Lévay Máté

   Itt van a nyár, itt van újra... de még nagyon az elején járunk, mégis mindenki életébe elhozza a változást, legalábbis hangulat terén mindenféleképpen. Bár én egyelőre nem érzem még a nyarat (pulcsiban ülök) és a vizsgáim is még javában tartanak, a fotózásnak még sem tudok nemet mondani, avagy hátat fordítani. Most sem volt másképp, hisz rám talált Szentesi Márta, és elmentünk a szabadba kicsit 'villogni' :-)

  Margitsziget az utóbbi időben központi szerepet tölt be az életemben, viszonylag gyakran járok oda barátokkal, barátnőkkel, csodás hely. Egyik alkalommal kijelentettem, hogy a csodásan rendben tartott sziget nagyon jó lehetőségeket rejt (már ami a fotózást illeti). Így csöppentünk ide most is.

  Hiába akartam elhitetni magammal, hogy nem turistaként, sokkal inkább ismerős utakon sétálgató srácként érkeztem meg a zöldövezetbe, mégsem voltam közel, hogy eltévedjek, vagy máshol legyek mint ahol én azt gondoltam, hogy vagyok :-). Végül megérkeztünk a szimpatikus helyszínekre.

   Megoszló véleményeim, pontosabban tapasztalataim vannak a modellekkel kapcsolatosan... de egy pillanatra sem a kinézetre, vagy a 'profizmusára' gondolok, sokkal inkább a megbízhatóságra. Sajnos nem egyszerű összehozni 1-1 modellfotózást, mert 'mindig közbe jön valami', ami picit romba dönti a tervet, az aznapot... de Mártival igen szerencsésnek érezhettem magamat :-)

  Nem jellemző rám, hogy bárhonnan is elkéssek, de Murphy törvényéken köszönhetően most ez összejött, és szegény Mártit 15-20 perces késéssel tudtam csak üdvözölni, de Ő rendkívül higgadtan fogadta, sőt! :-) Szóval telis tele vagyok pozitív élményekkel. Remélem még lesz alkalmunk együtt dolgozni!

    Az Ünnepi Könyvhét évről-évre kerül megrendezésre a Vörösmarty téren, melynek az időpontja idén erre a hétre esett, amely valóban ünnepi alkalommal bír a szempontomból, ugyanis a tegnapi naptól egy olyan fotóalbum került a forgalomba, melyben az egyik saját fényképem is megtalálható. Nagy öröm a számomra, hogy a rengeteg csodaszép és - fotós szemszögből - kiváló képek között a sajátomat is megtalálhatom.

   Egy februári fotópályázaton vettem részt, melynek 'díjazottjai' nem helyezettekre lettek osztva, hanem publikálási lehetőséget nyertek. Szerencsém volt, ugyanis a pályázat határideje előtt (az én órám szerint) 2 perccel még pont el tudtam küldeni 2 képet, és bíztam benne, hogy az egyiket elfogadhatónak tartják ahhoz, hogy a későbbiekben a kezemben tartott könyvben viszont láthassam. Egy kis Isteni szerencsével ez így is történt. :-)

Bár a könyv már megtalálható/megvásárolható a kiadónál és néhány könyvesboltban, a 'közönségnek' ténylegesen csak június 19.-én kerül bemutatásra, ünnepélyes keretek között.

    4. órája csak újra, csak újra és csak újra pörög a lemez a lejátszóban, mely a Vidámság és Rock & Roll névre hallgat. Őrületes, annyira tetszik, hogy nem tudok betelni vele. Egy kósza pillanatomban meg kinyitom a tokot, elkezdem lapozgatni a kis füzetet és vidámság tölt el, miközben arra gondolok: mekkora élmény volt ezeket a képeket elkészíteni! Jó érzés volt kicsit a Beatrice fotósának lenni, ezt a következtetést kell, hogy levonjam. :-)

    Nagyon elégedett vagyok a végeredménnyel, jobbat álmodni se tudtam volna, mint hogy az album összes képének elkészítéséhez engem kérjenek fel... a lemeztől, a borítófotókon át egészen a hátlapig. Ez még csak az egyik fele, ugyanis a boldogság második fele ott kezdődik, hogy (az engem illető részével) a Beatrice tagok is elégedettnek tűnnek, azért ez remek érzés! Másfelől pedig olyan embereket ismerhettem meg (de tényleg!), akik fantasztikusak, talán ez a legdrágább kincs a számomra.

    Úgy gondolom ezzel itt nincsen vége, ugyanis az elmúlt napok egyikében Nagy Feró lánya, Nagy Gaby keresett meg azzal hogy készítsek Nekik koncertfotókat az elkövetkező koncertjeiken. Remélem ez a 'hullám' nem ér itt véget, hanem előnyt tudok kovácsolni ebből a fergeteges 'kezdésből', melyet még mindig tanulószinten művelek, hisz - aki látott egy-egy fotózás előtt - láthatja, hogy toporzékolok, járok fel s alá és mindeközben azzal időzök el fél órákat, hogy beállítsam a gépet.

   Nem tudok mit tenni, egyszerűen élvezem ezt.. mindezt amit csinálhatok. Elképesztő érzés, mikor valaki velem együtt élvezi a végeredményt, és majdnem annyira tud örülni neki, mint saját magam... azt hiszem emiatt csinálom azt, amit csinálok. Ahogy a kiállításomon is elhangzott: A hobbim a munkám :-)

Szívből köszönök mindent a barátaimnak: a Beatrice tagjainak!!!

     Szombaton délelőtt egy olyan rendezvényen vehettem részt, ahol közel annyi háziállat volt, mint ember... ráadásul többségben gazdátlan és szomorú (de ugyanakkor érző) lények. Ezt a rendezvényt az Árvácska állatmenhely rendezte Szentendrén.

    Némelyik kutya fél és picit remeg a lába, a másik magabiztosan mozog... a harmadik rohangászik, kihasználva a 'szabadságot', míg a negyedik büszkén lépeget előre. Ezeket véltem felfedezni a kis jámbor állatoknál, akiket annyira nehéz volt ott hagyni, hogy ha otthon elviselnék a kis négylábút, akkor örökbe fogadtam volna valamelyiket, és élete végéig vigyáztam volna rá.

    A rendezvényt a tombola zárta, melynek nyereményei felajánlott tárgyak, eszközök... és az esetemben: saját képek. A sok szép - és olykor finom - ajándékok kiosztása után jött 3 darab A3-as méretű fényképem felajánlásra, melynek remélhetően nagyon örültek a nyertesek :-) Ha ez így van, akkor én vagyok a legboldogabb!

     Kedd: Épp indulni készültem operatőrködni a Csevej kulturális estre, amikor is elkapott a rosszullét, valószínűen a napok óta tartó kialvatlanságom miatt. Nem voltam biztos abban, hogy végig bírom állni az estét, mely sajnos nem is valósult meg, ugyanis az est második felében jobbnak éreztem, ha Önerőmből leülök, minthogy eldőljek... aztán jött egy telefon, mely pluszba rátett egy lapáttal, mégis azonnal helyrejöttem...

    A Beatrice managere, N. Botond keresett meg azzal, hogy vállalnám-e a Beatrice új albumának fotózását. A szó szoros értelmében köpni-nyelni nem tudtam, borzasztóan örültem a felkérésnek, a lehetőségnek. (Méltóképpen meg is ünnepeltük egy kis iszogatással) :-)

   A fotózás a mai napra esett, illetve holnap folytatódik a Tabáni majálisán megrendezésre kerülő Beatrice koncerten, ahol egyedüli fotósként a színpadot körbecsászkálva folytatom a képek készítését.

   Az idő is kedvezett, szerencsére nem volt esőzés, melytől személy szerint ÉN nagyon is rettegtem. Körbejártuk Szentendre bizonyos kis utcáit illetve környékét. A banda nagyon szimpatikus, bohóckodnak és hülyülnek... mely egy pillanatra sem adott teret az unatkozásnak és búskomor tekintetnek.

    Bízom benne, hogy az általam készített képekből találnak olyanokat, melyek megtetszenek mindenkinek, és hasznos részét képezik az új albumnak, az új lemeznek. Június elején várható a megjelenés, addig sajnos nem tehetek közzé egyetlen készült képet sem. Remélem a holnapi fotózás is legalább olyan jó lesz, mint a mai!

Werk fotókért köszönet Bordás Rolandnak! :-)

    Vasárnap 11:00: Talán még sosem voltam ilyen pontos, mindösszesen egyetlen percet késtem a Cotton Club nevezetű helyen tartott fotózásról... mely egy újabb stílusban és komolyabb hangvételben zajlott. A 'komoly hangvétel' alatt nem a katonai fegyelmet, sokkal inkább a szervezést, a csapatmunkát értem.

    Rita - a női modell - pár hete keresett meg azzal, hogy találkozzunk, majd törjük a fejünket, mit lehetne kihozni két profi modellből és egy elegáns helyből. A téma igen hamar megszületett: sznob élet luxuskivitelben.

    A fotózás napján nem tétovázott senki, megérkezett a férfi modell is (Petrovicz Roland) és mindenki a saját kis feladatával ügyködött/ütötte el az időt. A fodrász kora reggel elkészítette a hajat, a sminkes hölgy a helyszínen folyamatosan szépítette a modelleket, az Artbalance csapata pedig segítette munkámat, tehát egy szuper csapatmunkának (illetve csapatnak) lehettem a részese.

   Bár az eredeti tervek szerint maximum 4 órát maradtunk volna, mégis olyan nehezen tudtunk elszabadulni a bőségzavartól telt helyről, hogy este 6 kor végeztünk. Részemről megérte, nagyon élveztem :-)

Elérkezett a tavaszi Karrier- és állásbörze napja a ZsKF-en, melytől - őszintén bevallva - kicsit tartottam, ugyanis reggeltől estig sajnos igencsak le tud fáradni az ember, de összességében pozitív csalódás volt minden szempontból az egész nap. Rögtön a kezdetek kezdetén találkoztam egy olyan személlyel, akire álmomba se számítottam volna, hogy két év után az iskolámban fogom köszönteni... a legelső modellemet a Levi's fotózásról.

Ennek különösképp örültem, ugyanis amikor 'lefáradtam', akkor egy kis 'mi újság veled' azonnal helyrehozott... arról nem is beszélve, hogy Betti és Andi (HCS-s) kolléganőim kitűnő társaságában a vidámságom az egekbe szökött :-) szó szerint repült az idő.

14:00 környékén megjelent Keresztes Ildikó is, akivel egy beszélgetés során ismerkedhettünk meg. Jó volt hallani, milyen kis lelkesen tud mesélni a múltjáról. Igaz, ki ne tudna mesélni az életéről anélkül, hogy bele ne élné magát?