Lévay Máté

     Egy hosszabb pihenő (és óévbúcsúztató) után elérkezett az újév, és a mókuskerék is újra mozgásba lendült. Az új vakuval tuningolt gépemmel felszerelkezve elindultam hát a MOM parkba, hogy egy idegen - de roppant kellemes és szívéjes - környezetbe kerüljek: egy Thai masszázs szalonba.

Nem tudom kellőképpen felvázolni azt, hogy mekkorát csalódtam a távol-keletiek fogadtatásában. Annyira barátságosak, hogy az eddigi fotózásokat figyelembe véve talán itt voltak a legkedvesebbek velem/velünk. Étellel vártak, így lehetőségem adódott megkóstolni két sajátos ízvilágáknak megfelelő levest, de meg kell hagyni.. valóban csak kóstoló volt. Talán túlzottan is a megszokott ételek pártján állok, és mindenféle újdonság rám negatív hatással van. Jelen esetben a rizsleves szardíniával... majd a tűzet okádós, rákos... és mindenféle tengeri herkentyűvel megspékelt leves nem lett a kedvenc ételeim egyike, de utólag sajnáltam volna, ha kihagyom ezt a 'falatozást'.

A masszázs különböző formációi is távol álltak tőlem, de a talp- és az olaj masszázs igen erős késztetést keltett bennem, hogy akár a holnapi napon visszajöjjek és igénybe vegyem a relaxációs szolgáltatást. A fotózási téma pedig épp ehhez kapcsolódik, hogy az üzletnek saját galériája legyen az ott készült szolgáltatásokat bemutató képekkel, melyben egy fiatal modellhölgy is közreműködött.

Feladatunk végeztével, és az elköszönésünk pillanatában - az ott dolgozó - drága Ellának, és az egész szalonnak köszönhetően 3 ajándékjegyet is kaptam, mely 60-60 perces thai-, olaj- és lábmasszázsra jogosít. Alig várom, hogy kipróbálhassam mindegyiket! :-)

   Nincs is szebb érzés egy lelkes fotós számára, amikor arról kap visszaigazolást, hogy egy szakmai zsűri elismeri a munkáját... jelen esetben a fotóját! Ezzel az örömhírrel lett szebb a MAI napom, és a közelgő karácsonyom :-) bár van egy apróság, mely elszomorított... telhetetlen lennék?

Én mindig is a zsűrizést tartottam jobbnak - főleg egy ilyen jellegű pályázaton - hisz a képekről (és azok mondanivalójáról) szakmában jártas személyeknek kellene dönteniük. Bár a Nike fotópályázaton is hihetetlen nagy örömet tudtak szerezni nekem, mikor megtudtam az eredményt, de... mivel az közönségdíjas volt, így bárki mondhatja és gondolhatja, hogy csalás van a háttérben. Nem titkolom, sokszor az én fejemben is megfordul a gondolat egy olyan pályázat kapcsán, ahol szubjektív véleményem szerint egy másik képet jobbnak tartottam volna győztesnek, mint azt, amit első helyezettnek ítéltek a szavazatok alapján.

Szerencsére a Sport Auto-nál - a közönségszavazattól elhatárolódva - duplán is lehetőségem volt megtapasztalni azt a valódi boldogságot, aminek következtében még jobban megszerettem a fotózást, és ezt ismételten átélhetem, hisz 2 fotográfus döntött amellett, hogy a beküldött két képem közül az egyiket a dobogó legalacsonyabb, (de legstabilabb) szintjére emeli! Téma pedig: "Ahogy a világot látom". Miért vagyok mégis egy picit szomorú?

Az eredményhirdetés előtt kaptam egy levelet a pályázat kiírójától, hogy - mint pályázót - szeretettel várnak Kecskemétre az ünnepélyes eredményhirdetésre... egy kis étel, ital társaságában. Mondtam is itthon hogy el kellene menni, azonban a megkérdezettek közül mindenki hezitált és elhatárolódott a távolság miatt, így senki sem szánta el magát hogy elkísérjen, így itthon maradtam és azt kívántam: Nehogy helyezett legyek!!! Hát lettem, így nem volt alkalmam átélni a személyes gratulációt, és ki tudja mi mindent vesztettem még az este folyamán... azonban egy cseppet sem vagyok elégedetlen, újra a föld felett lehetek néhány centivel, és mire leszállnék, addigra itt a karácsony, és a szeretett ünnepe! :-)

   Morrison's 2-ben félrészegen igen sokszor jártam már kikapcsolódni, de most józan állapotomban még az épület megtalálása is kihívás volt a számunkra. Biztos vagyok benne, hogy ha elszürcsöltem volna 1-2...5-6 felest, akkor hamarabb megtaláltam volna a főbejáratot, mint így bő negyed óra után. :-) A megszokottól eltérően most nem padlótámasztási céllal jöttem a szórakozóhelyre, hanem a Hooligans sajtótájékoztatójára...

   Új lemezük bemutatóját tartották a srácok, és egész kellemeset csalódtam bennük, és a zenei stílusukban. Tény, hogy nem vagyok a Királylány című daluk megszállott hallgatója, de úgy jöttem el a végén... hogy akár még az is lennék. Nem tudom, hogy a hangzás volt az, ami kiváltotta belőlem a zenei tetszésüket, vagy valami más... de egy biztos, hogy nem az alkohol volt.

Az interjú része számomra szokatlan volt az eddigiekhez képest. Bár a kérdezz-felelek megvolt, de eddig nem úgy történt, hogy leültek mindenkivel szemben és felemelt kézzel jelezhetted mondanivalódat, hanem külön, négy szem között kérdezhettél... Sebaj, nem jelentett problémát, sőt! Nekem ez a 'jelenség' is nagyon tetszett.

További képek a Blog Facebook-os oldalán.

    A szobám már sok mindennek és sok mindenkinek adott helyet, azonban stúdió még nem készült belőle. Ez úgy nézett ki, hogy az ágyam feletti fali kép tartotta a hátteret (ágylepedőt), a reflektor egy steklámpa volt - amely elé egy derítőt tettem -, a másik fényforrás pedig egy asztali lámpa volt egy 100 wattos izzóval. Majdnem hogy biztos vagyok abban, hogy ehhez fogható sufni-stúdió máshol nemigen található.

Ez a bejegyzés főleg a férfiakhoz állhat közelebb, ugyanis a mai téma a félakt készítés volt -valamivel elegánsabb formában-, amihez találtam egy szuper és kézséges modellt. Utólag is köszönöm neki a közreműködést, de azt kérte, hogy a nevének közzététele nélkül tegyem ezt :-)

Picit meguntam, hogy a butikok polcain meztelen férfitestek fekszenek naptár formájában, ahelyett hogy helyet adnának a női gyönyörök előtt is. Nos, nekem ez lenne a fali naptáram.

Ha valaki nem elégedett meg ennyi képpel, akkor a többi kép a Blog Facebook-os oldalán elérhetővé válnak a Vasárnapi naptól!

   Hajnali órákban a szívinfarktus kerülgetett, mikor a kezemben maradt (és vele aludt) mobilom vibrálni kezdett... brutális ébresztő, nincs szükség többé hangos ébresztésre.
SMS érkezett: " Hozd a gépet kérlek ". Ez annyit jelentett, hogy vár rám egy konferencia az órai előadásom után.

Egyáltalán nem jelentett gondot a dolog, mindösszesen csak annyi, hogy körülbelül 1 órát vártam a kezdésre de - mint írtam - ez nem jelentett problémát. Kezdés előtt azt mondták nekem, hogy ne legyek bent többet 10 percnél, kattintsak párat és kész, hisz egy előadó van csupán, aki előadást tart, tehát felesleges a végéig bent maradni. Hát így is tettem, kisuhantam a teremből és beszélgettem egy kicsit a Pálya magazin szerkesztőjével erről-arról.

Szó esett egy kiállításról...
                              ....mely az én kiállításom lenne, és az iskola helyet adna ehhez.

Elképesztően megörültem ennek, hogy néhány képemet az iskola előhivatja, és bekeretezteti. Ezúton szeretném megköszönni ezt a csodás ajándékot Kristófnak, és Takinak, akik aktív szerepet játszanak ennek a csodás meglepetésnek a megszervezésében. Köszönöm!

   Meglepődtem, mikor megtudtam, hogy mennyien járulnak hozzá a Pálya Magazin színvonalának emeléséhez. Milyen sokan fáradoznak azon, hogy ha egy picivel is, de többet adjanak magukból, mint azelőtt mások. Csapat tagjai között van két jó barátom, - nevezetesen Linda és Taki - illetve jómagam is. Bízom abban, hogy valami olyat írhatunk vagy éppen mutathatunk meg az olvasók felé, amire azelőtt nem volt példa!

Ha meg szeretnéd nézni a Csapat tagjait és bemutatkozó szövegünket, akkor kattints...

...IDE

   A főiskola tárt karokkal várta azokat az érdeklődő diákokat, akik fontosnak tartják az egészséges életről szóló tájékozódást. Lehetőségünk adódott a dohányzásról, a műételekről, illetve a drogok káros és veszélyes tulajdonságairól pontosabb tudást szerezni.