A szervezők állítása szerint a beküldött felajánlásokból kiállítás nyílik a későbbiekben, a belváros valamelyik galériájában.

Az alábbi linken megnézheted:

Katalógusban:
http://www.axioart.com/index.php?op=live_item&id=674935

http://www.axioart.com/index.php?op=live_item&id=674936

Vaterán:
http://www.vatera.hu/remeny_185519614.html

http://www.vatera.hu/uj_vilag_185519772.html

Van képünk segíteni weboldala:
http://iszaparveres.com/levay-mate-i
 

Tehát, aki úgy érzi jótékonykodna, az november 14-ig megteheti az előbb írt weboldalak valamelyikén :-)

   Sosem voltak hosszúak a fotózásaim, ritkán (havonta 2-3 szor) fordult elő a 8 órás műszak... de a mai volt (a leghosszabbal ellenkezőleg) a legrövidebb fotózásom. Nettó 9 perc.

Igen, maga az utazás is jóval hosszadalmasabb volt, mint maga a munka, mely egy kosárcsapat edzőjéről készült, amely az Óbudai újságba kerül minden bizonnyal.

Még így is lehetett volna rövidebb a folyamat, ha az edző nem fordult volna el mindig, amikor őt próbáltam meg szemből levillantani. :-)

...

Elfognak és felkötnek,

áldott földdel elfödnek

s halált hozó fű terem

gyönyörűszép szívemen.

Számomra ez a versszak hangzott a legszebben, mely a Tiszta szívvel c. versből lett idézve a legutóbbi Csevej esten, Balázs László Gábor előadásában.

A színészet szerintem - és úgy gondolom rajtam kívül másoknak is - egy álom szakma. Elsősorban nem azért mert jól lehet keresni vele (bár az sem hátránya), hanem azért, mert minden helyzetben őszintén és komoly arccal, lámpaláz nélkül tud beleéléssel vegyítve őszinte kifejezéseket tenni, bármilyen szerepről is legyen szó!

Mindenki próbált már legalább egyszer a tükör előtt egy szöveget előadni 'hitelesen', de saját tapasztalatból mondva: a hiteles előadás annyira nehéz, hogy... szinte lehetetlen. :-) De csak szinte, hisz (ahogyan ti is láthatjátok néhány nap múlva az alábbi linken) vannak olyanok, akiknek sikerül. Legyen próza, vagy vers...  a hiteles előadás csodákra képes.

Az est felvétele hamarosan látható lesz a http://www.kellar.hu/csevej.html weboldalon.

    Az óbudai újságot második alkalommal képviselhettem újságíró barátommal, - Mezei Péterrel - akivel a Kaszásdűlői tornaterembe látogattunk el.

Ennek a látogatásnak a célja az volt, hogy láthassuk és szemléltessük az NB 1 -es csapat felkészülését a következő összecsapásra.

Bár a képeket hivatalosan nem biztos, hogy közzé tehetném... mégis megteszem :-)

   ...újra itt vagyok (minden bizonnyal), és igyekszem folytatni kis munkásságomat. :-)

Az őszi szünet mai napján két helyen is voltam fotózni, először a főiskolám webes felületére készítettem képeket, a második fotózás pedig egy kosáredzésen volt (de erről a következő bejegyzésben).

Üres folyosók, csönd, béke és nyugalom. Ezek a jellemzők csengtek a fülemben, amikor az egész aulában (sőt, a fél épületben) egyedül voltam a szünet második napján.

Titokban reméltem, hogy ma megláthatom az első nyomtatottformában levő képemet, azonban nem jött össze, ugyanis csak holnap hozzák el a nyomdából őket.