Lévay Máté

     Hosszúak-hosszúak a napok, mégis rövidek és gyorsan telők. Nehéz, zsúfolt napokon vagyok túl, mégsem történt semmi említésre való, ezért nem is mondok róla többet. A mai napom picit eseménydúsabb volt...

     Először is szeretném megköszönni két barátomnak, 'Máték'nak a gyors segítségnyújtást egy plusz kamera és egy mikrofon ügyben, annak ellenére, hogy egyiket bulizgatás, másikat barátnőzés közben zavartam meg az előző est késői óráiban. Bocsi :-)

     Reggel egy telitáblázott napra ébredtem, miszerint levegőt nem vehetek anélkül hogy ne késnék valahonnan, de mégsem úgy alakultak a dolgok, mint ahogyan tervben voltak (így volt időm fellélegezni). Elvileg a nap folyamán lett volna két filmezésem Budapesten egy modell hölggyel (H. Évával) és egy fiatal színésszel (V. Gyurival). Sajnos ezt a találkozót lemondták és remélhetőleg egy másik időpontra áttettek minket (erről még nem tudok többet), de a két negatívum után egy pozitívum: iskolai feladatú riportomat elkészítettem egy fiatal íróval: Kellár F. János Immánuellel. Ebben az interjúban volt minden: nehézkes kezdés, kitűnő lezárt helyszín, tanulságos és érdekes mondatok, tapasztalatlanság (részemről) illetve bakik, bakik hátán. Ettől eltekintve nagyon tetszett a feladat és köszönetet kell mondanom - elsősorban - Janó barátomnak, hogy rendelkezésemre állt, másodsorban az operatőrömnek Gergőnek, akit úgy csábítottam el, hogy maximum fél órát kellene segítenie (lett belőle majdnem 3 óra).

     A java még hátra van, ezt össze kell vágnom és valami csodát alkotnom péntek reggelig. Azt hiszem, ezt sem siettem el, sőt! Most is inkább blogot pötyögök, minthogy riportot vágnék. Tisztába vagyok vele, megyek is!

       A "fejlődésnek" nagy ára van, sajnos ezt be kell látni... de azt is figye, hogy szükség van néha ilyen-olyan kiadásra, hogy saját dolgaidat könyebbé tegyed. Ez mind addig jó és érdekes, amig nem válik megszokottá!

       Szegény bátyámat idegileg kiakasztom idönként azzal, hogy " hagy vághassak jeleneteket a gépeden " illetve " hagy fotóboltozzak a gépeden", ugyanis az én 6 éves számítógépem mindenre jó, csak ilyen feladatokban nem lehet rá számítani. Van ilyen, tehát most beruháztam egy laptopra, ami lehetőleg megkönnyíti életemet mind a szórakozás terén, mind a feladataim, és mind szakmabeli elvárások terén is.

       Mennyivel könyebb dolgom lesz megbeszélésekre, tárgyalásokra menni vele, kész munkáimat megmutatni és átküldeni is. Egyszóval remélem hasznát veszem, és nem bánom meg.

       Ez a szép keddi nap több volt, mint fárasztó! De nem az a fájdalmas fáradtság dominál, hanem a jóleső, pihentető féle. Új munkámból kifolyólag szép lassan kezdem felfedezni Budapestet, aminek épp itt volt az ideje.

       A mai napon Magyarország legnagyobb pókertermébe mentem, ahol egy Magyar női kiválósággal, Szilasi Viktóriával készítettünk interjút, akiről köztudott, hogy eredményesen mozog pókeres körökben, legyen szó hazai versenyekről, vagy Las Vegas-i bajnokságokról. Nagyon sok érdekes dogot tudtunk meg kolléganőmmel Viki múltjáról és jövőbeli terveiről...illetve arról, hogy nemsokára újdonsült anyuka lesz!

       Nem bírtam ki hogy ne próbáljam ki magamat ellene... mondanom se kell: kicsinált! :-)

      A megbeszéltek alapján ma megjelentem egy Budapesti irodában. Itt 6 hölgy várt, akikkel egy kis beszélgetés, 'stábtagokkal' való ismerkedés után a...

La Femme Magazin (http://lafemme-magazin.hu) egyetlen fiú csapattagja és dolgozója lettem, mint Fotóriporter, újságíró és kameraman!!

      Feladatom divatbemutatókon, különböző rendezvényeken megjelenni, felvételeket és riportokat készíteni, riportokat felvenni utána megvágni, feltölteni a weboldalra, illetve kiadott témában cikkeket írni mely ugyancsak az oldalon fog megjelenik. Hatalmas lehetőség a számomra, ez egy olyan környezetnek tűnik, amire vártam és vágytam, hisz elvileg ez a jövendőbeli szakmám. Remélem sokban segíthetem a magazin sikerét!

      Elég sok minden történt velem az utóbbi időben, amely számomra újdonság és örömteli... bárcsak sohase múlna el ez az élménysorozat!

          Tessék, ezt is megértem! A mai napon egy kedves és tehetséges újságíró 'kolléganőm' elkészítette velem az első, saját interjúmat, ami a múltamról, jelenemről és jövőmről szól. Arról, amit eddig tettem, próbálkoztam, alkottam... és természetesen a céljaimról, amiket kitűztem magamnak. Amint megjelenik és olvasható lesz, linkelni fogom!

Unalmas, kora reggeli szerdai nap a főiskolán. Nem ájultam el a humánetológia és a közvetlen kommunikáció tantárgyamtól...viszont rezgett a mobilom. Ismeretlen hívó! Mit tehetek: kinyomtam... Rögtön írtam is egy üzenetet, hogy déltől elérhető leszek, hívjon vissza ha gondolja.

Fél 1 kor jött is a hívás, bizonyos H. Szilviától, aki az egyik divatlap főszerkesztőjeként keresett fel, Munka lehetőséget ajánlva. Divatbemutatókra kellene járni és interjúkat készíteni (pontosabban, a szakmámhoz hűen FELVENNI), majd ezt a lap weboldalán szeretné nyilvánossá tenni.

"Érdekelné, Máté?" A választ gondolom sejtitek:

"Naná! Persze, hogy érdekelne!"

Nem cicózott, mára be is hívott, hogy megbeszéljük részletesen, illetve hogy kiderüljön konkrétan: valóban alkalmasnak lát-e engem a feladathoz. Sajnos mára már volt elfoglaltságom, melyet nem tudtam lemondani, így péntekre esik a 'nagy találkozás' időpontja, tárgyalás keretein belül. Mondanom se kell, mennyire örülök ennek a lehetőségnek, remélem nem csalódik egyikünk sem és minden úgy alakul, ahogyan eltervezzük. Újabb apróság: elképzelhető hogy újságírónak állok a kamerázgatás mellett, ugyancsak tetszetős ajánlat!

Mit szoltok? :-)

        Február 26. péntek: A Főiskola kezd izgalmassá válni, előtérbe kerül a média a kommunikáció mögül. Pontosabban formálódik, hisz a kommunikációnak még mindig főszerepe van egy-egy televíziós, stúdiós órán is. Első élményem nem kifejezhető egyszóval, inkább egy rövid mondattal: az út nem simán rögös... telivan kátyúkkal!!!

        Feladatunk a hétre: lapszemle. Egy általunk kiválasztott napilapot kellett röviden, 5 percen belül velősen ismertetni. Egész pontosan 'eladni' a lapot a nép számára, az érdeklődésüket felkelteni. Mit mondhatnék, rendesen feladták a leckét, még ha egyszerűnek is tűnik.

Bementem a stúdióba 3.ként, szép lassan... azon tanakodva:

"Te jó ég, mit fogok mondani?! "

         Üvegfallal elzárt szoba, reflektortól 'égve', mikrofonnal a számban, kamerával a képemben neki kezdtem. Igyekeztem egészséges remegésemet leplezni, gyakran kamerával kacsingatni és beszélni-beszélni... a nagy 'rosszillatú' (büdös) semmiről. Ez tökéletesen össze is jött...

         Rutintalanságom érezhető volt, bár mégsem éreztem magam olyan kellemetlenül, mikor kijöttem, mintha egy profi csoportban találtam volna magamat. Mind a 15-20 fő, aki az órán részt vett és kipróbálta magát, legalább olyan feszült volt, mint jómagam. Ettől függetlenül tetszett a környezet, hatalmas kritikát sem kaptam, mindösszesen annyit, hogy érdekesebb hírrel kellett volna kiállni. Ezzel tökéletesen egyetértek, építő jellegűnek fogtam fel.

        Március első péntekén ismételten a stúdióban tartok előadást, kamerák kereszttüzében, mint előadó, műsorvezető (???) egy olyan feladattal, mely rendkívül érdekes lesz és beszámolni még annál is érdekesebb.