Lévay Máté

(Első elhelyezett plakát a PMK falán)
 

Azt hiszem a mai nappal jött el annak az ideje, hogy hivatalosan is közzé tegyem a 'hírt', miszerint 2010.02.27-én kerül megrendezésre az első fotókiállításom megnyitója kis városomban: Szentendrén.

Rengeteg köszönetet kellene (és kell is) mondanom mindazoknak, akik nem kevés időt nem sajnálva megszervezik ezt az egészet, illetve anyagilag is támogatják a megnyitót. Mivel nem is sejtettem, milyen ötletek suhannak a háttérben, ezért hatalmas meglepetés volt, mikor János barátom azt mondta: szeretnék neked egy képkiállítást megnyitóval, kis beszélgetéssel szervezni. Tán nem szégyen azt állítani, hogy a torkom összeszorult, ugyanis a képekkel bármilyen összefüggésben álló dolgok a szó szoros értelmében meghatnak (hát még ha egy saját kiállításról van szó).

Bár rettegek a gondolattól, hogy Ti (mint esetleges látogatók) milyen véleménnyel mentek haza a kiállításról... mégis lelkes vagyok, melyhez igen erősen hozzájárul a háttérben dolgozó személyek munkássága, kitartása.

Pár szót a programról:
A korábban említett február 27.-i vasárnapon 18:00 kor lesz a megnyitó a Mythos Café-ban (Bogdányi utca 40.) TÉRKÉP, melyet egy hangulatfokozó beszéddel kezd az egyik (még számomra is teljes homályban levő) vendég, majd ezt követően az est házigazdájával, a megnyitó rendezőjével lesz egy rövid, körülbelül 20 perces beszélgetésem. Ezt befejezően szeretnék pár szót szólni, majd teret adni a képek megtekintéséhez.

Bízom benne, hogy mindenki talál legalább egy képet, melyben fantáziát lát (olyannyira, hogy akár el is vinné magával a fotót a kiállítás végén (márc.27 - ajándékomként ), illetve remélem, hogy lehetőségem adódik sokatokkal beszélgetni, és köszönetet nyilvánítani azért, hogy tiszteletét tette és emelte az est fényét...

Szeretnék sok-sok barátomnak (így Neked is) meghívót adni, melyet a héten el is kezdek.
Szeretettel várok mindenkit! :-)
 

    Bár nem volt olyan rég, mikor érettségiztem, mégsem emlékszem már szinte semmire. Sejtem, hogy most sokan egy igen komoly agyi rendellenességre gyanakszanak, amiért alig rémlik ez az idegtépő időszak. Gyógyír lehetett volna erre az, ha olyanból is érettségizem, amit szeretek... mondjuk médiából, vagy mozgóképből. Meglepő módon most picit belecsöppentem ebbe az érettségi-lázba, mozgókép tárgyból... Hogyan lehet ez?

Unokaöcsém megkért, hogy segítsek neki kisfilmet forgatni, mely az érettségi beadandója lesz. Ennek a vizsgafilmnek a forgatásához láttunk neki a mai napon, de közel sem lettünk kész. Bíztam benne, hogy pár óra alatt ezt a 2-3 perces videót elkészítjük, de igen alábecsültem ezt az időt... még pár kell a végső befejezéshez. Bízom benne, hogy tetszeni fog a tanároknak, vizsgabiztosoknak és nem 'kapunk' 5-ös alánál rosszabbat :-)

    Az utóbbi év elég gyatrának mondható fotópályázati lehetőségek szempontjából, azonban az idei év igen 'gazdagra' sikeredett. Nem tétovázok, szeretem a versengést, ezért minden lehetőséget megragadok. A mostani ilyen pályázat a 'kávé' fotóinak pályázata. Íme, a mai termés:

    Pestre érkezésemkor boldogan láttam meg, majd fogtam kezemben az új, friss és ropogós Pálya Magazint, melyben helyet és lehetőséget kaptam ahhoz, hogy kicsit megismerhess, lelkesedésemről olvashass... és mindezt Takács Máté 'tollából' (avagy klaviatúrájából) :-)

Beszéljenek helyettem a sorok...:

(Olvasható méretben: Kép megjelenítése)

   Az idő 'csodaszép': ködös, párás, szürke, homályos... de valamiért a nap mégis rám mosolyog. Megékezett a "A világ másik oldala" 3. helyéért járó pályázatának az ajándéka.

   Korábban szomorú hangvételben írtam azokat a sorokat, melyben azt ecseteltem: milyen szerencsétlen vagyok, hogy nem mentem el az ünnepélyes díjátadóra. Egyrészt mert felemelő érzés lett volna ott átvenni a díjat, másfelől pedig biztos voltam benne, hogy - mivel nem mentem el aznap Kecskemétre - elfelejthetem azt az apróságot, melyet a dobogó legalsó szintjén vehettem volna át. Szerencsére nem volt igazam, és a mai napon meghozta a postás a képen látható Utazók Atlaszát, melyet őszintén állíthatok: a kedvenc könyveim egyike lett (természetesen a képek miatt) :-). Másik örömteli pillanatot a borítékból kivett oklevél okozott, melyet talán nem kell novellákba illően ecsetelnem, mekkora boldogság a számomra.