Lévay Máté

2010.07. 09-12 - Crazy Nights

Útnak indultunk, eddigi legnagyobb baráti bandánkkal -> Mezőkövesd irányába. A hely szűke miatt a 9-ből 5 személy sátorban aludt, ezzel is teret adva egy különlegesen egyedi, speciális élményekben gazdag nyaralásnak. Az idő meglehetősen meleg lett, melynek köszönhetően elég hamar szinte kibírhatatlan lett a nyári hőség. Volt minden: kis sátor, nagy sátor, Detox sátor :-) NEXT!

     Szombat, napsütéses - és látszólag jó - nap. Túl egy hetes fertőzésen, majd éppen kezdek kilábalni a szerencsétlen fogam okozta "betegségből", már itt a következő csapás: ellopták a hobbim, a munkám :-(. Ezen bejegyzésem a szokásostól eltérően 'depisebb' hangvételű, kérlek ne haragudj!

    Hetek óta várom a mára megrendezésre került World Series by Renault rendezvényt, először meghiúsulnak látszott a kilátogatás a versenyre egy remek fogfájás illetve gyulladás miatt. "Szerencsémre" mára az előző napokhoz képest jelentősen jobban lettem így kimozdulásul elmentünk 5-en a pályához. Hőség volt, de a gumifüst kiegyenlítette ezt a rossz érzést. Jöttek a 3.5ccm es formula autók, utána a 2.0ccm es formulák, majd a Megánok versenye. A végét egyáltalán nem néztem, mert nagyon elkeseredtem.

    Mindenki figyeljen jól és higgye el! Egyetlen pillanat elég hogy áldozat legyél bármilyen téren! Tapasztalt áldozat lettem, egyelten pillanat alatt ellopták a táskámból a gépemet, a kamerámat. Azt a kamerát mely lehet, hogy nem volt a legprofibb, nem volt HD, de saját(!!!) és évek óta dolgozok vele. Köszönhetően a történteknek, le kell mondanom a nyári munkáimat, a terveket. :-( Mocsok egy érzés, hogy míg ezeket a sorokat írom, más annak örül, hogy a töredékéért feltehetőleg eladta feketén. Átkozódtam, bízok a sorsban, hogy ezek az emberek még szenvedni fognak, de felesleges, inkább nem teszem. Én nem hiszek senkiben és semmiben. "Ha jót adsz jót kapsz?", megpróbáltam! Találtam egy telefont és visszaadtam egyből 'apukának'. Nem akarok senki hitével játszani, ez csak az én feszült lelkiállapotú gondolatom.

    Tapasztalatom utáni első kijelentésem a következő: Tartsd és el ne engedj semmit, ami a tied, ami hiányozna és amit/akit szeretsz!  R.I.P Sony DCR-SR52

     Néhány saját kép a mai eseményről, de engem már ez se tud boldogítani...

3 a magyar igazság és egy a ráadás. Várom, hogy mi lesz a ráadás a nyáron.

     Ez a szombati nap valóban kiszámíthatatlan. Ha kinézünk, akkor látjuk, hogy még az idő se döntötte el, hogy mit tegyen: essen, ne essen. Ez még - most már - a kisebbik téboly a nap folyamán...ugyanis ma került megrendezésre a 2010-es házi gokart verseny a Váci ringen. Igen kecsegtető a történet: 270ccm, 11LE, 5 versenyző, 3 érem, majd 8 perc bemelegítő (Gokartok megismerése, kanyarívek bevételének felmérése: egyszóval tapasztalatszerzés), majd 8 perc kvalifikáció (majd az alapján a rajtsorrend) és ezt követően 15 kör verseny.

(Kép a www.gokartvac.hu tulajdona)

      Nem unatkoztunk egy percet sem, én konkrétan ki se akartam szállni a csodagépekből. A bemelegítőn bár eléggé elkeseredtem, mert állandóan kicsúsztam. Vagy azért mert elfékeztem magam és bebicskáztam a pályán, vagy azért mert egyszerűen csak belém jöttek oldalról és reménykedtem, hogy mihamarabb megállunk. Ha pedig épp jó passzban voltam és nem csúsztam ki, akkor meg mindenki letolt a pályáról. Szóval volt mit fejlődni...

      Kvalifikáció: Kezdés előtt megkérdeztem hogy létezik -e, hogy a 10 es rajtszámú gokartomban a fék valamivel eltér a többitől? "Igen, sokan mondják, hogy vigyázni kell vele, mert új fékek, brutális fékerő". Hát ez remek, gondolnánk, hogy pont ezért úszok meg egy karambolt, mert megtudok állni... viszont valójában nem a maximális féktapadást használom ki hanem keresztbe fordulok a pályán, a kerék leblokkol.

      Végül is ráéreztem, időmön több mint 2mp et javítottam a bemelegítő idejéhez képest. Így a sorrend a rajtrácson a következő lett VOLNA (mindjárt leírom miért csak 'volna'). Legjobb köridő T. Marcellé lett, majd az enyém, 3. rajtkocka K. Jánosé, 4. L. Gergelyé, 5. a névnapja alkalmából meghívott L. László (apa személye). Hogy ne legyen olyan egyszerű a dolog, azért azt találtuk ki, hogy fordított sorrend legyen, szóval: 1. L. László, 2. L. Gergely, 3. K. János, 4. Én, 5. T. Marcell.

      Verseny: A piros lámpa kialudt és mindenki tövig nyomta a gázt. Én nagyon beszorultam, ezért utolsó helyre kerültem. Apám szép lassan elengedte a gyorsabbakat, így a feltartott Marcellt is épp hogy kikerülve a 3. helyre kerültem. Gergelyt majd az akkor 1. helyen levő Jánost lassan sikerült egy ponton leelőzni így első helyen mentem. Hihetetlen, mennyire figyelni kell illetve ellenállni a erőhatásoknak. Egyetlen csúszás és visszaesek. Jött a kockás zászló, 1mp el Marcell előtt végeztem, így elsőként értem a célba. Nagyon komoly verseny volt, mindenki élvezte.

    Éremosztás: Bronz érem L. Gergelyt illette, Ezüst érem T. Marcellé volt és szerencsés személyem kapta az aranyszínű érmet. Köszönöm a támogatómnak a versenyzés lehetőségét! Hazafele bebizonyítottuk, hogy nem csak a gokart tud csúszni, hanem egy finom rétes egy erős kávéval.

   Időeredmények:

         Bemelegítő:                Kvalifikáció:             Verseny:

L.Gergely:     31,283               30,297                 29,692

K.János:        30,796              29,525                 29,015

L.László:        40,773              35,275                 33,357

T.Marcell:      30,134              28,822                 28,633

L.Máté:         31,572              29,246                 28,729

     2000-ben, vagyis 10 éve nyitotta meg kapuit a 3000 m²-en elterülő létesítmény, a Tropicarium a Camponában. A mai napon lehetőségem adódott egy fotózásra az Óceanáriumban, hála a LaFemme csapatának. Drága - és állandó - kolléganőmmel ismételten "karöltve" végeztük az előre kiadott feladatunkat.

Vicces, mert épp a munkalehetőség felajánlása előtt mondtam néhány nappal, hogy:

"De jó lenne elmenni a Tropicariumba..."

Hát nem kellett sokat várnom, elég hamar meg is adatott a lehetőség, éltem is vele. Kiskoromban, nagyjából 6 éve voltam utoljára... minden olyan nagy volt, elképesztő és félelmetes. Sajnos rá kellett jönnöm hogy felnőttem, minden kisebbnek tűnik és nem változott semmit. A hangulatom is más volt, mintha családdal mentem volna, de ezt megpróbálom betudni annak, hogy igyekeztem komolyan venni a feladatot.

    Itt a nyár, vége a vizsgáimnak, innentől elég gyorsan fog fogyni a pénz, főleg hogy elég sűrű programjaim lesznek, hál' Isten. Odajött apum és jó szándékkal megkérdezte:

"Fiam, szeretnél egy kis pénzt keresni?" - kérdezte apum

"Már hogy ne szeretnék...?!" - feleltem

Szóval apából  -->  apa-főnők lett, még ha csak egy rövid ideig is (2 hétig). Tegnap, azaz szerdán volt az első munkanapunk egy irodaházban, a Róbert Károly körút és a Lehel utca sarkán. Szép nagy, 4 emelet + padlás. Feladat, hogy az épület minden egyes szögletét pontosan le kell mérni, illetve ezt folyamatosan egy füzetben vezetni (belmagasság, ablak hossz, irodák hossza, fal vastagság, ajtó szélesség-magasság stb...), ami igen vicces miközben minden irodában dolgoznak, én meg ügyelhetek hogy a lézeres mérővel ne vakítsak meg senkit...:-) A másik, hogy itt kötelességből kell bemenni még a női mosdóra is, ami (éppenséggel nem gond, de) okozhat meglepetést:-) A mai csütörtökön nem mentünk, de holnap ismételten Budapest, és a jó 3000m2-es épület földszintjével folytatjuk. Ha végeztünk jövő hét elején, akkor irány Gödöllő, ismételten egy irodaház, csak az előbbi 3000 helyett ez most 5000m2-es területű kis épületke lesz :-).

Jövő hét csütörtökén pedig irány a Tropicarium, exkluzív fotózás. Annyit elárulhatok, hogy lesz testközelből cápaetetés és sok más finomság. Képeket természetesen majd közzé teszek :)

    Kint jártam a napokban az Omszki tónál és kattintottam néhányat a wakeboard-os fiúkról/lányokról. Egyébként egy üzleti megbeszélés-szerű alkalom adtán látogattam a tó partjára. Mi is ez a lehetőség? Később bővebben beszámolok róla...

     Ezen a péntek estén tartotta első művészi estjét, "Csevej"-ét Kellár F. János Immánuel, amely a sorozat első előadásaként debütált. Jómagam is tiszteletemet tettem ezen az előadáson, de kivételesen nem vendégként, hanem - nagy örömömre - operatőrként. Első vendégétől sok mindent megtudtunk a művészetekről, saját műveinek sajátosságairól, és Kellár Jánosról, mint édesapáról, egyéniségéről, véleményeiről.

     Az előadás végeztével rohantam is tovább folytatni teendőimet. Aztán... mikor úgy éreztem 'megpihenhetek', egyszer csak szúrós fájdalom hasított a bokámba, pici dudorra lettem figyelmes:

"Ez csak egy kis szúnyogcsípés."

     Később, mikor felkeltem, nem bírtam ráállni. Ránéztem és bedagadt, mintha darázs csípte volna meg... mondjuk úgy 4 szer. Másnap ügyelet... fogalma sincs a dokinak, mi is ez valójában, de aznap hasonló panasszal előttem 14 en jöttek az orvos szerint. Adott egy gyógyszert, egy tablettát (még nem is kenőcsöt) melyen ez ál: RETARD filmtabletta. Remek, akkor ez most mi? :-)

    2 nap telt el a feltételezett csípés óta, azóta borogatom, fenistilezem, pihentetem... semmi, növekszik tovább. Bennem fejlődik az alien?!  És ha igen, akkor mi legyen a neve: Csubakka?