Lévay Máté

    10 perce még nem tudtam volna szavakba önteni azt a felhőtlen boldogságot, amit most érzek! Nagy kő esett le a vállamról, állandóan csalódok magamban és így azok is csalódnak bennem, akik ismernek. Elismerést is alig-alig kaptam, főleg fotós szemszögből. Miről is beszélek?...:

(Nagyításhoz: Kép megjelenítése)

    A (sokszor emlegetett) World Series by Renault, Hungaroringen megrendezett napján figyeltem fel a bemondótól egy pályázatra, ami úgy hangzott: A WSR és a Sport Auto Magazin közös fotópályázatot hirdet. Hirtelenjében nem foglalkoztam a dologgal, mert folyamatosan ott vagyok 1-1 pályázaton, általában kisebb, mint nagyobb sikerrel, ezért úgy gondoltam minek törjem magam, állandóan belelkesedek, pedig úgy sem nyerek. Ma este 22:00 kor, anyum elhozta az újságot (Sport Auto Magazin 2010/8) , majd fellapozva a nyertesek listáját látva az újságban az eredményt síri csönd lett... aztán felkiáltottam(!!!) és egy engem körülvett jeget törtem meg: 3 kategóriából KETTŐt megNYERTEM! Egész pontosan 3 legjobb művet választottak/kategória, de nincs ragsorolva, sőt: külön kiemelí hogy a 3 személy Győztes, nem pedig Helyezett. Miért is olyan nagy szó ez a számomra? Először is egy nagyon színvonalas, nyomtatott sajtóról van szó, másrészt pedig 714 képből választották ki azt a 2-t képemet, amitől leradírozhatatlan mosoly van az arcomon.

     Nyereményünk egy WSR-es ajándékcsomag (lehet hogy két brosúra:-), nincs részletezve, szóval meglepetés lesz ), egy Sport Auto Magazin előfizetés, illetve (aminek a lehető legjobban örülök) bekeretezett oklevelet. Ugye a faramuci helyzet abból adódik, hogy a papírforma szerint én ezeket a nyereményeket duplázva kapom. Remélem nem nyúlják le :-) Szóval a mai új mondásom: "Ember, küzdj, és bízva bízzál", illetve egy másik szellemes: "A remény hal meg utoljára!"

    Kora reggel az 5 órás kelés nem nevezhető mindennapinak így nyáron, de a lelkesedésnek ára van. Egyedülálló élményben volt részünk, Enikővel, akivel kilátogattam a Kecskeméti repülőnapra. Azt hiszem mondhatom, hogy 'Hála Isten!' nincs szükség vadászrepülőre, vagy ha mégis, akkor is főként gyakorlás, de a mai napon bemutató eszközként játszották a főszerepet.

    Érkezéskor először is a nagy, tömött sorok lombozták le az embert, majd a későbbiekben maga a tudat, miszerint valószínű: nem látunk gépeket a rossz idő miatt. Azt hiszem mondanom sem kell, mekkora bosszúságot okozott volna az embereknek akik azért jöttek ki a rendezvényre (többek közt én is), hogy lássam ezeket a csodagépeket, még ha "csak" 3500-4000ft-ot is kértek érte. Szerencsénkre valaki mégis meghallgatott ott fent, mikor azt daloltam "Süss fel nap...".

    Csőrike II, a Magyar büszkeség mutatta meg vad kinézetét a közönségnek, azt követően elindultak a vadászrepülők is, így semmiről sem maradtunk le és nem ostoroztuk magunkat. A hatalmas kecskeméti repülőteret oda-vissza végiggyalogoltuk, utunk során haditechnikai eszközökkel ismerkedhettünk.

    Tesztek kitöltésére is volt lehetőség, több témakörben: Alkohol, drogok, egészség, dohányzás. Akik fáradoztak vele, ajándékot is kaptak. Lehet nem okozok meglepetést a kért ajándékommal, egy nyakba akasztós Pass-tartóval :-)

    Felejthetetlen élménynek tartom az eseményt, örülök a részvételnek. Külön megjegyezném, hogy mennyire elégedettek voltunk a szervezéssel. Eltekintve attól, hogy a bejáratnál valóban sokat kellett várni, a parkolók őrzöttek és ingyenesek voltak, hasonlóan a buszok is, melyek oda-vissza hoztak a bázisról. Beszéljen helyettem néhány fotó:

     8 nagyszerű emberrel, illetve egy kutyulival (rottweilerrel) nyaralhattam 3 napot a Velencei-tó mellett. Felejthetetlen élmény :-)

     Az első nap picit tintás állapotban megérkezve, majd kipakolva megnéztük a "kis" tó vizét, mely igen hideg, de annál hűsítőbb volt. A napot egy kellemes szalonnasütéssel, majd egy Ve(lencei)télkedő-vel zártuk. Igen viccesnek találtam a játékot, ugyanis itt sok olyan ökörködés történt, amire (bár büszkék nem biztos hogy vagyunk) mégis jó lesz a későbbiekben is visszagondolni rá. :-)

     Másnap a rossz idő ellenére elég hamar feltaláltuk magunkat: Karaoke party, azt követően a táncos lábunkat tettük próbára egy táncszőnyegen. Itt a különböző mozdulatoktól kezdve a tökéletesen kivitelezett taktikákon át minden volt... Egyszóval: kézzel-lábbal.

    Harmadnap: elérkezett a búcsúzás ideje. Igaz, csak a késő délutáni időkben, addig is búcsúzóul megnéztük a napok alatt készült képrögzítő eszközök alkotásait, azt követően egy gyors fiúk vs. lányok activity-t játszva hagytuk el a nyaralót.

Örültem hogy elmentem, annak ellenére, hogy nagyon kétséges volt több okból is kifolyólag. :) "Velence, velence... mindenki kedvence!"

     Döbbenve állok a tények előtt, mennyi ember él a hobbijának. Úgy érzem köztük vagyok én is, hisz (egyenlőre) azt csinálom, amit szeretek és ami egyben a hobbim is. Tegnapi napon egy - számomra - rendkívül tanulságos fotózáson vettem részt, rengeteg-rengeteg információt szerezve egy sportágról (vagy időtöltésről?). A főszerepet a természetes erő kapta, melyre igen is figyelmet kell szakítani. Az izmaink növelésével foglalkozni elsősorban nem csajozási célból érdemes (bár arra is remek taktika), sokkal inkább a férfias kinézet, a magabiztosság és bátorság elsajátítása. A rendkívűl jó fizikum elérése egyeseknek a munkájával egyenlő, különösebb odafigyelés nélkül is erős lehet az ember, de vannak, akik minden más elfoglaltság elé helyezi hobbiját, a test izomtömegének növelését. Ilyen személy Ferenc is, akit tegnap volt szerencsém megismerni, majd szembesültem izomzatával. Miért fontos, hogy jó kiállása legyen valakinek? Előnyös vagy hátrányos az izomcsoportok folyamatos terhelése? Kezdőként hogyan lásson neki bárki is az erősítéshez, anélkül hogy sérülést szerezzen?

Íme egy cikk, melyből minden kiderül:

Mint mindennek a, testünknek is szüksége van karbantartásra, átmozgatásra, fokozott figyelemre. Ez alól az izmaink sem kivételek. A természetben, amit nem használsz az leépül, elsorvad, elgyengül. De tehetsz ellene!

Nem elég csak a belső szerveinkre figyelnünk, ahogy a nőknél úgy a férfiaknál is fontos a kinézet, azonnal meglátszik, ha valaki komolyan veszi a külsejét, de az is, ha nem foglakozik a külsővel, rosszabb esetben elhanyagolja magát.

Akinek nagy a motivációja és kitartó, szeretne erős lenni és látványos változást tapasztalni magán, annak mindenféleképpen ajánlott az erősítés, már csak egészségügyi szempontból is.

A sportág kezdő fiataljai gyakran esnek abba a hibába, hogy nem tudják, miként lássanak hozzá a legegyszerűbb gyakorlatoz, ezért saját elképzelésük szerint erősítenek. Macsu Ferenc elmondása szerint a legjobb tanács mindenféleképpen az alapgyakorlatok szabályos elsajátítása, magas ismétlésszámmal, ezzel elkerülve a későbbi sérüléseket. Éppen ezért célszerű szakedző segítségét kérni, ugyanis szükség lesz egy megfelelően összeállított, személyre szabott edzéstervre. Gyakori, hogy saját magunk szakszerűtlenül állítjuk össze edzésprogramunkat, de ez hosszútávon veszélyes és hasztalan. Ferenc tapasztalata pont ennek a következménye: "kezdetben a saját készítésű edzéstervem eredménye lett az akkori izomzatom aránytalansága, melyet évek munkájába került helyrehozni, az edző észreveszi az aránytalanságot, és még időben tudtam volna korrigálni".

Másik nagy hiba, hogy sokan az azonnali látványt várják. Sajnos ez nem ilyen egyszerű. Bár fokozatosan érzed magadban az erőt, mégis az izomzat csak lassan, de fokozatosan fejlődik. Kötelező időt szakítani az izmok regenerálódására is! Ha türelmetlen az illető, nagy súlyokat emelget, vagy a gyakorlatokat nem megfelelően végzi, akkor fájdalmas sérülések következhetnek be. A rosszul megválasztott súlyok is roppant kellemetlenséget tudnak okozni, ha túlbecsüljük önmagunkat. Mint az előbbiekben is említettem ezért is fontos a szakedző és/vagy a tapasztalt edzőtárs, aki egyfajta fékként szolgál, ha túl bátrak vagyunk. Viszont ha indokoltnak látjátok, akkor mindenféleképpen  próbálkozzatok nagyobb súllyal, de csak ésszel.

Kiküszöbölhetők ezek a balesetek, sérülések bemelegítéssel, nyújtással, de ami a legfontosabb, mindenképpen meg kell adnunk az izmaink számára azokat a dolgokat, amik a regenerálódáshoz szükségesek, két edzés között, illetve edzések alatt:
Megfelelő pihenőidő két edzés közt
Megfelelő mennyiségű alvás (6-8 óra minimum)
Megfelelő mennyiségű és minőségű fehérje, szénhidrát, zsír és egyéb tápanyagok (pl.: rostok)

Megfelelő mennyiségű folyadék (nem cukros üdítők, hanem víz)

"Ha valaki étrend kiegészítőket, fehérjét vagy vitaminokat szeretne szedni az edzés ideje alatt, de nem tudja mennyire káros vagy éppen előnyös a szervezet számára, az mindenféleképpen konzultáljon edzőjével. Az én meglátásom szerint ezek a termékek teljesen veszélytelenek, sőt kifejezetten nélkülözhetetlenek a nehéz fizikai teljesítőképességhez. Például egy nagy dózisú multivitamin kifejezetten javasolt a későbbi sérülések elkerülése végett, vagy túledzettség ellen."

Személyiség, lélek
Ki kell még térnünk a személyiségünk megváltozására. A gyúrás én-központúvá tesz, ennek vannak negatív, de pozitív hatásai is.
Pozitív hatásai a következők lehetnek:

- magabiztosabbá válsz
- határozottabb,
- talpraesettebb,
- bevállalósabb,
- hosszú évek múlva nyugodtabb
- és bátrabb leszel

Gyakori negatív hatásai:

- picit nagyképűbbnek tűnhetsz mások szemében
- nagyszájúbbá válsz
- önzőbbnek tűnhetsz
- többet foglalkozol önmagaddal, mint a környezeteddel
- bátorságod vakmerőségbe csap át, ami bajba sodorhat

Sokak számára a gyúrás csak egy jó kiegészítő sportág, erősítés. Miután eltöltöttünk egy hosszabb időt ebben a sportágban, előbb vagy utóbb válaszút elé kerülünk. Testépítővé válunk és akkor mindent ez alá rendelünk, vagy marad egy jó hobbi, egy kiegészítősport, más megmérettetésekhez pl. foci, úszás. A választás nem minden esetben egyszerű.

Végezetül a bemelegítés és nyújtás: Nem szabad elhanyagolni a megfelelő, alapos bemelegítést és az edzés végén történő levezetést, valamint az óvatos (hangsúlyozom: nagyon óvatos) nyújtást.

Ha elég kitartó vagy és érezni szeretnéd az erőt, amit kitartással; odafigyeléssel; hosszadalmas, évekig tartó szigorú edzéssel elsajátíthatsz, akkor ne lépj hátra, hisz a későbbiekben előnyödre válhat: akár a strandon, akár munka közben.

Köszönet Macsu Ferencnek és Szabó Zsoltnak.

     Szombat, napsütéses - és látszólag jó - nap. Túl egy hetes fertőzésen, majd éppen kezdek kilábalni a szerencsétlen fogam okozta "betegségből", már itt a következő csapás: ellopták a hobbim, a munkám :-(. Ezen bejegyzésem a szokásostól eltérően 'depisebb' hangvételű, kérlek ne haragudj!

    Hetek óta várom a mára megrendezésre került World Series by Renault rendezvényt, először meghiúsulnak látszott a kilátogatás a versenyre egy remek fogfájás illetve gyulladás miatt. "Szerencsémre" mára az előző napokhoz képest jelentősen jobban lettem így kimozdulásul elmentünk 5-en a pályához. Hőség volt, de a gumifüst kiegyenlítette ezt a rossz érzést. Jöttek a 3.5ccm es formula autók, utána a 2.0ccm es formulák, majd a Megánok versenye. A végét egyáltalán nem néztem, mert nagyon elkeseredtem.

    Mindenki figyeljen jól és higgye el! Egyetlen pillanat elég hogy áldozat legyél bármilyen téren! Tapasztalt áldozat lettem, egyelten pillanat alatt ellopták a táskámból a gépemet, a kamerámat. Azt a kamerát mely lehet, hogy nem volt a legprofibb, nem volt HD, de saját(!!!) és évek óta dolgozok vele. Köszönhetően a történteknek, le kell mondanom a nyári munkáimat, a terveket. :-( Mocsok egy érzés, hogy míg ezeket a sorokat írom, más annak örül, hogy a töredékéért feltehetőleg eladta feketén. Átkozódtam, bízok a sorsban, hogy ezek az emberek még szenvedni fognak, de felesleges, inkább nem teszem. Én nem hiszek senkiben és semmiben. "Ha jót adsz jót kapsz?", megpróbáltam! Találtam egy telefont és visszaadtam egyből 'apukának'. Nem akarok senki hitével játszani, ez csak az én feszült lelkiállapotú gondolatom.

    Tapasztalatom utáni első kijelentésem a következő: Tartsd és el ne engedj semmit, ami a tied, ami hiányozna és amit/akit szeretsz!  R.I.P Sony DCR-SR52

     Néhány saját kép a mai eseményről, de engem már ez se tud boldogítani...

3 a magyar igazság és egy a ráadás. Várom, hogy mi lesz a ráadás a nyáron.

     2000-ben, vagyis 10 éve nyitotta meg kapuit a 3000 m²-en elterülő létesítmény, a Tropicarium a Camponában. A mai napon lehetőségem adódott egy fotózásra az Óceanáriumban, hála a LaFemme csapatának. Drága - és állandó - kolléganőmmel ismételten "karöltve" végeztük az előre kiadott feladatunkat.

Vicces, mert épp a munkalehetőség felajánlása előtt mondtam néhány nappal, hogy:

"De jó lenne elmenni a Tropicariumba..."

Hát nem kellett sokat várnom, elég hamar meg is adatott a lehetőség, éltem is vele. Kiskoromban, nagyjából 6 éve voltam utoljára... minden olyan nagy volt, elképesztő és félelmetes. Sajnos rá kellett jönnöm hogy felnőttem, minden kisebbnek tűnik és nem változott semmit. A hangulatom is más volt, mintha családdal mentem volna, de ezt megpróbálom betudni annak, hogy igyekeztem komolyan venni a feladatot.

    Kint jártam a napokban az Omszki tónál és kattintottam néhányat a wakeboard-os fiúkról/lányokról. Egyébként egy üzleti megbeszélés-szerű alkalom adtán látogattam a tó partjára. Mi is ez a lehetőség? Később bővebben beszámolok róla...